A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-09 / 49. szám

A Duna, a Vág és a Garani folyók vize öntözi a tejjel-mézzel folyó országrésznek is beillő nyugat-szlovákiai kerületet, amelynek 14 45H négyzetkilométer területe van, A Kis- és a Fehér-Kárpátok szelíd hegyláncai jó széltörőknek és még jobb szőlőtermő talajnak bizonyultak. A búza, kukorica és cukorrépa termő Csallóköz mellé a nagyszombati és a pöstyéni síkság sorakozik, valamint a Garam völgye rónái, melyeknek az oroszláncímeres Léva városa a zárókulcsa. A nyugat-szlovákiai kerület azonban nemcsak hazánk legtermékenyebb vidéke, hanem 1 717 671 lakosával egyben hazánk legnépesebb kerülete is!

Folynak a talajjavítás! munkák

í ppen Sosztakovics tizenegyedik szim- Jmmmr főniáját sugározta a rádió, amikor e téli utazásnak nekivágtam. Utazásom célja a. hármas országhatár mezsgyéjén terül el. Nagyjából a népek nagy országútján fekszik, amelyet a népvándorlás évszázadaiban igen szélesre tapostak a hódítók és kiűzöttek, no meg a honalapítás vágyától terhes — békés, szántóvető élet után vágyó népek.

A nyugat-szlovékiai kerületet a régi idők három nagy karavánútja szeli át. A Dévénynél betörő Duna hullámain vitték a dereglyekaravánok már emberemlékezet óta az árut — le a Fekete-tengerig. Ez volt a legrégibb út, és már réges-régen, a Nagy- Morva Birodalom keletkezése előtt is Közép-Európa ütőerének számított. Itt a limes Romanum legkiugróbb csücskében, valamint a birodalom legészakibb végvárában, a Langarítium (ma Trénerén) őrtornyaiból védték Marcus Aurelius légionáriusai á térség földművelőinek és kereskedőinek éjszakai nyugalmát. Nem is véletlen, hogy a második karavánét is a római faerődök árnyékában vezetett a Balti-tengerről, Délkelet-Európa országaiba. Ezt, a Vág völgyében futó karavánös-vényt Jantárútnak nevezték. A harmadik karavánét az úgynevezett „cseh ösvény”, a későbbi középkorban keletkezett és Prágát, a Fehér Kárpátok völgyein, Nagyszombaton át a

Becsület dolga

Magas szikár embor. Ügyes-bajos dolgát jütt elintézni az irodába, de már sietne is, mert a tehenek nem várnak s fi fejfignlyás a gerencsért szövetkezetben. Ahogy sapkáját leteszi, sBrte haját alig tndtja rendbehozni. A tagság munkához való viszonyárúi, a parasztbecsületrfil érdeklődöm. Olvasta a felhívást. — Magunk is sokat töprengtünk rajta, hogyan lehetne még jobbá tenni a szövetkezetben a munkát. — Megmondom őszintén — simítja le kabátján az esficsöppeket — sokan azt tartják, fütyülök rá, lesz ahogy lesz ... én nem fogom megváltoztatni a szövetkezetét. Engem az Ilyen beszéd borzasztóan idegesít, ha valami nincs rendjén, iparkodom, hogy rendbe tegyem. Mikor egyéni gazda voltam, akkor is szerettem a rendet, a tiszta munkát. Kevés földem volt, de az állataimat megnézhette akárki. Most se akarok szégyent vallani — mondja Szombath Jakab, de már kapcsolja Is az Igelit köpeny gombját és alakját elnyeli az élmos fisz! eső ködfüggönye. Jő idő, rossz idfi, nem számít, menni kell, a munka nem állhat!

A helyi nemzeti bizottság irodájában Szombath Imrével, a szövetkezet Ideiglenes elnökével beszélgetünk. Különben agronfimu8, de mivel az elnököt elküldték egyéves iskolára, így fi vette át az irányítást. Fiatal, csupatfiz ember, aki szívvel-lélekkel intézi, irányítja a szövetkezet ügyes-bajos dolgait.

Az emberek viszonya a munkához már lényegesen megváltozott. Tudják, ha becsületesen elvégzik a rájuk bízott feladatokat, ez nemcsak a szövetkezetnek, de maguknak is hasznot nyújt. A leglényegesebb változás a tejtermelésben mutatkozott meg. Mintegy félliterrel növekedett a napi tejésl átlag. A szövetkezet megerősödésének

alapja a bőséges takarmány biztosítása. Mivei a cukorgyárral szemben túlteljesítették a répabeadást, így egész évben, jövfi májusig jé minőségű, élesztős, fehérjedús takarmányt kapnak a gyárból. Persze, a tartalékról, a szllázsolásról sem feledkeznek meg. A kukoricaszárat és a répafejet összevágják és a rossz idfi ellenére is egész nap dolgoznak a szecskavágék.

Problémák Itt is adódnak. Mivel a falu közel fekszik Xyitrához, a fiatalokat felszippantja a város. Gyárakban, Üzemekben találnak munkalehetőséget a legtöbben. Csak az Idősebbek maradnak meg a szövetkezetben. Ezeknek munkaerkölcsére nemigen lehet panasz. Egész csomó kitűnő munkása van a szövetkezetnek. Így például Czakó Mihály állatgondozó, Ferenczy Gáspár nappali fir és pénztárnok. Czakó Erzsébet és Czakó Luca sertésgondozók.

A XII. pártkongresszusra a szövetkezet kötelezettséget vállalt, hogy fokozza a borjak hasznosságát.

— Sült galambra senki sem várhat — mondják. — Az eredményekért keményen meg kell dolgozni. Persze vannak olyanok Is, akik a háztáji földeken és a szőlőikben jobban szorgoskodnak, mint a szövetkezet földjein. A pillanatnyi hasznot tartják egyesek szem előtt s nem dolgoznak szívvel-lélekkel, mégis Ok siránkoznak legjobban, hogy a szövetkezetben nincs minden rendjén. Nem látják be, hogy hanyag nemtörődöm munkájukkal ők a legnagyobb akadályozói a közös termelésnek.

A gépesítés és a komplex mechanizációs brigádok szervezése az egyedüli helyes út, hogy a földek hasznosságát emeljék. A szövetkezet előrehaladása a tagok becsületességén és jé munkáján alapszik.

magyar és erdélyi piacokkal kötötte össze. A római erődök szerepét itt a vörőskői vár helyőrsége vette át.

E három karavánét létezése már magában is eredője volt a táj nyugtalanságának. A tatárjárás, a törökdúlás, vallás- ás polgárháborúk, lázadások és forradalmak, az állandó német veszedelem, két világháború és a fasizmus ugyancsak zaklatottá tették e térség lakóinak életét.

Lehet, ezek a meditációk valakinek unalmasnak tűnhetnek. Am azon a lucskos, zimankós, ködpipáló téli napon, amikor a bratislavai Slovnaftból a sellyei Duslóba érkeztem ás útközben megfigyeltem, ahogyan a mezőkön egyszerű, ibáránybőrsipkás parasztok a téli természet hétfejű sárkányéval: hideggel és széllel, köddel, esővel és hóval, sárral és vízzel vívták hősi harcukat, hogy a gyárak idejében kapják meg a cukorrépát — múlt, ijelen és jövő feléledt bennem. Hiszen bennük a régi hódítókat és legyőzőiteket, a bökés szántóvetőiket és parasztlázadókat, a paloták építőit és oltárrombolókat, uraik bolondjait ős legyőzőit, az illegális pártmunkásokat és partizánokat, az ősi rög megszállottjait és a szocializmus építőit, a kommunizmusba tekintő atyámfiáit láttam, ök ébresztették fel bennem mindazt, amit elöljáróban elmondottam.

Igen, végvárakról beszéltem, meg a limes Romanumról. De hát meri-e valaki tagadni, hogy mi maradandóbb várakat építettünk, mint elődeink? Mert hát mik a bratislavai új Slovnaft, a sellyei Dusló üzem, avagy a szered! Nikkelkohó, ha nem szocialista társadalmunk bevehetetlen érődéi? És vajon nem Védünk-e a jelenben is határokat, a béke és szocializmus határait Adenauerék barbár teutonjai ellen? A limes Romanum helyére a limes Pads lépett, ennek az őrtornyaiban állunk és vigyázunk a strázsán!