A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-12-02 / 48. szám

Tizenhatan vagyunk zi munka nélkBl termett! kaptuk meg a elmet V, ^2 ép nyarán, a komplex-mechanizá­­ciós brigádok bajost országos értekezle­tén találkoztam először Koch Vilmossal. Vttafelszólalásában akkor is a brigádjáról beszélt, és azt mondta, hogy nálunk, a Gyula-major nevű Állami Gazdaságban a néha előforduló vasárnapi munkára nem kell agitálni az embereket. Ha sürgősen el kell végezni valamit, mennek! Sok érté­kes elgondolást és gyakorlati tapasztala­tot mondott akkor a mezőgazdasági mun­kák teljes mechanizálásával kapcsolatban, szavait hallgatva —• emlékszem —, ilyen gondolat, ötlött az eszembe: íme, mező­gazdaságunkban is nőnek már az új tí­pusú, kollektív szellemben gondolkodó szakemberek! Koch Vilmos, a brigádvezető Későn értünk ki Gyula-majorra, délu­tán negyed öt lehetett, sötétedett, és szakadt az aprószemű, sűrű őszi eső. Az utakon tocsogók, az iroda előtt pocso­lya és egy kis piszkos színű tó, az udva­ron sártenger. Koch elvtárs, mondták, ép­pen hazament, mert Érsekújvárba megy, valamit, vásárolni a fiának ... Talán még otthon érjük. — Egy fá­ból épült garázst keressenek az udvarán! — mondták... A gazdasági épületek mögött két sor új ház épült. Valóban, az egyik udvaron megtaláljuk a fa-garázst. A garázs előtt ketten szenet lapátolnak kosárba, és hordják be az udvarba, Egy férfi és egy fiú. A férfi? Zömök, barnaarcú, szája felett apró fekete bajusz. Fején tarka kötött sapka, a lábán gumicsizma. Bélelt vattakabátját olajfoltok pöttyözik, a gal­lérja mögül kikukucskál kék szerelőru­hája. Szabatosan és megfontoltan, be­szél ... Koch Vilmosról ezek az első be­nyomások, a többi már beszélgetés köz­ben adódik. Három éve dolgozik a gazdaságban, ide nősült. Azelőtt Csehországban élt, ahol mint mechanizátor és traktoros szin­tén a mezőgazdaságban dolgozott... Nézi az óráját, Érsekújvárba siet, mert csak hat óráig vannak nyitva az üzletek. Gi­tárt vesz a fiának. A gyerek Prievidzán tanul, elektrotechnikus lesz és nagy ze­nekedvelő. Egy gitárja mér van, de más fajtát akar, beugranak , Érsekújvárba a kocsiján — öt éve van Spartakja —, és vesz neki, amilyet akar ... Holnap Prágába utazik. A pártközpont­ba hívták beszélgetésre ... A jövőben meg­alakítják a „Haladó tapasztalatok isko­láját“! Gyula-majoron. A részleteket be­széli meg az elvtársakkal... Igen, a XII. pártkongresszusra is delegálták... Bri­gádvezető, a vezetőknek abból a fajtá­jából, aki sosem szakadhat el a néptől, mert közötte él! És a brigád ... Tizenhatan vannak; pyolc párttag és nyolc párton kívüli, átlagos életkoruk hu­szonnyolc év. A XII. pártkongresszus bri­gádja elmet júniusban kapták meg. ök így kívánja a parasztbecsület! voltak az elsők a mezőgazdaságban. Az iparban több munkakollektlva és üzem megkapta már ezt a elmet, a mezőgazda­ságban ők az első fecskék. S ez sokat jelent. Kötelezettséget vállalt a brigád, hogy a gazdaságnak 270 000 korona megtaka­rítást biztosit. Eddig 230 000 koronát tel­jesítették belőle ... Ennyi már itthon van, mondta a brigádvezető... De a el­met nem ezért kapták. Teljesített köte­lezettségvállalások máshol Is vannak, a XII. pártkongresszus brigádja elmet nem adják csupán ezért. Az ilyen brigád tag­jai másfajta emberek, mint a többiek ... Költők és politikusok, Írók és esztéták próbálják megalkotni elméletileg a szo­cialista ember típusát. Milyen legyen, hogyan gondolkozzon, milyen viszonya legyen a munkához, a társaihoz, a társa­dalomhoz. Hogyan éljen, hogyan kell él­ni szocialista módon az életet? A Koch-brigád is ezt a problémát igyekszik megoldani, de gyakorlatilag, megfoghatóan és ezért... felelősségtel­jesebben. Mérhetetlenül becsülni lehet őket, saját maguk igyekeznek szocialista emberekké válni.. .1 — Nézze — mondta a brigádvezető —. van két traktorosunk, a Pivko Feri ép Pa­­luk Laci. Lánctalpas traktorral dolgoznak. Hallgassa csak! A leaolcsóbb kukoricánk ké-Odakünn neszez az eső, a pléhcsatorná­­kon kopogva és dörömbölve folyik le a víz... Hallgassa csak jól, figyelmeztet a brigádvezető... S valóban, az őszi est neszeiből messzi-messzi motorzúgás bon­takozik ki. — Most is szántanak. Az ősszel nem bírtuk betakarítani előttük a határt. Meg­indultak az őszi szántással, és azóta olyan hosszú barázda húzódik mögöttük, hogy senki sem tudná megmondani, hová érné­nek el vele. Vagy itt vannak a többi traktorosok! Némelyikük egymaga hat pótkocsit üzemeltet. Tudja, mit jelent ez? Két pótkocsi rakodik, kettő úton van, ket­tőt meg éppen kiraknak, a traktorosnak annyi szabad ideje van közben, hogy rá­gyújtson, amikor lekapcsolják a pótko­csit. S mindez miért, ugye azt akarja kérdezni, hogy mindez miért? — Én úgy gondolom — mondta —, hogy a szocialista ember önérzetét an­nak a tudata adja meg, hogy a társada­lom érdekében felelős munkát végez, és jól végzett munkájáért megkapja a méltó jutalmazást. Érti ezt? Fe­lelősségtudata emberi méltóságot és önér­zetet ad neki, a megérdemelt jutalma­zás — nem több és nem kevesebb — pedig biztonságérzetet és önbecsülést. Kövesse a gondolatmenetet I A mi dolgo­zóink jól keresnek. Ezért dolgoznak hát jól, gondolja talán. Téved, nemcsak ezért... ez kevés lennel Ezért még nem lennénk kitüntetett brigád. Nálunk az em­berek érzik, hogy a társadalom jutalmaz­za őket... hogy az egyénnek kötelessé­gei vannak a társadalommal szemben, a becsületes jutalomért becsületesen kell dolgozniuk. Ennek a tudta pedig nagy erőt, belső erkölcsi erőt Jelent... Látja, például a mi Solik traktorosunk ezért ért minden géphez, hogy bárhol megállja a helyét, önérzet és erkölcs kérdése ez nálunk... a parasztbecsület kérdése. Érti maga ezt? Értem, gondoltam, értem Koch elvtárs, és ha sokan... sokkal többen megér­tik, mint most, akkor elkezdhetjük majd a kommunizmus építését. Duba Gyula Felvételek: Prandl 5, Teslík 1.

Next

/
Thumbnails
Contents