A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-11 / 45. szám
Irodalmunk nyitrai haladó hagyománya: az első magyar könyv Az államalapítást követő századokban Magyarországon csak latin nyelvű kódexek készültek: a szentek életét tárgyaló legendák, vagy a magyarok életéről szóló krónikák. A latin kéziratos könyvekben csak elvétve találunk magyar vendégszöveget, ún. szórványemléket. Az első teljesen magyar nyelvű könyv a Jókai-kódex, melyet Nyitrán fedezett fel Ehrenfeld Adóit nevű diák 1851-ben, rendkívül érdekes módon. Az első magyar könyv megtalálásának körülményeit a felfedező — akiről a magyar irodalomnak ezt a becses emlékét hosszú ideig Ehrenfeld-kódexnek nevezték — igy beszélte el kiadójának, Voif Györgynek. Az 1850—51-es tanévben a nyitrai piaristák gimnáziumának hatodik osztályát látogatta. (Az iskola a piaristák kettős tornyú temploma mellett ma is látható tizenkétéves középiskola épületével azonos.) Július hónapban a tanév vége felé, a diákok valahonnan a padlásról előkerült régi könyvekkel dobálták egymást. A 15 éves Ehrenfeldet Is megdobták egy súlyos kódexszel, melyet azután magához vett, s így mentett meg a pusztulástól. Nem ismerte fel rögtön a kódex igazi értékét, de rájött, hogy magyar nyelvű szöveg van benne. Ehrenfeld a következő iskolaévben Nyitráról Bécsbe került, s 1852-ben elküldte a könyvet Toldy Ferencnek, a „magyar irodalomtörténetírás atyjának”. Toldy a kódexet tíz évig tartotta magánál, alaposan áttanulmányozta; felismerte, hogy a magyar kultúra egyik legértékesebb kincse, s kétszer is lemásoltatta. Kiadását azonban nem tudta megvalósítani, csupán részleteket közölt belőle. A könyvet teljes egészében először Volf György adta ki a Nyelvemléktár hetedik kötetében 1878-ban. A második világháború alatt a kódex fakszimilé kiadása is megjelent. Az Ehrenfeld kódex később a felfedező örököseinek tulajdonában Bécsből Londonba került. Innen vásárolta meg a' magyar állam, s 1925-ben, Jókai Mór születésének centennáriuma alkalmából Jókai kódexnek nevezték el. A Jókai-kódexet papirosra írták, negyedrét alakú tizenkét leveles ívekből áll. Eredetileg legkevesebb száznyolc lapja volt, de mintegy huszonhetet az idők folyamán kiszakítottak belőle, s így csupán nyolcvanegy levele maradt. Kötése két erős fa‘ tábla, melyet zöld színű bőrrel fedtek. Az első magyar könyv tartalma a Ferenc legenda. Assziszi Ferenc életét és „csodatételeit” írja le. Eredetije latin nyelvű könyv volt, mely különböző Szent Ferencről szóló legendarészletekből keletkezett: Actus Beáti Francisci et sociórumeius, Speculum Perfectionis Szent Bonavéntura (A szöveg tehát több legendarészletből összeírt kompiláció). A Nyitrán talált kódex 1430-as években készült, de nem ez az eredeti fprdítás, hanem egy régebbinek, az 1370-es évekből való magyar könyvnek a másolata. ■ylint nyelvemlék azért rendkívül becses ,T| a Jókai-kódex, mert régebbi valamennyi magyar kéziratos könyvnél; számos nyelvi sajátsága a Halotti Beszéddel mutat rokonságot. A kutatók sokat foglalkoztak azzal a kérdéssel is, hol készülhetett e másolat eredetije. Beöthy Zsolt feltételezte, hogy az eredetit is a nyitrai ferences kolostorban fordították latinból magyarra, mert nyelvében a Zobor vidéki tájszólásra jellemző palóc sajátosságok találhatók. Kastner Jenő az Egyetemes Fii. Közlönyben 1932-ben és 1933-ban A Jókaikódex és kódexirodalom c. tanulmányában azt fejtegeti, hogy Dél-Magyarországon készült Nagy Lajos uralkodásának vége felé, a bogumil eretnekek megtérítésére küldött ferencesek számára. Azt is feltételezi, hogy a fordítás latin Ferenclegendák kompilációjából magyar ferences apácák, beginák számára készült. A kódex' származásának kérdését mi nem tartjuk eldöntöttnek. Lehetséges ugyan az is, hogy a Délvidéken fordították, de az sem tartható kizártnak, hogy Nyitra vidéki eredetű, mert Nyitrán már a XIII. század közepétől volt ferences kolostor s e„yes nyelvi sajátságai máig is élnek a Zoborvidéki magyarok nyelvében. A fordítás eredetének végleges eldöntéséhez rendkívül tüzetesen egybe kellene vetni a Jókai-kódex nyelvét a zoboraljai magyar nyelvjárással, ffc probléma megoldása nem lehet e rövid tanulmány feladata, csupán a kódex néhány nyelvi sajátságára mutatunk rá. A kódex nyelve nehézkes fordításról tanúskodik, rengeteg benne a latinizmus: accusativus cum infinitivo, ablativus absolutus, consecutio temporum, passivum, latinos vonzatok, a szórend latinosságai stb. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyszerű szerzetes sokat küzdött a nyelvvel, a magyar irodalmi nyelv megteremtése nem volt könnyű dolog. Lássunk néhány példát! „Prédikálja vala őtet méltót minden tisztességben; meglelé az beteget tekéletest megvigasztat. Látám az asztalt tiszteset és odvar módra szerzettet (udvari módra megterítve). Érzvén magát megváltoztat; nem hiszlek tégedet lőtt lenni (nem hiszem, hogy ott voltál) frátereknek kapuján.. Jóllehet vakokat világosóhhon (világosítson) ;mikoron méglen kevesen volnának; alázatos engedelmet megteljesítvén ... A másoló előtt nyilvánvalóan egy régebbi alapszöveg volt, s a leírás közben gyakran átírta, javítgatta régebbi fordítású legendát. Ezt bizonyítják a könyvben található vakarások, javítgatások, főléírások stb. Így pl. a 30. lapon a „boszszosoltattak” szóból a „szosolt” ki van vakarva, a 21. lapon „szerkhöt” fölé „szerződvén”, a 26. lapon „eleztebi” fölé „előbbi” van írva. Már a kódex nyelvének első ismertetője, Szarvas Gábor is rámutatott a Magyar Nyelvőr I. kötetében, hogy nagyszámú teljesen vagy részben kihalt szót, képzőt és ragot tartalmaz. A mai nyelvhez viszonyítva számos hangbeli változást és jelentésbeli eltérést is találunk benne. Ma nem használatos szavak pl.: hana (mintegy), azanna (azon), onattlan (ott), hapadások, hagyapna, hurutna, hugyok (csillagok), Jonh (szív), kidessék (ritkaság), kisal (Veszekszik), levzat (botrány, gyalázat). A háború szó a kódexben még csak verekedést, veszekedést jelent, a mai értelemben vett háborút hadnak nevezi. A „ma” szó a mostant, a „vagyon” a vant helyettesíti. A csata harc, felebarát, kard, katona, puszta, rabló, szikla, templom szavak a Jókai-kódexben még ismeretlenek; helyettük viadal, rokon, tőr, vitéz, kietlen, ragadozó és tolvaj, kő, egyház található. Gyakoriak az ilyen képzések: alázatost (alázatosan), ájtatost (ájtatosan), bőségest l bőségesen), biztonságost (bizonyosan), bódogságost (boldogan), édességest (édesen), engedelmest (engedelmesen)... Az ilyenfajta képzésből ma már csak az örömest szót ismerjük. A -ból, bői helyhatároző ragot a legtöbb esetben még hosszú -belől, -balól alakban írja Például: helybelöl, völgybelől, ebbelől, azokbalól, társimbalól. A parancsoló mód egyes számának második személye gyakran magánhangzóval végződik: szólju, mondju, menye. ■yjegtalálhatjuk a Jókai-kódexben is a Halotti Beszédre oly jellemző szóvégi magánhangzókat: olyu, szentségi (szentség), éhsége (éhség), eze, kike, őke. A nyelvi sajátságok megfigyelése érdekében lássunk egy idézetet a kódex 100. lapjáról! „Ügy bogy a bódog Ferenc térdre lehajtana avagy kezét menybe felemelné, avagy kegyege hagyapna, avagy hurutna, avagy fohászkodnék, és ő mend azokat teszi vala.” A Ferenc-legendák a Magyarországon is nagyszámban élő ferences szerzetesek állandó olvasmányát jelentették. A középkori magyar irodalom fejlődésében is nagy szerepet játszó rend alapítója, Assisi Ferenc 1200 körül Itáliában eretnek jellegű tanításokkal lépett fel. A későbbi huszitákhoz és a reformáció képviselőihez hasonlított abban, hogy a krisztusi szegénységet és egyszerűséget tartotta a legfőbb erénynek, az egyház vagyongyűjtésében a kereszténység megromlását látta. Tanításai — bár az egyházzal nyíltan nem szakított — lényegében az egyházi vagyon ellen irányultak, ezért egyre több eretnek gondolkodású társra talált. Számos tanítványa volt, s mozgalma rendkívül gyorsan terjedt az olasz nép között. Az ~<»yház azonban ezt a veszélyes irányzatot nemcsak ártalmatlanná tette, hanem később saját érdekeinek védelmére is fel tudta használni. A ferences mozgalom eretnek hagyományai azonban nem tűntek el egyszerre. A rend egyes tagjai kitartottak Ferenc eredeti célkitűzései — a szegénység és a puritán egyszerűség mellett. Ezek az ún. spirituális szerzetesek gyakran szembe kerültek az egyházzal, mely üldözte is őket. A középkori forradalmak idején a falusi ferencesek nagy része a lázongó parasztsághoz csatlakozott; pl. a huszita-mozgalom, Dőzsa-felkelés, a reformáció idején. A Jókai-kódexben található magyar ferences legenda szintén megőrzött néhány vonást az egyház tételeivel nehezen öszszeegyeztethető tanokból. Ebből arra következtethetünk, hogy bár a legendát ta-“ Ián éppen a délvidéki eretnekek visszatérítésére kiküldött ferencesek fordították, esetleg az eretnekség elleni propaganda céljával, a fordító spirituális ferences lehetett. A hivatalos és eretnek szempontok sajátos keveredéséből ellentmondásos alkotás jött létre, de akár az egyház térítő akciójának, akár az eretnek szellemű eredeti ferences tanok terjesztésére irányuló spirituális törekvésnek volt nagyobb része az első magyar könyv megszületésében, mindenképpen a népi nyelvért folyó küzdelem eredménye. Befejezésül megállapíthatjuk, hogy egy nyitrai gimnazista a múlt században a véletlen folytán felfedezte a legelső, tehát a legértékesebb magyar könyvet. Az első magyar legendát azelőtt b'zonyárc a nyitrai ferences szerzetesek forgatták, s az sem lehetetlen, hogy ők is fordították. A kódex egyik legbecsesebb nyelvemlékünk; tartalmi elemzéséből pedig kitűnik, hogy eretnek jellegű szociális gondolatok is vannak benne. CSANDA SÁNDOR 14
