A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-25 / 47. szám
0 Évszázadokkal ezelőtt Jöttek. Feketék, a bőrük bronzszínü. Hiába keresnénk őiket városban vagy falvakon. Legtöbbjük a faluvégén él, fáiból és sárból összetákolt viskókban, melyek úgy lapulnak egymáshoz, mintha félnének a világtól. így hagyta ránk a múlt. Igaz, az utóbbi időiben sokat teszünk az ember érdekében, de ez még mindig kevés. Elég Klenócra, Ostrá Lúkára, vagy Senohradra elmenni, (hogy lássuk, itt nem sóikat változott a helyzet. A cigány származású lakosok a faluk mögötti településen élnek Elmaradottság, szermy, írástudatlanság — ezt a csúnya örökséget még mindig nem számoltuk fel. A helyi nemzeti bizottságok legtöbbször kevés megértést tanúsítanak a cigány származású lakosok iránt, mint pl. Necpalochon. A falu mögött, az erdő alatt tizenhat család szorong egy kis településen. Jozef Koncek imár több éve dolgozik a mártoni gépgyárban, s elhatározta, hogy széip új házat építtet a faluban. De a nemzeti bizottság nem engedte meg neki, hogy beköltözzék, Így új házát kénytelen volt megint a cigánytelepen felépíteni. Természetesen vannak jó példák Is. Például Mártonban a cigány származású dolgozók háromnegyed része már csaknem teljesen egyenlővé vált a lakosság többi részével. Sokan új, modern épületekben laknak, vagy családi házat építettek. Lackó Ján mint részlegvezető dolgozik pár éve a mártoni gépgyár öntödéjében. Családjával új, kétszobás, modern bútorral berendezett lakásban lakik, s ha vasárnap kirándulni megy, új Wartburgon viszi a családját. Senki nem mondaná, hogy cigány. Az új élet első feltétele a munka, s ez ma mindenkinek megvan. A cigány származású dolgozók a nemzetgazdaság legkülönbözőbb ágaiban dolgoznak. Megtaláljuk őket a mezőgazdaságban, a gyárakban, építkezéseken, a népi és a hivatásos zenekarokban. Mártonban már két éve működik a cigány származású polgárokból alakított Roma ének- és táncegyüttes, amely Cadcán, Zvolenban, Vrútkyn nagy síikért aratott fellépéseivel. A közép-szlovákiai kerületben szép eredményeket értek el a cigányok nevelésében. Egész családok költöztek át nyomorúságos viskóikból az üzemek mellett épült új házakba, ahol megtalálták második otthonukat. Sárközi Artúr hatodik éve dolgozik a iiari alumíniumgyárban. Munkahelyén szakműveltségre tett szert, s bizony a mai életét már nem cserélné el semmiért a világon. Nem szívesen emlékezik vissza fiatal éveire, amikor még ö is vályogból épített viskóban lakott. Már megtanult élni. Az új lakótelepen levő lakása ragyog a tisztaságtól, nem hiányoznak belőle a virágok, szőnyegek, de még a képek sem. Sárközi Artúr tudja, mért dolgozik. Megtalálta életének értelmét, célját. Boldog, ha a munka után bekapcsolja gyermekeinek a televíziót, vagy ha a feleségével elmegy moziba, esztrádműsorra. A cigány származású lakosság élete sokat változott az utóbbi Időben. Eltűnnek a rossz emlékű kalyibák, a falu vagy a város széli települések. Segítséget kell nyújtani nekik, meg kell tanítani élni őket. Az igazságtalanság, a múltból öröklött hűn jóvátétele nem megy simán egyik napröl a másikra. Mindent meg kell tenni, hogy cigány származású polgáraink új környezetben, új emberekké válhassanak. Foto és szöveg: Pavol Haoran