A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-16 / 50. szám
Major István 75 éves December 13-6n töltötte be 75. életévét Major István, a csehszlovákiai munkásmozgalom és a kommunista párt régi harcosa. Már fiatal korában elkötelezte magát a munkásmozgalommal. Mint falusi tanltö, később mint a Népszava kiadója és szerkesztője, majd pedig a München előtti köztársaságban a kommunista párt országgyűlési képviselője hatásos szervező munkát végzett a kisemmizett dél-szlovákiai agrárproletariátus kOzOtt. Mindenki ismeri szerepét a kosüti eseményekben, amikor is a burzsoázia nem a véres csendőrsortűzért felelős államigazgatási tisztviselőket, hanem Major Istvánt Ítélte el és bőrtO- nözte be. Major elvtárs a fasiszta megszállás idején a CSKP KB megbízásából Moszkvában tartózkodott s a felszabadító hadsereggel tért vissza. Azóta tObb politikai és közéleti funkcict tOltOtt be. Mai számunk tartalmából: Aki szelet vet.......................................2 A 110 éves vagon gyár .... 3 Ide is két isten kéne .... 8 A Dunatáj festője...............................17 Az értelem itala...............................18 Szavak, amelyeket fáj kimondani (vitahozzászölás) ... 20 Hét tengeren ....................................24 Címlapunkon: Romanov testvérpár (E. Pardubsky felvétele) A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók KuItfiregyesBlotének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Fószerkesztfi Major Ágoston. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gály Iván, Gyurcslk József, Lőrlncz Gyula, Mács József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztóság: Bratislava, Jesenského 9. Postafiók C-398, telefon 533-0« Terjeszti a Posta Hfriapszolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesltő. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PoS- tovuf novlnovf áfád, vfvoz tiskn, JlndfU- ská ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stárova 4. Előfizetési dij negyed évre 19,50 Kés, tél övre 39.-— Kés, egész évre 78.— Kés. Kéziratokat nem őrsünk meg éa nem küldünk vissza. K-21*21573 Aki szelet vet... Aki szelet vet* vihart arat, mondja a régi közmondás és a régi mondásnak ezúttal Is igaza van. Ezt bizonyítja a jelenlegi bonni kormányválság Is, amely a Német Szövetségi Köztársaság fenállása óta a legsúlyosabb belpolitikai válságnak bizonyult. Mint ismeretes a „Spiegel“ körüli botrányból kifolyólag lemondott a CDU koalíciós partnerének, a Szabad Német Pártnak mind az öt minisztere, mivel Strauss hadügyminiszterrel nem voltak hajlandóak együttműködni. Adenauer végül Is kénytelen volt Strausst elejteni, de a vihar nem ült el. Az új kormány összeállításánál ugyanis felmerült az a lehetőség, hogy ebből Adenauert is ki kellene hagyni, s nem érdektelen, hogy az FDP-ben ezt az ötletet igen sokan támogatták a CDŰ-ban, tehát a kancellár saját pártjában. Igen ám, de Adenauer kancellár minden általánosan elismert szenilissége ellenére még elég keményfejü, és ezért egy olyan koalíciós kormányt akart létrehozni, amelyből az FDP-t, a Szabad Német Pártot igyekezett kizárni, büntetésből —azért, hogy kedvencét Joseph Franz Strausst a kormányból kibuktatták. Ebből az elvből indult ki a bonni kancellár, amikor tárgyalásba bocsátkozott a Szociáldemokrata Párt mindenrekész jobboldali vezetőségével. Az első pillanatokban az SZDP vezetősége óvatosan taktikázott, és a kormánykoalícióba való belépésének készségét feltételekhez kötötte. Mindez részükről természetesen csupán képmutatás volt, mivel már régesrégen minden politikai ténykedésüket alárendelték annak , hogy a kormányba bejussanak. Ezért lettek volna hajlandóak Adenauer kátyúba került szekerét tolni, megsegíténí a kancellárt, hogy a „Spiegel“ körül kitört botrányból úgy Strauss, a bukott angyal mind Adenauer, mind pártja, a CDU liliomfehéren kerüljenek ki. És hajlandóak voltak megszavazni az új, antidemokratikus „többségi“ választási rendszert, amely az FDP létezését már eleve lehetetlenné tette volna. Azokban a napokban, amikor a „Spiegel“ körüli homály elosztását kérték a szocdem bonzok, akkor tartóztatta le Adenauer rendőrsége Paul Conradot és J. Augsteint, mint a Spiegel szerkesztőinek bűntársait és ezeket is hazaárulással vádolta meg. Ám a farizeusok álarca akkor hullott le igazán, amikor az SZDP vezetői kilenc miniszteri tárcát kértek a kancellártól és amikor a koncra lecsapott Willi Brandt is, a nyugat-berlini háborús uszító szociáldemokrata polgármester, aki a külügyminiszteri tárcára pályázott. Mindezért ezek a hétpróbás árulók hajlandóak lettek volna Adenauert támogatni saját pártja ellenére is! Az elmúlt hét közepén a helyzet még jobban bonyolódott. Ügy a CDÜ-n, mint Aki már elment (J. F. Aki nem futó Strauss) Brandt) az SZDP-n belül nagy ellenzéke támadt a fekete-rózsaszín koalíciónak és már úgy nézett ki, hogy az új Adenauer kormány, egy hármas koalíció kormánya lesz, amelyben a CDU és az SZDP mellett újra részt venne dr. Mende pártja, ü? FDP is! Az agg kancellár tehát mindent elkövetett, hogy az új kormányt minél gyorsabban létrehozza! Igen, Adenauer tervezett, de Erhardék közbe szóltak! Pénteken délután, a CDÜ-n viharos vezetőségi ülése után von Brentano nyilatkozatban közölte a kereszténydemokraták álláspontját: Adenauer a jövő év őszén eltávozik a kancellári hivatalból, ami pedig az új koalíciós kormányt illeti, a CDU vezetősége nem hajlandó a szociáldemokratákkal közös kormányt alakítani. A párt vezetősége ismét az FDP-vel akarja megalakítani a kormánykoalíciót és ezekbe a tárgyalásokba bevonja Erhardot is. Ez viszont lényegében azt jelenti, hogy a CDU vezetőségének többsége őt tekinti Adenauer utódának. Még nem tudható, mikor alakul meg az új bonni kormány, ki lesz a hadügyminiszter és vajon megmarad-e Schröder, de egy biztos: Joseph Strauss felett végképp becsukódott a csapóajtó és a nyugat-berlini „fess Willy“ sem lesz külügyminiszteri Most még az a kérdés, milyen állást foglal el majd az új bonni kormány a „Spiegel“ ügyben; szabad kezet adnak-e Adenauernek, hogy bevégezze személyes bosszúját a Spiegel vezetőségén: saját és bukott védence, Strauss nevében is? Nem érdektelen ezúttal rámutatni, hogy a „Spiegel“ nemcsak Strauss korrupciós botrányait leplezte le és dr. Hans Globke meg Oberländer fasiszta múltját fedte fel. Ez a lap hozta nyilvánosságra 1952-ben azt a szégyenletes tényt is, hogy Adenauer kancellárt a háború utáni első években a francia titkos szolgálat pénzelte és bizalmasa, Herbert Blankenhorn francia kém volt. Annak idején Adenauer a Spiegelt pörölte, de a bíróságnál célját elérni nem tudta. Ami akkor nem sikerült, azt most akarta helyre hozni, faltörő kosként használván fel Strauss rabiátusságát. Ám az „Augusztin-operáció“ sem járt sikerrel így, nevezte el ugyanis Adenauer és Strauss a Spiegel elleni rendőr akciót. A lap kiadóját és jónéhány szerkesztőjét ugyan börtönbe vetették, de ezzel sem Strauss becsülete nem tért vissza, sem pedig Adenaueré. A lap példányszáma egy hét alatt kétszázötven ezerrel emelkedett és Bonnban súlyos kormányválság tőrt ki. Adenauer, a máltai lovag szelet vetett, így hát ne csodálkozzon, hogy olyan vihart arat, amely őt magát is elsodorhatja! — si -p (Felvételek: a Hét archívja) t be (Willy És aki mafd elmegy (Kon- ' rád Adenauer)
