A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-18 / 46. szám
A MATESZ bemutatójáról Az olasz Renato Lelli Éjféltől reggelig ;:tmű darabjával — bocsánat a képzettársításért — az egyszeri emberre emlékeztet, aki elveszett pénztárcáját nem abban a sötét mellékutcában keresi, ahol elvesztette, hanem a főutcán, mert ott — világosabb van. Lelll esetében: könynyebb volt egy minta-becsületes polgár ügyvéd-apát s egy fiáért fenntartás nélkül rajongó butácska mamát megrajzolni s a nyakukba varrni, s csakis az ő nyakukba fiuk kisiklásáért a felelősséget, mintsem olyan drámai konfliktust teremteni, amely a problémát társadalmi összetettségében magyarázná. Hiányérzetünk annál inkább bántó, mert a közelmúltban nem Is1 egy olyan filmet vagy drámát láttunk, amelyik ugyanezt a problémát helyesen, nem privatizáló módon vetette fel. A sokból elég talán Cayatt filmjét, az „Özönvíz előtt“-öt említeni, amely szenvedéllyel keresi az ifjúkori bűnözés társadalmi okait, s próbálja elemezni a mai fiatalok életérzéseit. Ezzel szemben Lelli drámája a látszólagos szélesebb érvény, s a modern, színfal nélküli díszlettervezés ellenére is megmaradt kicsinyes négyfal-drámának, az apa csak apának s á fiú csak fiúnak, akik magunkban hordják cselekvésük indítőokait, éppen ezért hamisak. Az „igazságért“ idealista módra küzdő, életre-Jialálra becsületes Rosello ügyvéd rájön, hogy a fia bűnöző. Egy barátjával megtámadtak és lelőttek egy férfit a pénzéért. A merénylet néni sikerült, menekülniük kellett. A sebébe az áldozat nem hal bele, de a Rosellocsalád békéje felborul: „A törvény, amelyik eddig mellettem állt, most ellenem fordult. Szörnyszülött vagy!“ — ítéli el az apa a fiát, s szörnyű íelkitusák után győz benne a „becsületérzés“: feladja a fiát. A nagyon is polgári ízű becsületérzés mellett a komolyabb, hitelesebb indíték a lelkiismeretfurdalás, mert rájön, hogy iő is felelős a fia bűnéért: otthon mindig az „asztalánál ült“, s a fia nevelését ráhagyta a fiút rajongásig szerető, s neki mindent elnéző anyjára. Ennyi a darab tartalma, s hibái ellenére sem tagadhatunk meg tőle bizonyos drámai hatást. Lelli konvencionális, de nagyon hatásos eszközökkel dolgozik. Három szereplővel is tud feszültséget teremteni, annak ellenőre, hogy a tulajdonképpeni cselekmény mindig a színpadon kívül történik. Ml már csak az Mourizio (Várady Bél«), Lengyel Hona és Turner Zsigmond Éjféltől — reggelig események lelki következményeit: vívódásokat, veszekedéseket látunk. Kár, hogy a rendezés nem a jól épített szerkezet fokozó cselekménybonyolítására épített, hanem a hatásos, nagy jelenetekre. A rendezés hibájának tudható be az is, hogy nem eléggé domborodott ki a szerkezeti logikának egy igen fontos magyarázója: az apa és anya között megállapodás jött létre, amely szerint az apa csak akkor veszi át fia nevelését, mikor arra az anya már gyengének érzi magát. Az apa vasszigora mellett csak így magyarázhatók a fejlemények. A színészek tudásuk legjavát adták. Turner Zsigmond apéja jól átgondolt, nagy magabiztossággal megformált alak. Alakításéból világosan látjuk, hogy Rosello ügyvéd ereje a törvények —- és sajnos, a polgári törvények — csalhatatlanságába vetett hite, s ha rájuk nem támaszkodhat, nagyon is gyenge, ingadozó ember lesz. Kár, hogy a magára kény-A második felvonás záré jelenete Lucie (Lengyel Ilona) és Rosello (Turner Zsigmond) szerített állandó feszültséget nem bírja, s hangja néha megbicsaklik. Lengyel Ilona az anya szerepében szintén jó alakítást nyújtott. A nagy érzelmi kitöréseknél a legjobb. De talán mégis van valami keménység, hidegség a játékában, amely ltt-ott nem tudta velünk elhitetni azt az önfeláldozó naivitást, gyermekimádatot, amit a szerző az alakjába beleképzelt. Mauriziőt, a fiút alakító Várady Bélában már több a zavaró. Helyenként nem ártott volna több nyegleség, hányaveti nemtörődömség, s kevesebb a beijedt fiúból. A színész azonban becsületesén küzd a szerepével, s talán elmélyültebb rendezés mellett meg is küzdött volna vele. A közönség az elemzett hibák ellenére is meg volt elégedve. Ez a probléma vitathatatlan időszerűségének, a színészek összegezve jó teljesítményének, s a hatásos külsőségekre, „nagy jelenetekre“ építő rendezésnek köszönhető. TÖZSÉR ÁRPÁD 17 [Nagy László íalvételei)
