A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-11-11 / 45. szám

Leszereléstől a leszerelésig Csak nemrégen vetettem le a katona­ruhát, hajtottam végre a magam kis pri­vát leszerelését. Huszonhárom hónapnyi szorongás, elszánások és megkönnyebbü­lések után, tankok, ágyúk, összekoccanó rohamsisakok s az izzadt arcbőrre tapadó gázálarcok után újra emberiek lettek a gondjaim. Emberi gondok: Akszjonov Csil­lagos Jegyéből részletet hozott a Nagyvi­lág, a hugomék karácsonyra tervezik az esküvőjüket, még mindig nincs lakásom Bratislavában stb. stb. Persze a huszonhá­rom hónap alatt belém nevelődött beteges érzékenység a világpolitika minden rez­dülése iránt még mindig az újságot veteti reggelenként elsőnek a kezembe. Így rob­bant „emberi gondjaim“ közé tíz nappal ezelőtt az újsághír: „Kennedy elrendelte Kuba tengeri zárlat alá vételét... Pedig milyen boldog sejtelemben játszot­tam a szóval: leszerelés. Tolakodtunk ki­felé a kaszárnyakapun, szorongattuk a kapuőrök — ottmaradó elsőévesek — ke­zét, lógattuk kofferjeinket, rángattuk ma­gunkon a jól ismert, most mégis olyan kurtán-furcsán álló régi zakót, s búcsúz­tunk úton-útfélen, mindenkitől: Aho) — Nazdar ... Szervusz, komám ... S lángot vetett a szeptembervégi reggel a rengeteg kidalolt nótától. S nekem akkor is az járt az eszemben, hogy valahogy Így nézne ki a teljes leszerelés is, csak akkor még vi­lágot zengetőbb lenne a Nazdar meg az Ahoj. S mit is csinálnőnk a rengeteg meg­üresedett kaszárnyából — Játszottam to-* vúbb a gondolattal. Iskolákat, persze hogy iskolákat, mert abból sosincs elég. De az is lehet, hogy némelyiket meghagynánk múzeumnak. Tíz év múlva, húsz év múlva tágranyitott, rubin-szemű pöttömök bámul­nának itt géppisztolyomra, összevissza karcolt rohamsisakomra, a süketen, közö­nyösen foszforeszkáló ágyúcsövekre, mint valami őskorból itt maradt limlomra. Teljes leszerelési Mennyivel több lenne mindjárt a házasság, kevesebb e sóvérgó lány, a leveleket halomra fró fiatalasz­­szony! Mennyivel több lenne az őszi nap­sütésben a. gyermekkocsi a Dunapartoo, vagy akár a Szajna-parton is. S mennyivel több az utcákon a gépkocsi, s az áru a kirakatokban. }. D. Bernal angol tanár szerint a háborús kiadások 1937-től 55-ig pl. csak Angliában 1,5 millióról 214 mil­lió font sterlingre emelkedtek. Ojabb pon­tos adatok nem ismeretesek, mert az ille­tékes szervek „biztonsági okokból“ a tu­dományos és gazdasági ellenőrzést telje­sen lehetetlenné teszik.“ De a megsejtett nehéz milliók békés célokra használva csodákat művelnének. Teljes leszerelési Einstein mondta 1920- ban: „Elég gazdag a fantáziánk ahhoz, hogy elképzeljük ennek a technikának az áldásait...“ Az atomenergiáról van szó, atomhajtású tengeralattjárókról, a világ első atom villamos erőművéről s a mérhe­tetlen energiát felszabadító termonukleá­ris hidrogénreakcióról, amely gyakorlat­ban az anyagok és élelmiszerek korlátlan mennyiségét jelentené. A földkéreg onta­ná magából a fémeket, a termékennyé tett sivatagokban megteremne a legké­nyesebb kultúrnövény is, s lakhatóvá ten­nék a távoli csillagködöket is... S tiz nappal ezelőtt jött a Kennedy­­parancs. Eloszlott a látomás, s az Einste­­in-idézet másik fele lett hátborzongatóan időszerűvé: „... de teljesen képtelen el­képzelni azt a rengeteg rosszat, amelyet előidézhetne.“ S ismét az atomenergiáról van szó, s az atomháború szélén egyen­súlyozó pókerpolitikusokról, akik tüzet kiáltanak, hogy maguk gyújtogathassanak, agressziót Kubára, hogy a saját tervezett agressziójukat igazolják. Azokról van szó, akiknek nem számit, hogy a walesi bá­rányok csontjában már rádióaktív stron­­cium 90-et találtak, amely a Csendes-Óceán feletti kísérletek eredményeképpen került oda, s nem számít az amerikai hadsereg szakemberének a kijelentése, hogy az amerikai légierők összpontosított bombá­zással kb. 700 millió embert tudnának el­pusztítani. Azokról van szó, akiknek sem­mi se számit. Nem számit a hirosimai ne­gyed millió, s nem számít a költő Her­man Hagedorn panasza „Múltunktól, lö­vőnktől egyaránt megfosztott bennünket.“ De mint már annyiszor, újra felraoraj­­lott a világközvélemény. Tömegek tilta­koztak Prágában és Rio de janelroban: El a kezekkel Kubától. Cuba ai, Yenki non. S szólt Russell, szólt U Thant, és szólt Hruscsov. A mai újságok már Ismét a le­szerelésről írnak: a vllégközvélemény nyomására „Amerika kormánya hajlandó lesz ezekről a kérdésekről gyors és épí­tő szellemben tanácskozni, Genfben vagy akárhol másütt.“ Gondolataink ismét em­beri arcot öltenek, s tűnik a veszedelmes közelségbe került uniformis-életforma. S az ember felsőhajt: mégse lesz hét iga­za Madéchnak: nem kicsi az ember a tu­dásra, hanem éppen most nő hozzá, vál­ságokkal, kerülőkkel, fogcsikorgató düh­vei és türelemmel. • TÖZSÉR ÁRPÁD A Csehszlovákiai Magyar Dolgozok Kultúragyasületénak hetilapja. MagjalaBik v minden vasárnap. Főszerkesztő Major Ágoston. Szerkesztőbizottság; Egri Viktor, Gáiy Iván, Gynrcstk József, tórines Gyula, Mécs József, Ozsvaid Árpád, dr. Szabó Rezső. Szerkesztőség: Bratislava, Jesenského t. Fostaflók C-3S8, telefon 533-04 Terjeszti a Posta Kfrlapszolgéleta, előfize­téseket elfogad minden postahivatal és le­­vélkézbesitó. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: Pöt­töm! novlnovf áfád, vfroz titka, Jladfll­­ské aL lé, Praha. Nyomja a PRAVDA nyomdavállalat, Bra­tislava, Stérova 4. Előfizetési dij negyed évre 19,90 Kés, fél évre 38- Kés, egész évre 78— Kés. Kéziratokat nem őrzőnk mag és nem küldünk vissza. K-08*213« Mai számunk tartalmából: Omló partok ellen........................8 Fantázia és valóság keleten . . 7 Emberek 6a nézetek........................8 VIgb Rózsa: A huligán (elbeszé lés) . > ........ 10 Egy gyár, egy ember, no meg a brontosaurusok.......................18 Jamaika szigete ................................19

Next

/
Thumbnails
Contents