A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-11-04 / 44. szám
A gyermek fejlődésének Talán három évvel ezelőtt, egy szülői értekezlet alkalmával beszélgettem egyik tanulóm anyjával. Törődött, vékony kis asszonyka volt. Nem tudta, örüljön-e vagy bánkódjék. Néhány perccel azelőtt beszélt az igazagatő egy példás szorgalommal tanuló, kiváló magaviseletű diáklányról, és az iskola réméről, egy kötekedő, verekedős, lopáson ért, tanulni nem akaró fiúról. Mind a kettő az ő gyermeke! — Higgye el, tanár elvtárs — sir fel belőle a keserűség —, nem használ annak se a jó szó, se a verés. Olyan, mint az apja, arra ütöttl Az olyan könnyelmű, kötekedő, különösen, ha iszik, Nem lehet már rajta segíteni, ilyennek született! De nemcsak ezt az „ezen már nem seglthetük, mert ilyennek született" véleményt hallottam már a szülőktől, hanem olyat is, hogy: „nagyon jó gyerek volt az, míg iskolába nem járt, ott rontották el,“ „vagy a barátok viszik bele a rosszba", „olyan a környezete, hogy is lenne jó" stb. Vajon, igazuk van-e a szülőknek s ha igen, milyen mértékben? Ugyanis legtöbben hajlamosak vagyunk arra, hogy ott keressük a baj okát, ahol minket nem lehet okolni! Vannak, akik az öröklődésre hivatkoznak, mások a környezetre, s megfeledkeznek — talán lelkiismeretük megnyugtatására — arról, hogy még van egy harmadik tényező is: a nevelés! Azt hisszük, hasznos lesz, ha röviden szólunk ezekről a tényezőkről, tehát az öröklődésről, a környezetről, és a nevelésről, amelyek hatékonyan befolyásolják a gyermek testi és pszichikus (lelki] fejlődődét. Szükség van rá azért, hogy tudjuk, melyiknek milyen hatást kell tulajdonítanunk, melyik milyen mértékben hat a gyermek fejlődésére. Az egyik tényező tehát az öröklődés. Azokat a tulajdonságokat nevezzük így, amelyek a gyermekkel születnek, amelyeket elődeitől örökölt. Tudni kell azonban azt, hogy csak bizonyos hajlamot, diszpozíciót örökölhet. Am ezek is csak a fejlődés és a nevelés függvényeként alakulhatnak, bontakozhatnak ki teljességükben. A kapitalista társadalomban nagy előszeretettel hangoztatták az öröklődés elsődlegességét. Ez érthető, hiszen az uralkodó osztálynak szüksége volt arra, hogy „tudományosan" is bebizonyítsa, hogy a gyáros, a földbirtokos utódja a gyárral, a földbirtokkal együtt örökli a henyélésre, uralkodásra, való kúpességet. E nézeteknek a badarságát ékesszólóan bizonyltja a szocializmust építő országok példája, ahol munkások és parasztok, illetve azok fial irányítják az ország sorsát. S hogy nem roszszul, ezt igazolja egyre szebbé, gazdagabbá váló életünk. Több burzsoá pszichológus, illetve pedagógus viszont a környezetet tartotta döntő tényezőnek az ember fejlődésében. A környezetnek hatása van a fejlődésre, de sok példát tudnánk felhozni annak bizonyítására, hogy ugyanolyan környezetben, ugyanabban a családban, különböző jellemű, képessé«ű emberek nőttek fel. Pramdl Sándor felvétele A gyermek testi és pszichikus fejlődésére ható tényezők közül legfontosabb a nevelés! Mi ezt tartjuk döntő jelentőségűnek, elsődlegesnek.“ Mit értünk a nevelésen? A társadalom olyan erőinek hatását, amelyek céltudatosan, tervszerűen irányítják a gyermek sokoldalú fejlődését, s amellyel hatástalaníthatjuk az öröklődés és a környezet hatására kialakult rossz tulajdonságokat, kifejleszthetjük a pozitív tulajdonságokat. Az elmondottakból a kővetkező tanulságot vonhatjuk le: 1. Ha azt tartjuk, hogy a gyermek fejlődése elsősorban attól függ, milyen öröklött adottságokkal rendelkezik, illetve milyen környezetének hatása, eleve faladtuk a nevelés adta lehetőségeket, lemondtunk arról, hogy neveljünk. 2. A tapasztalat és a tudomány is azt bizonyltja, hogy a nevelés a legjelentősebb tényező a gyermek fejlődésének irányítói közül. Hatásos erő áll tehát rendelkezésünkre, segítségünkre, hogy olyanná formáljuk gyermekeinket, amilyeneké az élet, társadalmunk és az erkölcsi normák kívánják. KOVÁCS ZOLTÁN Az „ártalmatlanf gyógyszer Az ártalmatlan gyógyszer HÉ Ilii HÉm ti I '...és egy az áldozatok közűi. Ez a nyugat-németországi fiúcska kar nélkül ízületet*, lábacskáival játszik .,. találgatták a fiatal háaasok, születendő a gyerek. Fid less, vagy kislány (gyermekikre gondolva. Aztán az asszonyka bekerült a kórházba, msgsziUetett Fiú! — jelentették az ó Időméül* apának. FIA. Bár mag ta saflletatt volna. A mézképp fejlett kisbabának hiányzott a keze. Miért? Mlárt lett torzaafilfltt? Ax azat — ás sajnos nemesek oa az agy, hanem 8000 — Nyuget- Néraetcrxxágban történt. Ml okozhatta? — töprengtek az orvosok. Megindult a nyomosát! Megkérdezték az anyákat, milyen orvosságot szedtek terhességük als«? A válssz: Somai különöset, csak Cemteigant, ezt aa ártalmatlan nyugta tót. . .. Cootergant? Gyámé* lett a dókig. Kémiai vizsgálatok kimutatták, hogy a nyngat-nématországt Chemie Grünenthal A. G. cég 1958-fcaa ügyesem reklámozott orvossága az állapotos nÖkoéi, lóképp a terhesség alsó felében * magzat deformálódását okozza. A orvosság használata a fotnöttekmál Is komoly idagzavaitnfcat okozott. A közvélemény jogosan háborodott. tol a nyugat-németországi cég gaxtatto ellen, amely a reklámozásra ágyán nagy óssxegot áldoz, de a gyógyszerek alapos kikísérletezésére asm lordtt gondot. 1953-ben mér oaáoooa komoly megbetegedésre figyelmeztették a nézet. A gyógyszert ennek ellenére tovább gyártották, és mart bftszaot hozott. 1860-ban ás «omaHották. Csak 1*81 őszén sikerült a közvélemény nyomására az „ártalmatlan“ gyógyszer gyártását és áradását bez*Hatéból. BHH
