A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-15 / 28. szám

. IT’S QUICKER BY TUBE! Gyorsabban el lebet jutni a földalattival) Egy igán meg­győző mondás. Olyan nagy a forgalom Londonban a kiöregedett úthálózaton (egyébként elsőrendű probléma egész Angliában), hegy csak az utazhat autó­val — akinek rengeteg ideje ven ... Villámlátogatás Londonban Világszerte Közismert szi­luett: a londoni Parlament, jobbra a „Big Ben”, a hí­res harangtorony, előtte a Westminster Bridge. — Jelké­pei egy „demokráciának”, amely annyi ballasztot cipel magá­val, hogy manapság több ma­radt meg külső jeleiből, mint önnön magából. London, az United Kingdom — Egyesült Királyság — fővárosa, átte­kinthetetlen labirintusa, ahol furcsa dolgokat lehet látni. Babilon az óriási világváros összes előnyével és hátrányá­val, boszorkánykatlan, ahol a legkülönbözőbb osztályok és fa­jok, nyelvek és stílusok, szür­ke bérkaszárnyák és meseszép parkok, csodás történelmi emlékek és rikító reklámok megférnek egymás mellett. Az egész város megismeréséhez hozzávetőlegesen ötven évre volna szükség. Kétséges, hogy egyáltalán akadna ember, aki teljes egészében Ismerné Lon­dont. 1956-ban, az elővároso­kat Is beleszámítva 8 270 000 ember lakta — aki nem hiszi, számoljon utána. A 8 270 000 ember leg*öbbjének naponta akad valami elintéznivalója a város központjában. Minthogy ez az átmenöforgalom legkeve­sebb egymillió emoert tesz na­ponta, négymillió ember utazá­sénál bizonyos torlódás ál! elő — mint ahogy azt könnyű el­képzelni. A legtöbb londoni sovány; mégpedik azért, mert egyszerűen nincs elég helyük, hogy kövérek tegyenek; egy egy kövér Londonban úgyszól­ván közfeltünést kelt. — Lon­doni beszámolónk csak felüle­tes, és természetesen nem akar plasztikus képet nyújtani a brit metropolisról, csak egy pár kontúrját szeretnők felvá­zolni. De megvigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy sok bennszülött londoni sem sok­kal többet látott szülővárosából, mégpedig azért, mert kéhysze­­rítö körülmények folytán egy­szerűen nem láthatott többet belőle. Mert London nemcsak mint ő királyi felsége 'és a börze, a kikötő és a parlamen­táris hagyományok, Shakespea­re és Händel, a szórakoztató ipar és a Scotland Yard, ha­nem mint a köd városa Ss ismeretes. Éppen ezért szeren­csének tarthatjuk, hogy a ber­lini Freie Welt fotoriporterel Londonban oly ritka verőfény­ben fényképezhettek a Them­se parti metropolisban. EGYENRUHÁNAK LATSZIK az idegen sze­mébe« ez angol kereskedelmi alkotnazot­­tak hagyományos viseleté, amelyhez el­választhatatlanul hozzátartozik a ke­ménykalap és az esernyő. Éppen azért nagyon nehéz megkülönböztetni egymás­tól az angol gentlemaneket, akik pedig annyira adnak egyéniségükre. — Egyéb­ként aligha akad londoni, aki utána for­dulna valakinek, amiért más e külseje, mint neki, vagy másféle kalap van a lején. SANDWICH-MANNEK HÍVJAK azokat az embereket, akik más munkalehetőség hiá­nyában reklámtábláktól borítva járják ez utcákat. A hideg Imblszt állítólag egy earl of Sandwich találta kt, aki szenve­délyes kártyás volt és az étkezéssel sem szakította meg szívesen a játszmát — te­hát olyan ételre volt szüksége, amit kü­lön teríték és evőeszközök nélkül is el­fogyaszthatott. Az eariökkel ellentétben a Sandwich snennek nyilván valamivel kevesebb Ideje van a kártyázásra és va­lamivel több a munkára. NAGY MEGTISZTELTETÉSNEK TARTJÄK a férfiak, akik a Buckingham palota előtt állnak és őrségváltáskor furcsa, leírhatat­lan módon Ide-oda futkosnék, hogy ők Őfelségét e királynőt őrizhetik. Ez a cél azonban nemigen valósul meg, mert a merénylők annyira zavarba jönnek a testőrök zordon tekintetétől, festői egyen­ruhájuktól és ceremóniáiktól, hogy zse­bükben hagyják e fegyvert és ahelyett színes Hímmel ellátott kamerájukat hoz­zák működésbe •Ivi'Ääj íl*Xví«í wSöM

Next

/
Thumbnails
Contents