A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-28 / 43. szám
E sza k ra Tut pgy folyó (Gyalog, vonaton, autóbuszon. V. folytatás) TI* járásból tevődik össze a* ássak-csehországi kerület, amelynek 7817 négyzetkilométernyi területén 1,133,881 lakot él. Ez azt jelenti, hogy hazánk fővárosát — Prágát nem számítva az északcsehországi kerület a köztársaság legsűrűbben lakott vidéke. A hepehupás táj nem nagyon alkalmas földművelésre, csapán Zsatec ét Chomutov környéke mezőgazdasága jelentőt — ugyanis ott terem a sörgyártáshoz szükséget komlói A kerület ipara azonban igen fejlett. A mosti barnaszén medencén kívül Jelentős vegyipara (Ottf nad Lábéra, Litvinov, Lovostce stb.) ét gépipara is van. Azonkívül a területén fekszik Liberóé és Varnsdorf hagyományos textiliparával, no meg Jablonec n/Nisou világhírű bizsntériáJávaL A ieítni kikftiáfetM orxó nyári napra emlékeztet ez a 'kor® októberi délután. A déőlni kikötőben ülök, és nézem a Labe fekete, oiajfoltos hullámait A folyó felett húzódó opálos párafüggöny! időnként meglebbenti egy-egy folyami teherhajó éles sípszava és az ábrándok yllágából ránt vissza a valóságba. Hiszen ez a vén, méltóságteljes, feketevizű folyó hatalmas vízi ragadozóra emlékeztet, amely egymás után nyeli el a cseh észak vizelt. Első áldozata az Orltce Hradec Xrálovénál, ezután hatalmas félkört megrajzolva Mélníknéi a Sázava hullámaitól megduzzadt Moldvát (Vltavát) szippanlje fel, aztán a déőlni sziklák árnyékában lopva hagyja el hazánkat, s nemcsak halóinkat, exportárunkat szállítja hátán a hamburgi kikötőbe, hanem mint valóban kártékony ragadozó, évente tlzenhétezer tonna fenolt és százezer tonna kátrányt csempész ki sodrával hazánkból s messzi tájakon elkótyavetyéli. A Htvinovf SBúbMitegyár egyik kísért eb inti x stábé« De ha a fák nem nőnek az égig, ez a nagy csempész sem játszhatja már sokáig — nem is annyira kisded, mint inkább kártékony játékát. Mérnökeink a közeljövőben harminc tisztító telepet építenek a Labe folyásánál, hogy megvámolják a nagy kártevőt és kiszűrjék a folyó vizéből a fenolt meg a kátrányt... Tegnap még a Sluknovi kíszögellésben jártam. Meglátogattam a Velky Senov-i nagyhírű nyomdát, ahol még néhány év előtt — első látogatásom alkalmával — agg német antifasiszták tanították a cseh fiúkat és lányokat az ofszet, a mélynyomás és a színes kllssé előállításának művészetére. Voltam Sluknovban is, a Sluknovi városházán, láttam a karosszéket, amelyben ezerkílencszázhhrmincnyolc gyászos őszén Adolf Hitler Ült A tanácsterem ablakából láttam a főtérre, ahol a Führer tiszteleté re katonai parádét rendeztek a helybeli ordnérek. A szemle résztvevői azután elindultak Lengyelország, Hollandia, Franciaország és Jugoszlávia felé. Városok dőltek romba nyomukban. Végül is a Szovjetuniót támadták meg. És ez volt a vesztük. A hitleri szörnybirodalom romjai még emléküket is eltemették, a Sluknovi főtéren pedig szegfűk és rózsák illatoznak... Nem hinném, hogy Siuknovot mifelénk nagyon sokan ismernék! No annál jobban ismerik Mexikóban ezt áz északi cseh városkát, ahol a jüanok, Pedrók a Sluknovi Bytexgyárban készült színes, tarka válltakarókat viselik. Kószáltam az egykor határmenti erődök fűvel benőtt romjain is, ahol már az ősz névjegyeként a kikericsek virítanak kéken és lilán. Láttam e vidéken az egykori német üvegfúvók rombadűlt házait, bekukkantottam az új telepesek lakásaiba és társalogtam a jablonect régi dicsőség felújítóival. Egyikük, a jabloneci bizsukészitő vállalatok igargairója, josef Kopal elvtárs. Régi párttag és végvári harcos. Harmincnyolcban DrZkovban lakott és önként jelentkezett a határerMök építésére. Harmincnyolc egy meleg szeptemberi estéjén, amikor hazafelé tartott a munkából, lövés dördült el a háta mögött. Az orvlövész golyója a kommunistát akarta leteriteni. A lövés azonban csupán Kupái elvtárs kalapját sodorta el. A merénylő személye máig is ismeretlen. Egy azonban bizonyos, a fegyver ravaszát a „furor germanicus” rántotta meg! A öarna kór ellen akkortájt nem tudtak, vagy jobban mondva nem akartak gyógyszert találni azok, akiknek erre módjak lett volna. Aztán a bűnt a bűnhődés követte... Tízezrek indultak el a tájról, sajnos,
