A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-09 / 49. szám
RUDOLF HELEXA: Versenyben a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. (A Hét fényképpályázatára beküldött képekből) Mai számunk tartalmából: Lesznek-e nekünk is tanltögépeink?..................................... Ali, a nílusi halász...................... Népek országútján..................... Emberség — Kovács Miklós elbeszélése ...................................... Miárt nem értem meg a kötéltáncost..................................... Szorgos női kezek ...... A szovjet dráma tfz éve a MATESZ színpadán .... Szavak, amelyeket íé| kimondani (vitaindító) ....... Napjaink eposza ...... Címlapunkon: Fenn a magasban — F. J. Petrllk felvétele 4 5 6 10 14 17 18 20 21 A Csehszlovákiai Magyar Dolgozúk Kultűregyesületánek hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston. Szerkesztőbizottság: Egri Viktor, Gily Iván, Gynrcsik József, Lórlncs Gyula, Máos József, Ozsvald Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jeseaskóho 8. Postafiók C-398, telelőn 533 Oá Terjeszti a Posta HIrlapzzolgálata, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkózbesltő. Külföldre szóló előflzatóseket elintéz: Poltovn! novlnov? Ittad, vfvoz Uskn. JlndHáská ni. 14, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bratislava, Stórova 4. Előfizetési díj negyed évre 19,50 Kis, fél évre 38.— Kős, egész évre 78.— Kis. Kéziratokat nem őrsünk meg és nem küldünk vissza. K-21* 21573 lapjaink margójára Új népfront felé ? A műit vasárnap befejeződött franciaországi parlamenti választásokból, ahogyan az előrelátható volt, de Gaulle pártja az UNR, a Szövetség az Oj Köztársaságért került ki abszolút győztesként. A tábornok pártja a kétfordulós választásokban 239 mandátumot szerzett, ami azt jelenti, hogy az előbbi parlament 175 képviselőjével szemben az ű), már ma „engedelmesnek" csúfolt parlamentben 58 képviselővel erősebb lesz. És ha még hozzájuk adjuk az októberi népszavazáskor Igennel felelő polgári közép negyven képviselőjét, akkor kiviláglik, hogy az új degaullelsta kormány a parlament abszolút többségére támaszkodhat majd. A megriadt francia kispolgár, pontosan úgy, mini kilencven évvel ezelőtt, Louis Napóleon korában, valamint 1940-ben, Petaln marsall fasiszta diktatúrájának Idejében, most is minden habozás nélkül a diktátorra adta le szavazatát, hogy ez védje meg a forradalom rémétől ebéd utáni pihenését és takarékbetétét. Ezt a kispolgárt olyan sokáig rémítgették, jobbról Is meg balról is a kommunizmus mumusával, hogy a végén, ha már választania kellett, a legnagyobb amikommunista erőre adta le szavazatát. Nem kétséges, hogy az UNR, amelynek ma de Ganíle a vezére, mégpedig a szé legífihreribb értelmében, s amelyről Leo Lania tábornok életrajzírója nyers őszinteséggel ezeket Írja: „a tegnapi árulókat, a mai kizsákmányolékat, no meg a holnap fasisztáit egyesíti magában", nagy veszedelmet jelent a francia demokrácia számára, mivel megszilárdult személyi hatalmát a tábornok a nép jogainak további megnyirbálására használja fel. Es mégis van a legutóbbi francia választásoknak, .főleg a második fordulónak egy Igen érdekes, optimizmusra bangóié mozzanata, a népfront politikájának reflexe. Ez a reflex telte lehetővé a kommunisták, szocialisták és radikálisok kikapcsolását bizonyos esetekben, a három párt közti megegyezést, amelynek nagy része volt abban, hogy a választások második fordulójában számos helyen a degaulletsta jelöltek megbuktak. Ez a republikánus egység diktálta Gny Mollet-nek, a jobboldali francia főtitkárnak, a közős akciók eddigi nagy ellenzőjének, hogy ezúttal, ha kell, párthíveit okvetlenül a kommunista jelöltekre vagy a radikálisokra szavaztassa. De Így történt ez a kommunisták részéről is. Hiszen Arrasban Etienne Fajon, a fHumanité főszerkesztője az FKP helyi választási gyűlésén mondotta: „Minden kommunista szavazatot Guy Mollet-re kell leadnil Es kommunista meg szocialista szavazatokkal verte meg a radikálisok jelöltje Michel Dehré-t, de Gaulle volt miniszterelnökét és bizalmasát, az iOAS gyilkosok titkos oltalmazAját. Hogy Debré veresége mennyire fájt a dogaulleistáknak, azt ml sem bizonyltja jobban, mint az a párizsi rádióadás, amelyben a degaolleista kommentátor ót az UNR Szent Sebestyénjévé avatta, akinek testébe fúródtak az ellenzék nyilad. Ennek a népfront-politika reflexének köszönhető, hogy az új parlamentben a Francia Kommunista Pártnak 41, tehát négyszer több képviselője lesz, mint legutóbb. Ez a negyvenegyes szám márcsak azért is fontos, mivel csak olyan párt vehet részt a francia parlament bizottságainak és a parlament elnökségének a munkájában, amelynek legalább negyven képviselője van. Ha most pedig elképzeljük, hogy a jelenlegi reakciós választási törvény helyett a régi demokratikus volna életben, akkor a francia kommunistáknak ltom negyvenegy, hanem százkét képviselőjük volna és a da gauileisták a mostani 233 mai szemben csapén 148 mandátummal dicsekedhetnének. És ha már a számoknál tartunk, érdemes megjegyezni, annak ellenére, hogy az UNR 233 szavazatot kapott, a kormány koalíciónak mindössze 278 képviselője lesz, mig a régi parlamentben 318 volt. Ez viszont annak tudható be, hogy a kisebb-nagyobb hagyományos jnboldali pártok csődbe jutattak és a francia politikai életiben bizonyos polarizáció- állt be. Az arcvonalak határozottabbak lettek. Kétségtelenül súlyos harcok vírjik a diktatúra francia ellenzőit, mivel de Gaulle kormányának abszolút többsége van, de ennek ellenére a 152 képviselővel rendelkező köztársasági ellenzék torlaszt emelhet a fasiszta diktatúrához vezető úton. Igaz, itt nagyon sok függ majd a radikálsok és szocialisták következetességétől is, akik most láthatták, bogy a deguulleizmus legerősebb ellenzéke a Francia Kommunista Párt. Remélnünk kell, bogy a szocialista Jules Moch, aki józanul megállapította, hogy Franciaország ezekben a választásokban köztársasági többségű nemzetgyűlést kaphatott volna, ha az ellenzék már az első forduló előtt kialakítja a választási szövetséget, megtalálja önmagában azt az osztályszolldarltfist, mint ahogyan azt 1938-ban megtalálták magukban León ül um szocialistái és feltámad a népfront-politika, a diktatúrák megakadályozöja. —Si—
