A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-22 / 29. szám

Valaki megjön

Valaki megjön, átöleli a házat, küszöbre iil, körülállja a csend.

Ő régi ház, életünkben be sokszor állunk így meg ölelésre tárt karokkal és szemünkbe nevet a világ.

Hej, régi ház, küszöbödre ülök,

megcsodálom e merész kölyök-világot

ezt a nagy rohanást (az emberek beköszönnek

az útról)

a napsugár piros téglafalon játszik; piros a szívünk is s beléhull a májusi nap.

Megjön a férfi, átöleli a házat,

a régi fészket, ahonnan világot győzni indul..

Sokan jönnek így kitárt karokkal

vissza a nyelvet bénító messzeségből;

az ősi fészek melegét

sokan sírják vissza.

Öreg ház most hogy a küszöbödön ülök, elcsitul bennem a világ.

Örülök a percnek, a fénynek,

s erőt gyűjtök az új vándorláshoz,

mert ez a mi sorsunk,

örök harc-létünk égbe kiáltani

s szemforgató istenekkel

vívni a harcunk.

Öreg ház, küszöbödről nézem az égben száguldó ezüst nyilakat, s testem elektromos vezetékei, az idegek megfeszülnek a fájdalomtól Mert értem én, hogy kell ez is, de a földön annyi volt már a kínból, hogy ha virágra nézek, száraz kóró jut róla eszembe.

Ha gyermekre nézek, hamut, port és füstöt látok, s azt szeretüéni, hogy virágot virágnak, gyermeket kacagásnak nézzek s ezen a küszöbön, ahol most ülök, mindig rámtaláljon a béke és a csend.

SZIROTYÁK DEZSŐ (metszete)

tóth

elemér versei

alkonyat

Tengerbe esett már a nap, de csillag-lámpák még nem

égnek,

fejem fölé rózsaág hajlik, szív-levelek ingemhez érnek.

Messziről nézek ki falumra; öklükre támaszkodó vének kék szürke fiist-eget rajzolnak, pipájukban szortyog az élet.

Apám, anyám küszöbre ülnek, beszélgetnek múltat idézve, s közéjük térdel csendesen a suhanó galamb-szárnyú béke.

Pedig a szivünk egyforma, öklömnyi húscafat lenne, ha földhöz vágnánk, így is csak a törvények rendszeréhez kapcsolódva tud megbirkózni

a sivatag távlatát és az erdők homályba vesző csendjét hordozó testtel. Izmok és idegek matematikája a szív, pontosság, mint amelyhez a

hegyrobbantók szoktak.

De vajon, ki tudna elmondani valamit a feléje repülő kőről, ki tudná nekem megmutatni az ívet, amelynek célpontja ő maga.

A félreugrásra kell az erő, arra a pillanatra, amikor eldől az ember

sorsa.

Mert a meztelen szivet a repülő kő elé tartani butaság lenne.

Mi mindannyian nagyon megszenvedünk, amíg megtaláljuk a szivünket.

11

SZÍV