A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-09 / 49. szám
Miért nem értem meg a kötéltáncost (A nyitrai P. I. verselő' diákjaihoz) .. a kötél részeg, imbolygó, tettek, mintha nem egészen érteném a keskeny utca az úton végig síró angyalok. Ringok. Ringok és nem értem, értelme-célja ... IBárczi István: A kötéltáncos) Durva papírból összefűzött, kézzel sok“ szorosított folyóiratban lapozok. A címe Fórum. Mesaőník literárného krúzku • Az irodalmi kör havilapja —, olvasom a dolgot, pedig talán értem, s úgy gondoltam, éppen azért kell megírnom ezeket a sorokat, mert értem! (Bár lehet, hogy térni vedek!) A legjellegzetesebb vers ebből a csokorból, amely mintegy a többit is képviseli, Bárczi István; Kötéltáncos című verse. Tartalma röviden a következő: A kötéltáncos „részeg, imbolygó utcán”, a kötélen jár a magasban, terek, házak felett, és nem érti, hogy mindez miért? Miért kockáztatja életét, amikor közön. . i ... . ség sincs, és úgvsem érti meg öt,” a házfedeen Szabályos, illusztrált folyóirat te«k kö’ött Sjmbolygó> sírS ördögöt”, amelynek főszerkesztője van (Batta senkj , György), és nyolc tagú szerkesztőbizottsága, a nyitrai Pedagógiai intézet irodalmi körének most induló lapja. A bevezetőt Célok, vágyak, tervek cím-Ennyi a vers... és utána a gondolat: milyen lelki élmény, vagy állapot késztet hasonló vers megírására egy húsz-humel Batta György -‘neve nem ismeretlen szónkét éves főiskolást? A kérdés azért már a szlovákiai magyar költészetben —, fontos, mert mint mar öblítettem , a lap főszerkesztője írta. Rövid, a lap ez a vers mintegy összegezője az ebbe a programját ismertető cikkében többek csoportba tartozó többi versnek. íme, nehány idézet a társaiból: „Szaladj, fuss, menekülj, bújj magányod pókhálójába — . (Kmeczkó Mihály: Nem menekülhetsz), In nmasni fiatal kezdő versplők tollá- ”Búsan- dermedten állok, köröttem fényí°n“ikaif' Virágok...” Dunajszky Géza: Idill) hova, merre, nem kérdi senki sem. , között ezeket írja: „Nagyon sokat szeret nénk tenni. De mindig csak jót, igazat, szépet!" bői ilyen sorokat. Megnyugszik tőlük az ember, nincs hiba —, gondolja, bár még emum, TM „csahol a magány...” (Bárczi István: csak tanuljak az írást, de helyesen fogtak ’L „ | * * telefonhozzá, m?rl zászlajukra »'"de" >d“ drótonW'eSwte», kültOzáshaz kászuld.jod.'»«»« a e« ,az«k. „4 ^ „,m(| „cske „ad-, „g, Jót, igazat és szépet... Látszólag egyér telmű, tiszta fogalom mindahány, néha mégis megtörténik, hogy valójában nem az a szép, amit annak hisz az ember, és nem az a jó és igaz, amit annak érez. másikban az eltávozott kedves után „csend és hideg magány marad”, az őszi éjszaka „új sírok”-at juttat eszébe stb. De élég a példákból. A kötéltáncos kiúttalanságának és magányának érzését egy képben, Fiatal szocialista irodalmunknak egyik egy SQrbarlj egy hasonlatban majd minden központi problémája az ember helyének versben felleljük. Kmeczkó M. Néhány és szerepének megrajzolása a társadalom- megjegyzés egy főiskolás antológiáról ban, az egyéniség lehetőségei és állás- című írásában érzi is ezt, amikor így ír: pontja a kollektíván élt életben Mi ezzel kapcsolatban a nyitrai verselő diákok véleményé, verseikben, írásaikban mennyivel járulnak hozzá a készülő kép, a szocialista ember érzelmi és erkölcsi „ ... a verssorok mélabút árasztanak, de a záróakkordokból felcsendülnek az optimista, reménytkeUő dallamok”. A magány költészete... nem szeretem ......__._____ezt a szót. A magány érzete embertelen világának megrajzolásához! Ezek a fiatal- veszélves doloí ’ öli a munkakedpmhprpt nphSnv rá miílvA a iíivn nnmze- veszelyBt> uoiog, megon a munKdKea emberek néhány év múlva a jövő nemze dék nevelői, alakítói, formálói lesznek, ezért fontos, hogy hogyan éreznek ők maguk ... Olvasom a Fórumjukban írásaikat, verseiket, az első számban tizenegy fiatal mutatkozik be. Jelenleg .a stílus, a forma kevésbé fontos számomra, az életérzésük, az eszméik és gondolataik érdekelnek szenvedélyesen, amelyek további fejlődésüket determinálják. Nézzük a verseket! vet, a nemes célok után való törekvéseket. Menekülésre, visszavonulásra késztet, és önmaga kicsinységén rágódó, letargikus lényt csinál az emberből. A szocialista társadalomban egyenesen tűrhetetlen jelenség az önemésztő magány érzete, szinte már lelki betegség számba megy, amelyvemberi értékeket, tehetségeket tesz tönkre. A szocialista társadalom mérhetetlen humanitása éppen abban rejlik, . hogy, ha úgy érzi, kihullsz a tenyeréből, Batta György: Gömbök, Zirig Árpád: Lá- utánad nyúl (tömegszervezetek), újra matomás, Kmeczkó Mihály: Zúzmarák, há- gához emel és nem hagy egyedül. Tudja, rom vers, amely együvé tartozik. Mind- hogy szükséged van rá, a társadalomra, három a világot féltő aggódás hangján Miért szerepel hát verseitekben oly szól a „mérföldes. csizmában közeledő gyakran a magány érzése, fiúk? Nem gonatomfelhőről”, atomrobbanásról, lényegé- dolkoztatok még azon, hogy a sötét szíben a modern ember életérzésének egyik, nek, a pesszimizmus, a nyomott, levert sajnos, jelentős részét fejezik ki, amely hangulat, amelyről írtok, talán nem is egyelőre témája kell hogy legyen minden jgaz... talán nem is a ti személyes éltoll forgatónak. figyelmeztetni a világot, ménytek, hanem valahonnan örököltétek? óvni, és — bárha csak szavakkal is, ve- a nyáron jártam köztetek, ismerlek titedeni, minden íróembernek, a legnagyob- ket őszintén mondom, annyi energiát, baktól egészen a kezdőkig ma egyaránt életkedvet, lelkesedést és hivatásszeretea kötelessége. ... . tét láttam bennetek, hogy... hát nagyon A másik verscsoport mondanivalója töb- tetszettetek...! Tévedtem volna akkor? bé-kevésbé szintén közös, mert ugyanaz Nem hiszem! De hát akkor hogy van ez? az életérzés-féle lelki hangulat jellemzi Mi köze a lelkesedéshez és fiatalos lendüoket. Ezek a versek és sajnos, a fo- Jethez a Kötéltáncos siránkozó vívódásályóirat verseinek a nagy része — már nak? Hallottam, hogy a folyóiratotokat is nem olyan rokonszenvesek és erősen el- szinte segítség nélkül, egyedül, saját erőgondolkoztattak. Elgondolkoztattak, kicsit tökből csináljátok, s azt is hallottam, ironikus, kicsit csodálkozó mosolyra kész- hogy az intézetetejcben pezsgő irodalmi élet folyik. Mi köze mindehhez a magány költészetének? Húsz-huszonkét éves koromban sokat olvastam Karinthyt, és humoreszkjei mellett különösen a Cirkusz című írása és Üzenet a palackban című verse tetszett. Mindkét írás a meg nem értettség és magány segélykiáltása, az eleve visszhangtalanságra ítélt ember segélykiáltása, mert a költő tudta, hogy magányában nem talál lelki t;ársra. Karinthynál érthető ez a hang, ismerve tépelődő, magányos és nehéz életútját, megértés utáni vágya természetes. Abban az időben én is magányos hangulatba estem ... Talán hónapokig tartott, talán évekig, mindenesetre elmúlt. Csupán egy felismerés maradt belőle; utat kereső, szellemi életet élő fiatalok életében előfordulhat egy ilyen korszak, amikor az ember úgy érzi, hogy senki nem képes őt megérteni és borús színben látja a világot De tovább megyek. Miért éppen a szellemi életet élő fiatalnál fordul ez elő? Az ilyen fiatal lélek — különösen, na írogat is közben — olvasmányain keresztül szellemi kenyéren él. S a kapitalista társadalom űréi és költői nagy tömegben állították elő az individualizmus, a magányos lélek költészetét, aztán ránkhagyták az egészet, holmi szellemi örökségképpen ... Ez a verselési mód már kitaposott út, életérzése meg van fogalmazva, formába öntötték a más körülmények között élő elődeink, csak át kell venni a jelrendszerét és kifejezésmódját. Kissé tréfás példa, de találó; az orvosi könyvet olvasó laikus sorra felleli magában azoknak a betegségeknek a szimptómáit, amelyekről olvas. A kezdő költő is így van; olvas a magányról, a meg nem értettségről s egyszerre ő is kiúttalannak érzi az életet. S a magány költészete így tovább folyik az időben, mert a költő nem veszi észre, hogy önmagát csapja be, az életérzés, amely verseit ihleti, elvesztette tragikus pátoszát és különcködő egyénieskedéssé alakult, amelyet lassan felszámol a társadalom ... Hát ezért... szerintem ezért ül verseitekben búskomoran a meg nem értett magány. Nem mondom, hogy nagy hiba, eredendően káros jelenség, mert meggyőződésem, hogy átmeneti állapot, a tapogatózás és keresés jele. De olvassátok csak el, szintén a Fórumtokból Csontos Vilmos versidézetét, hogy mindez mennyit éri Mit ér az élet, a szív, ha fásult, s rá szenvedések ajtaja zárult, s nem látja fénylön a messzeséget? Magát emésztőn — mint ér az élet? Nem azt akarom, hogy most már soha többé ne írjatok hasonló verseket, de szeretném, ha tudatosan számolnátok fel magatokban ezeket az örökölt életérzéseket. Rossz kritika az, amely még csak meg sem próbál kiutat mutatni. Számotokra leginkább talán Reiter Géza: Mint ketrecbe zárt sas című versének alapgondolatában látnám a kiutat. Maga a vers formailag sok kívánnivalót hagy, de hangjában, pesszimizmusa ellenére is valami, messzi távlatok, nagy tettek és széles, szabad láthatár utáni fiatalos vágVat érzek, amely igazabbul jellemzi azt az egyéniségteket és lehetőségeiket, amelyeket én megismertem. Különben ez már a ti dolgotok, gondolkozzatok rajta ... ! S meglátjátok, akkor majd a kötéltáncost is megértik az emberek. DUBA GYULA u
