A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-21 / 42. szám
Danátokéit té| A mezőgazdaság további gépesítésé - nek alapvetfi feladata nem a traktorok számának korlátlan gyarapítása, hanem elsősorban valamennyi munkálat komplex gépesítése a burgonya, répa és a kukorica termesztésében ás betakarításában, ágy hogy lényegében megszánják a késsal végzett munka. (Szocialista társadalmunk további fejlődésének távlatairól szóló pártdokumentumból.) Duba Gyula: Arcok 01 isii melóról Turltlk Ladi«lav: Pompái gáp ax anyám ... A tarlószőntős után bámulni kezdett a mező, aztán megsárgult, meg színesedett, most meg csupaszra vetkőzik. Készül a télre — s éppen fordítva, mint az emberek, akik Ilyenkor télikabátot, meleg-ruhát vásárolnak —, várja a hőtakarót... Az őszi mező azelőtt mindig nagyon népes volt, csupa kiabálás és ostorpattogás, repülőgépről nézve sok sok epré pontot — embere - ki it ás állatokat — láttál volna nyüzsögni abroszának kisebb, nagyobb téglalapjain. Ma nagyobbak a téglalapok, hatalmas négyzetekké dagadtak, amelyeknek országutak a határai, és kevesebb az epré pont, az állat, az ember. S az arcok pöfögő motorok és kattogó, gépek mellől bukkenek elő.,. ■ A töpreng ők Negyven hektáros cukorrépa-tábla, túlsó vége a messzeségbe vész. A répának hatalmas, buja zöld levele van, szinte csodálatosan baregoszflld levele a száraz nyár után. A csoda nyitja — az öntözőberendezés négy centrifugális fecskendője — keringve szórja bő vizét a dús levelekre. Egész nyáron öntözték a Dunetőkésl Állami Gazdaságiben a cukorrépát és most háromszázötven mázsás bektárhozamsmal számolnak a tervezett háromszázharminc mázsa helyett... A tábla szélén, Zetor traktor mögött vllágoszöld oukorrépakomlbájn áll. Töprengő arccal emberek állják körül. Először lát cukorrépekombájnt a dunatökésl határ — soha egyetlen történelemkönyv nem fogja felemlíteni az esemény dátumát, pedig nagy dolog s az új gépet egy kicsit mindig ez Ismeretlenség homálya veszi körül, kattogása »tkokat sejtet, s ahhoz, hogy ijótoarát legyen, meg kell Ismerni előbb. A traktoros, a segédmunkása és egy olajfoltos ruhás szerelő dolgoznak a gépen, Igazgatják a szabályozó karjait. Felpöfög a Zetor, meglódul nyomában a világoszöld gáp, aztán leáll. Valamit még Igazítani kell rajta. Hajtman József, a gazdaság agronőmusa szemöldökráncolva nézi a gépeket. Hajtman mérnök tavaly végezte el a nyltral Mezőgazdasági Főiskolát. A gazdaságon szívesen fogadták, mert Innen küldték tanulni, így hát mondhatjuk, hazajött. — Megfejtik még ma a gép titkát, mérnök elvtárs? — Hát persze... A nyáron egy szalmapréssel ugyanígy voltunk. Nem ment vele a munka, nem értettünk hozzá, német szakembereket kellett hívnunk — ugyanis német gyártmányú gép volt —, aztán mire megérkeztek, három szerelőnk már üzembehelyezte a gépet. Tíz perc múlva a Zetor újra meglódult. A répakombájn mellé szabályos sorban bujazöld levelek hullnak, gyűjtő tartályába pedig fehér cukorrépákat szállít a kattogó futószalag. A töprengő arcok felderülnek. — A levágott leveleket azonnal be kell szállítani a telepre — mondja az agronómus Klrlpolszkl József brigádvezetőnek —, télen majd aranyat ér. — J6I van már — mondja a brigádvezető —, megy már a gép ... ■ Mi kell a büszkeséghez? Általában ellenszenves emberi tulajdonság a büszkeség, de néha megokolt. A ml esetünkben megokolt. A javorlnkal szövetkezet földjén érdekes gépet láttunk, hosszú a nyaka, mint egy zsiráfnak és a feje csupa harapö-vasfog. Felmarkol egy mázsányl répalevelet, aztán néhány lépéssel tovább gurul és leteszi a levélnyalábot egy nagy rakás tetejébe. A gép kezelőfülkéjében villogöszemü, huszonhatéves fiatalember. Ladlslav Turiőlk, a szövetkezet mechanizátora szívesen mosolyog. Hogy miért? Három hete Jött haza a Szovjetunióból, ahová a járási CSISZ-szervezet küldte, jó munkájáért, jutalomképpen. S a gépe...? Nincs hozzá hasonló az egész környéken. — Nagyszerű gép ez — meséli —, tré-Mükildlk már a cukorrépa-kombájn Ömlik « kukorica a kombájnból A mozgó rakodódaru
