A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-10-21 / 42. szám
PeXi lányok Sxliáesoa (milyen »»épek ezek a müauysg-.xlrmü Modern vonalak - pihen fi emberek (Tátralomnic) ezükőkatakl) Komantlka ét valóiig — a Cterba-tó A Sklabini vir alatt A| («Ink épülnek a partlxánbarcok Ideién felégetett települések helyén A gomblyukakba Cedok-felvóny kerül ax IBUSZ — a magyar ataxiai iroda — emblémája mellé, a megkezdődik hétnapos iunerkedáaad Szlovákiával. Negyven peitl utazzál robog a farmotoráé, halványkék Ikaruaxaatóbnex — a derült 6g, b axép tálak ürülne csillog |ó kedvünkben. ígéretei üt ez: a nyomtatott prospektus Jelzi, hogy látjuk majd Zőlyotnot, Szllácaot, Dobatnál, útátra-füredet, Tátralonmicot, a Csorba-tót, Deminovát, Zsolnát, TrancaAat, PőztyésM a legvégül Bratlslavét. Teliét 1100 kilométerem át gombolyítjuk ax orsságót fehér szalagját, hagy könyvekből, hallomáaból. kápákról már ezerszer megcsodált vidékek vendégeként lássunk, hall Jnak, gyünyürküdjank. MM lát a külföldi utas Szlovákiában — Szlovákiából? Eléé benyomásunk a fanfár után: mennyi új báx a naivakban, e nem la akármilyenek. Emelete« kórházak alt, ahol évszázadok óta fából ácsolták-faragták a „falakat“ éa a maltert, ha volt, • verejték tapasztotta össze. Mikszáth Kálmán, ha életre kelne, bizony erősen dürxeülgetné a szeméi, a nemigen találni mag a szülőházához vezető utat saját falujában, a frissen sorakoztatott utcákon át. Bármerre Járok, nyúlánk kémények pipálnak ni égre, «Övükben még állványok tekerjék, vagy máris a munka békés zaj« Outi el a műhelycsarnokokat, körülöttük pattogó színű bérházak rejtenek száz meg ezer éj otthont. Nem lustálkodik a Vág sem. Bár kacéran tartja tükrét a zok szézévae váraknak — lém csak, hogy megöregedtetek, s én milyen fiatal maradtam I — de meg-megtorpan a vf«lépesüknél éa ereje masanefettt vezetékekben vándorol tovább — hajt esztergapadot éa trolibuszt, Honggá válik a rádióban, képpé a televízióban, habokat kavar |a háziasszonyok mosógépeiben. S ha már az építő Jelennel kezdtem, hpdd egorják át Brattelevére — a szlovák föváree, ha híven őrzi la műemlékeit — messzsnyóló tarka házsoraival ma már as Illőség és a Jftvű városa. Különösen megragadta figyelmemet az a sok kisimítás, amely a modern háztömbökhöz tapadva, hatalmas kirakataival vonzza a vásárlókat. A esohssloviktal műemlék védelem magas színvonalé nem Ismeretien e magyar közönség, főleg e szakemberek előtt. 8 ha belép az ember e zólyomi, vagy a trenesénl vér kapujában, mindenütt pallókat, mesxesgüdrüket kerülget, de ügy hallottén, hogy e taraijaiéval vérre tekint n legszebb terv: a vürépftők utódai oiyannü vnrüzaotjdk majd, amilyen Mária Terézia koréban volt. Meglopd áldozatkészség az, még a mi korunkban la. Szlovákiában A Magaa-Tétrérél csak regényt, vagy eposzt szabad Izmi — vagy talán szimfóniát. Látni éa érezni kell, az emlékezés finom filmtxa lagjéra rögzíteni égreszaladú zegzugos rajzát, ügy, |ahogyan Poprad felől közeledve tftrl meg e messzeség fehér páráját, a falónk ugrasztja öreg, résem, havas csúcsait. VI- dáaMZinü Skeda-kocslk szaladnak az utakon — régi, Jó ismerősük, ezeket Magyarországon is igen kedvelik, keresik, vásárolják. (Sok magyar rendszámúval is találkoztfam itt: hazajöttek, látogatóba) Űtátreíüreden, Tétralomnicon. a Csorba-tó partjin a világ minden tájáról Jött vendégek. Kicsit hiányolom la, hogy az UdUiőholyak központjában nlnm egy többnyelvű tábla a látni- és tudnivalók Ismertetésével. Érdekes megfigyelni a tátrai turisták különböző „ütegeit“, a nehézfegyverzetű sziklamászókat, Jégcsákánnyal, kőtelekkel, a táborotokat degeszre tömött emeletes hátizsákokkal, a könnyű felszerelésű „sétálókat", akiknek egy oldalxsék la elegendő — s a kényelmesebb üdülőket, okik nemigen latnak tovább ‘a talap határain. Látom, Ide is ellátott a szakállas fiatalemberek „divatja“, de mintha többen lennének, mist Pesten (talán a ritkább levegő Jobban növeszti a fiatalabb fértinemzadékaek ezt az ékességét?) — a lényok vlazont mintha elhanyagolnák női mivoltukat, kécouan Járnak Idefent — lant a városokban pedig olyan oatnosak, ápoltak, magam is szivaron meg fordultam utánuk. A meglátogatott két fürdőhely kőiül Szliécs hangulatosabb, Püstyén talán kulturáltabb — ezt a bunyóméit megerősítette bennem Pöstyón sok ssabra. Lém, agy fürdőhely, ahol kitűnő műalkotásokban gyönyörködhet a szám, nőt okiak, kőltőportrék, madár-szobrok pihenőnk a selymes pázsiton. Pőatyén — Így fogalmaztam meg — ma mér nemcsak e gyógyulásra tanít, hanem a szépre le. Az éten végig ügy éreztem, begy nem van déglütók fogadják Itt a vendéget, hanem barátok a barátot. Különösen emlékezetes marad a ásóinál fogadtatás: a Petem széllé éttermének asztalain magyarnyelvű üdvözlés fogadta csoportsakat, a zenekar eljátszott egy magyar operettel km ot, a a sáli 6 Igazgatója pedig honnan, honnan aam, megtudta, hogy egyik tárának a születésnapját ünnepit — konyakot hozatott, z ügy köszöntötte Col. Sok-sok filmtekercs la érzi szlovákiai emlékeinket. Hadd mutassak be néhány felvételt, hogy ne csak szavakkal, hanem képekkel is érzékeltethessem; mái yennek látta agy külföldi tárlata Szlovákiát. KARTHY BARNA
