A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-12-02 / 48. szám
K E K E 8-ZT REJT VEN Y VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk 1. része (zárt betűk: r, 'k, m, e, g, m, i, t). 11. Kínai hosszmérték. 12. Egy angolul. 13. Szeszes Ital. 14. Azonos betűk. 15. Gábor Viktor. 17. Személyi. 20. Van benne bátorság. 22. Olaj angolul. 24. Y. G. 25. Női becenév. 27. Foghús. 29. Nyugat-Afrikai ország az Aranypart és Dahomey között. 31. Férfinév. 32. A kukac. 34. Irodalmi műfaj. 36. Fürj betűi. 39. Angol borókapálinka. 40. Állatlak. 42. Számtani műveletet végez. 44. Európai nép. 46. Lék peremei. 47. Akadály. 49. Verdi-opera címe. 51. Elkényeztetett háziállat. 51. Béna betűi. 45. Rozsda közepe. 56. Költött, történet. 58. Nyakvédő. 60. Há - tulja ellentéte. 62. Növény fejlődik belőle. 63. Az ábécé utolsó betűje. 64. Teher. 66. Mögéje ellentéte. 68. Kétezer római számmal. 69. Hangszer. 71. Gyakori igevégződés. 72. Vág kezdete és vége. 74. Kettős betű. 76. Szovjet sakkbajnok. 78. Híres német zeneszerző (1732—1809). 80. Após. 83. Olasz igenlés. 84. Nyaralótelep Budapest közelében. 85. ...plán: repülőgép. 87. Hiányos homok. 89. Mária csehül. 91. Város Nyugat-Kanadában. 93. Kutyák. 95. Beethoven szülővárosa. FÜGGŐLEGES: 1. Tehát latinul. 2. Régebbi hosszmérték. 3. Szlovák tagadás. 4. Hogy betűi. 5. Magáé. 6. Kompozíció. 7. Kötőszó. 8. Kártyajáték. 9. Három olaszul. 10. Tiltó szó. 16. Világ-: ifjúsági Találkozó. 18. Rejtvényünk 3. része, a nyíl irányában folytatva. 19. I. L. R. 21. Szorító az ökölviadalban. 23. Vadászat szlovákul. 20. Rejtvényünk 4. része. 28. Ősi fegyver. 30. ... lógja: földtan. 33. Rejtvényünk 2. része (zárt betűk: h, y, o, a, á, m). 35. Színház része. 37. Görög betű. 38. Épület része. 41. Énekhang. 43. Tamás Dezső. 45. Látószerv. 48. Évszak 50. Aloe betűi. 52. Legendáshírű honvédtábornok az 1848-as szabadságharcban. 55. Nagyközség a lévai járásban. 57. Idegen férfinév. 59. Túr, 61. Háziállat. 64. Nyikkan eleje. 65. Gábor betűi. 67. Ékezettel női név. 70. Helyhatározó rag. 73. Ritka. 75. E-vel a végén: étel németül. 77. Nagyképű fang.). 78. Kan. 79. A-val a végén: folyó Jugoszláviában. 81. Termést takarít be. 82. Mutatósző. 86. Kronométer. 88. Mázol. 90. Az ábécé első két betűje kiejtve. 92. D. H. 94. Azonos betűk. 96. Oszkár Gá bor. Beküldendő a kövéren szedett sorok megfejtése decembe/ 9-ig. A helyes megfejtők közt minden héten öt könyvet sorsolunk ki. Az előző rejtvény megfejtése: Becsüljétek az embert, s ne tapossátok lábbal méltóságát. Segítsétek, támogassátok, hogy felemelkedjék. A 47. számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesültek: Lackó józsefné, Léva; Mosánszky Szeverin, Kassa; Tóth Eleonóra, Gúta; Zachar László, Komárom; Zsigmond Ernő. Ipolynyék. A ma művészete és a Folytatás a 9. oldalról egyidejűleg jelentkeznek a progreszszív és konzervatív világnézet elemei, például a polgári nézetek és a progresszív osztály emberileg magasan erkölcsös princípiumai. Ebben az esetben ellentmondásokat találunk nem csupán a művész viselkedésében, de alkotásában is. Gyakorta emlegetik Balzac, Goethe, Tolsztoj és más írók, művészek példáját, akiknek nézetei egyszer zseniális éleslátásról, máskor viszont filiszteri szűkkeblűségről tanúskodnak. E körülmény ellenére, mely érvényes a mi társadalmi feltételeink között is, művészetünkre nézve jellegzetes marad, hogy öntudatosan egybekapcsolódik benne a poétikus invencióval a magas gondolkodó színvonal, a mindent magához ölelő megismerés és érzés pátosza, amely társadalmi fényével túllépi az individualista módon felfogott magánéletet és kontinenseket meg korszakokat magába foglaló képekké nő. Elméletileg ezt a tényt, V. Mihálik fejezte ki „Mi van válságban!” (Lit. novinv, 1962. IV. 21. sz.j című vitacikkében, ígyi „Az ember magánéletébe egyre nagyobb mértékben törnek be az öt körülvevő világ, a társadalom problémái, az emberiség jövőjének és létének nagy kérdései ” és tovább: „A szociális emóciók fokozatosan behatolnak a magánemóciókba és hatnak rájuk.” Kikristályosodott formában jelenik meg a forma széles alapokon nyugvó szintézise mint e kor jellegzetes vonása, pélkorszerű stílus kérdése dának okáért V. Hlozník, 0. Dubay grafikus lapjain, J. Rostra, V. Mihálik, St. 2áry poétikus képeiben és E. Suchon, J. Cikker és mások zenei kompozícióiban. Már az eddig elmondottakból is magától értetődő, hogy a ma művészete _ nem tűzte ki céljául a külső modell őrzési reprodukcióját, a színek, alakok, terjedelmek, hangok lokális leírását, de a tárgyakhoz való emberi kapcsolat kifejezését hangsúlyozza az új imagináris képben, amely nem egyes részletekben azonos az élet realitásával, hanem a tipikus emberi felfogás adta esztétikai lényegében. Valójában absztrakcióról van itt sző, melynek sajátos volta összehasonlítva az absztrakcióval a szóbani — logikus gondolkodásban abban rejlik, hogy konstrukciói nem vezetnek leplezetlenséghez, tárgytalan, meztelen sémához, de konkrétséghez, amelyben általában az egyedülvalön át mutatkozik meg s amelynek ezen kívül még esztétikai hatása is van. Ebben az értelemben a mai szocialista-realista művészet absztrakciója a funkcionális konstrukciós logikához Igazodik, melynek célja, hogy leleplezze a képesen használt elemek kölcsönös összefüggését a járulékos jelentésekkel, amelyek a társadalom szülte emberi tartalomra kötődnek. T ermészetesen a szocialista-realista művészetben az absztrakciónak megvannak a maga határai, amelyeket megszab a felelet arra a kérdésre, vajon a művész, miközben deformál, átcsoportosít ás absztrahál a tapasztalati világ tényeitől — szintézisében, új, tipikus képében mélyebben látta-e meg a valóságot vagy lényegében deformálta. S itt a kritériuma annak is, hogy meg tudjuk különböztetni a mai művészet valódi kitöréseit az ál-újító utánzástól, az idegen alkotásokból való elemek átvételétől, illetve a művészi forma elemeivel való, öncélú, a tartalomtól funkcionálisan elszakadt, l’art pour l’art kísérletezéstől. Érthető, hogy a művészi kifejezésnek ez az új expesszív típusa, amely a XIX. század leíró realizmusának normájával ellentétben tnkáDb előhívja, mint leírja a valóságot, megköveteli egyúttal a mű és a konzumens új viszonyát is. Ez a viszony nem lehet csupán a polgári szellemi tunyaság valamiféle érzéki kényelmének, tetszetősségének, a valóság nyugodt élvezetének vagy pozitivista megértésének viszonya, de a feszült vonzás és taszítás, az éles összeütközések és az intenzív intellektuális munka viszonyának kell lennie. A mai művészet alkotásai „fokozottabb Igényeket támasztanak a felfogó szubjektum önálló aktivitásával szemben; gyakorta pusztán kezdeményezések, amelyek mozgásba hozzák a szubjektív Imaginációt, vagy ellenkezőleg, fokozott intellektuális gondolkodást követelnek meg” (B Václavek). M indez egyáltalán nem áll ellentétben, ellenkezőleg, teljes összhangban van a szocializmus és kommunizmus korszaka emberének szellemi irányával, aki fokozatosan odáig fejlődik, hogy a művészetben keresse és meg is találja az indító okokat a mély gondolkodásra és a realitás érzelmi átélésére, amelyet megtanul a művészet segítségével forradalmian meg is változtatni (Részletek a Predvoi 7. számában megjelent tanulmányból) 15
