A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-11-11 / 45. szám

— Fények a A Palace Szállóban minden este szól a zene. Második hetét tölti itt Ötátrafüre­­den, és még minden este elment egy feke­tére, meg táncolni. Már ismerőse is ran. Még az első napokban megismerkedtek, azóta többször találkoztak.' Éva örült is, hogy Anna ilyen komoly barátra lelt... * » # — Ma különös napom lesz, Éva. Ismét találkozunk. Csak azt nem értem, mire vár, miért nem mondja el, mit akar. Min­dig csak halogatja, valami nagy titkot akar elárulni, de csak annyit mondott ed­dig: ne legyek rá kíváncsi, mert nagyon csalódni jogok. Nem értem, miért beszél így, hisz már csak pár napom van, és vé­ge az üdülésnek. Az esztergapad mellett pedig nem lehet ilyenről beszélni, mert messze lesz tőlem. Tudod, Éva, magma sem érthetem, hogy tudtam ennyire megsze­retni. Ügy érzem, mintha régi ismerősöm lenne, és összetartoznánk. Pedig pár nap múlva haza kell mennem Gömörbe ... Mi­ért halogatja hát? ... » * • Este nyolc lehetett. A Palócéból szólt a zene. Félhomály, mámor, jókedv. Itt-ott egy-egy magyar, német, vagy éppen len­gyel szó hallatszott. A bejárat bársony­­függönye mögül magas, barna lány lépett elő. Olyan határozottan ment a teremben, mintha nagyon ismerős lenne. Egy asztal mellől fekete férfi állt fel. Mosolygott. Annának megcsillant a szeme. Találkoz­tak ... Szólt a zene. Táncoltak. — jó veled táncolni, Anna ... Néma hallgatás. A zenekar valami lassú argentin tangót játszott. Alig tipegtek. An­nának egy titokzatos hang egyre azt is­mételgette: jó veled táncolni... Pedig hallgattak, csak szemük és szívük beszélt. — Anna, akarsz velem holnap is talál­kozni? — Igen ... — Hm ... nem ... ne, mégse. Ne gyere szállóban — el többé, Anna! Sajnállak, becsületes kis­lány vagy, nyugodt, boldog életet érde­melsz. Nem bírom tovább, most igazán megmondom. Anna csodálkozott. Legszívesebben sírt volna e szavak hallatára, hisz szerette Ti­bort. Asztalhoz ültek. Tibor hallgatott, nem volt elég erejé beszélni. Űjra táncra ke Annát. Táncoltak. Az öreg szaxofonos órá­jára nézett. Két óra volt. Mára elég. bol­dogan, de fájdalmasan összemosolyogtak és kifelé indultak. — jó volt veled, Anna! Kellemes perce­ket szereztél számomra ... köszönöm ne­ked, de sajnállak, ha megtudod, hogy ... nem, ne gyere el többé, Anna ... Néhány pillanat múlva a Tokajik szálló első emeletén kigyulladt egy villany. Az ablak alól egy szomorú férfi nézte a sá­padt fényt. Nézte ... nagyon sokáig ... * * » Másnap a reggelinél Éva megkérdezte Annától: — Jól érezted magad tegnap es­te? Most se mondta el? Miért vagy olyan szomorú? Ma a Poprádi-tóhoz akarok menni, eljössz te is? — Nincs most kedvem semmihez se, ne is kérdezz, kérlek — majd máskor, fis sírt volna, de nem lehet, mások is van­nak a teremben, és sírt volna otthon a szobában, de nem lehet... Emberek va­gyunk, erősek, bátrak, sírni nem szabad. Délután Éva újra elhalmozta kérdései­vel: — Ma este is elmégy? — Nem tudom. — Ö várni fog? — Nem tudom. — Szeret? — Nem tudom. — Hát akkor mit tudsz ... ? — Semmit sem tudok. — Szereted? — Szeretem ... ó, nagyon szeretem. És sírt volna, de nem szabad, emberek vagyunk __ A Palócéban szól a zene. Nyolc óra le­hetet. Egy sarki asztalnál magányos fekete férfi ült, a kávéjából illanó párát figyel­te. Nem várt senkit, de olykor-olykor még­is a sötét bársonyfüggönyre pillantott, fis jött. Szólt a zene. Nem mosolyogtak. — Anna!! Csend Az öreg szaxofonos fehér zseb­kendőt vesz elő és letörli homlokáról a ve­rítéket. — Miért jöttél el? — Eljöttem, mert... — Ne mondd ki kérlek! Sajnállak, ér­ted, sajnállak! Menj vissza, Anna! Te még boldog lehetsz. Ha megtudod, úgyis elfutsz tőlem . . — Ne beszélj így — szakította félbe. ' — Hát jó ... akkor tudd meg! Én nem üdülni jöttem ide, mint te, engem nem azért küldtek a Tátrába, mert jól dolgo­zom, mint te, hanem azért, hogy meg­próbálják visszaadni az egészségem ... én itt a szanatóriumban vagyok... a tüdőm. Menj vissza, Anna!... Ugye megteszed! — Nem! Szeretlek! Még jobban, mint azelőtt. Neked is jogod van a boldogság­hoz. Nemsokára felgyógyulsz. — Igen. Az orvosok is azt mondják. Biz­tatnak, hogy rövid idő múlva hazamehe­tek. De Anna, te mégiscsak ... — fi miatt nem szabad elkeseredned. Szeretlek. És mindig szeretni foglak .. — Köszönöm, Anna! A szaxofonos órájára pillantott, utolsó táncot húzták. Annáék utolsónak hagyták el a termet. — Holnap is eljövök — törte meg Anna a csendet. — Várlak! A szálló első emeletén kigyulladt a fény. Lentről egy férfi nézte az ablakot. Boldog volt. Azután elindult és eltűnt a sötétség­ben. MÉRY ROZÁLIA G. B. Shaw „Szent Johanna" c. színművéből idézzük Johanna szavait a vízszintes 1, 43, valamint a függőleges 16 és 23. számú sorokban. Beküldési határidő november 18. A helyes megfejtők közt öt könyvet sorsolunk ki. VÍZSZINTES: 1. Az idézet X. ré­sze, a nyíl Irányában folytatva (zárt betűk: m, k, e, y, ü, ő).) 13. Magyar Államvasutak. 14. Re­pülőgépeket ellenőrző készülék. 15. Szlovákiai folyó névelővel. 17. Kinyit. 18. N. K. D. 19. Zol­tán. Éliás. 22. Város a francia Riviérán (fonetikusan). 25. Régi római pénz. 26. Arany v. ezüst­műves. 29. Sós betűi. 30. Népi hosszmérték. 32. Ital. 33. Néve­lő. 34 Állati lak. 35. Zamatja. 36. Zoltán Lajos. 37. Az Irtisz mellékfolyója Szibériában. 38. Vám szlovákul. 39. Az izmot kö­ti a csonthoz. 41. Megszólítás. 42. Rangfokozat. 43. Az idézet 4. része. 44. Közlekedési vonal. 45. Mária Erzsébet. 47. Tupolev szovjet konstruktőr által terve­zett repülőgépek jelzése. 49. Betűpótiással a madarak dísze. 50. Cipész szerszám. 51. Szemé­lyes névmás. 52. É. M. E. 54. Fedd. 55. Jegyez 56. A folyadék. 57. Juh. 59. Német hivatal. 61. Terrain 63. Vén. 64. Ö néme­tül. 65. Ara betűi. 67. Harckocsi. 68 Fedj szlovákul. 69. A Föld istennője. 71. Olasz - igenlés. 73. Sokáig fennálló, létező. 75. Za­mat. 76. Déltájban. FÜGGŐLEGES: 2. Róma közepe. 3. Eső után marad, főleg falu­helyen. 4. Televízió. 5. Állam a Közel-Keleten. 6. Idegen férfi­név. 7. Vissza: kötőszó. 8. Éke­zettel: tüskés, hegyes tárgy, esz­köz, valakinek a haladásban va­ló feltartóztatására. 9. Füzet (y-i). 10. Kicsinyítő képző. 11. Régi római köszöntés. 12. Zoltán Árpád. 16. Az idézet 2. része, a nyíl irányában folytatva (zárt betűk: a, e, I, r, t). 20. Eledel. 21. Növényszár alsó vége. 23. Az idézet 3. része. 24. Területegy­ség. 25. Megaszalódott, kiszáradt (szőlőből kiváló édes bort ké­szítenek). 27. Viktor Róbert. 28. Idegen férfinév. 30. Török név. 31. Anna Irma. 37.. Folyó Romá­niában. 38. ... hal, nagy tengeri hal. 38a. Vissza: férfinév. 40. Csak németül. 46. Keleti ural­kodó. 48. Férje. 50. Káros. 51. Elején. 53. Származik. 56. Arab pálinka. 58. Kéreg peremei. 59. Dal zenekari kísérettel. 60. Nem vallja be. 62. Latin kötőszó. 64. Mutatószó. 66. Ritka idegen fér­finév. 68. Kattak fele. 70. Ke­vert dal. 72. Vissza: tojás néme­tül. 73. Mária Erzsébet. 74. Ö. F. 75 Olasz névelő. ‘W Az előző rejtvény megfejtése: közül könyvjutalomban részesül-Geológusaink szélhordta hegyek tek.* Albán jános, Ebed; Maros­csúcsát másszák libasorba; nem völgyi Nándor, Naszvad; Pethes a Kaspi-tavon, de Azov fele megy Dénesné, Érsekújvár; Schmidt Len­­a hajó, már igy fut a Volga, ke» Valkó Ferenc, Somorja. A 43. számú rejtvény megfejtői N 15

Next

/
Thumbnails
Contents