A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-30 / 52. szám

BRONYISZLAV KEZSUN: Petőfi szobra Budapesten Repesz-szilánkok szaggatták ruháját, fölveti göndör-fürtös szép fejét — Arcára szellő surran a Dunán át, szól a szobor: elmondja életét. Színész volt — megszökött az Iskolából, apja dühöngött: „Ne is lássalak! .. S fagyban, viharban ment az ifjú vándor s dalolt, midőn minden baj rászakadt. Katonaság... A borjú nyomja vállát, kaszárnyában fát aprít, sepreget, de Heine-könyvet forgat éjszakán—át és ír: magyar dalt, lázas verseket. Nem nyughatik, kit szomjú vágya kerget: indul tovább: hátán horpadt bátyú. Arcán megfagy a könny, amint kiserked kísérőtársa: éhség és a bú. Nem tudta még, hog, híre már a puszták fölött száll mint sugárzó tűzmadár, s míg markolta vándorbotját s a puskát: gyújtó szavát egy nemzet várta már. Aztán, midőn az ország lángralobbant, és mint a tenger megmozdult a nép: Küzdött a költő, száguldó sorokban, s a szabadságért adta életét. ... Repesz-szilánkok szaggatták ruháját, fölveti büszkén göndör — szép fejét — Duna csillantja hűshullámú árját, szól a szobor: elmondja életét. Szerelemről szól s arról, hogy kívirrad: fellcél a nép s minden trónust ledönt, s arról dalol, hogy Negyvennyolc, te csillag, a népek fölöt égsz örökre fönt! Dalolj költő: szülőházad s az Alföld táját dalold s a megvadult Tiszát! Dalod nyomán kitárul a magyar föld és életed, e tündöklő világ ... A tiszta fényt korom, füst fojtogatja, de: véget ért a szörnyű éjszaka, s felröppent a piros égboltozatra a szent szabadság hajnalcsillaga. Képes Géza fordítása Petőfi Sándor [1823—1849) Száznegyven évvel ezelőtt 11823. január 1-én) született Petőfi Sándor, a legnagyobb magyar forradalmi költők egyike. Költészete élő hagyo­mányként él a nép lelkében. O volt az első magyar költő, akit a világirodalom befoga­dott. Versei csaknem minden ismert nyelven megjelentek. y///SSSSSSSSSS/SSSSSSS/SSS//S/S////S/SSSS//S//S//S/S/SSSS/SS/SSS//SSSSSSS//S//S//S//S/SS//SSSS/SS/SS///SSSS///////SSS///S/S/SSS/S/S/S/S/S//SS///S/S/SS/SSSSS/SS///SSSS/S/SS/SSSS/j Másnap estefelé szakított magának egy félórányi időt és elment a tanítónőhöz Valóban csak egy félórát szánt rá mert estére vezetőségi gyűlést hívott össze — Nem zavarok? — kukkantott be az ajtón a kopogás után. Szalai Teréz ijedt zavartsággal pattant föl az ágyról: csak úgy ruhástól dűlt rajta végig. Gyorsan végigpofozta az ágyat s egy székre mutatott: — Tessék, foglaljon helyet! A régi ismeretségnek nyomát sem lát­ta Pista a tanítónőn Ogy mozgott úgy beszélt, úgy nézett mint egy teljes ide­gen Legszívesebben kifordult volna El végre nem azt várta, hogy a nyakába bo­rulva varia! Leült Gyorsan elhadarta a kultúrházzal kap­csolatos terveit, aztán elhallgatva a vá­laszt várta A tanítónő azonban nem vá­laszolt. Ellenkezőleg, úgy nézett Pistára, mint aki megsértődött. — Nincs semmi megjegyezni valója? — kérdezte Pista. — Mi lenne? , Nekem ugyan mind­egy, hogy lesz-e kultúiház vagy sémi... Csak azt nem értem, miért volt fontos, hogy ezt tudassa velem? — Szóval nem tartja fontosnak. — Egyáltalán! — Így is ió ... mondta Pista és felállt. — Bocsánat a zavarásért. — Indult ki­felé. Szerette volna magát felpofozni, hogy Ilyen baklövést követett el. Keze már a kilincsen volt. — Köszönöm a levelet, amit írt — szólt utána Teréz. — És a Pista üdvözle­tét küldil Pista megállt, visszafordult: — Köszönöm .. . Magát Is üdvözli az Irenka!.., Viszontlátásra! Bognár Pista ment az utcán, ment, mint egy felbőszült bika Rettenetes ha­rag és keserűség marta a lelkét Alig várta, hogy a vezetőségi gyűlés befejeződjön, hogy ágyba bújhasson és elalliasson. Szombaton reggel Béres Tibor surtyi ábrázattal nyitott be az irodába Marika gyűlésre ment, Pista egyedül volt ott, — Megkezdjük újra — mondta Tibor, miután lekezelt. — Mit? — Hát a színdarabot! — Ne beszélj! Különben engem nem érdekel! Tibor megütődve nézett Pistjírá: — Nem érdekel? . . Hát ez meg ho­gyan lehet? Te adod a tippet, és most egyszerre nem érdekel? Pista álla a mellére esett: — Milyen tippet? — Nem a falnak szaladtál a motorod­dal, hogy mindent elfelejtettél? . Arról van szó, hogy mi mindenben benne va­gyunk! — Huncut a nevem, ha értlek — mond­ta Pista bamba képet vágva. — Miben vagytok benne? — Tegnap este összehívott a tancsi né­ni. Azt mondta, kultúrház építését ter­vezted be . Tudom, átmenetileg, no .. . Szóval, tanuljuk a színdarabot, iárjuk be vele a környéket, hogy a pénzen beren­dezhessük a művelődési otthont. Rendben van. A televíziót megvásárolja a szövet­kezet Ez is rendbon. A vasárnap dél'előt­­ti brigádmunkák is menni fognak. Tehát minden rendben van! Érted most már? Bognár Pista elmosolyodva bólogat: — Most már értem!.. Nem tudod, ki tud jól nyírni a faluban? — Mi köze ehhez a nyiratkozásnak? — méltatlankodott Tibor a fejét csavargat­va. — Nagyon ts sok!... No, tudsz vagy nem? — Persze, hogy tudok! A kisszögi Gyu­­rica bácsi! Ügy megkoppaszt, ahogy pa­rancsolod Szervusz! — A traktorista kis­sé «-salódottan hagvia el az irodát. Pista utána rohan:

Next

/
Thumbnails
Contents