A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-16 / 37. szám
■ zuifin láttuk, hogyan telnek meg ezek a csövecskéik kis urán rudakkal, s léittuk, amint az óriás hordóiban, a hegesztő automatában (nemcsak műszaki, hanem egyben tudományos újdonság Is ezl) elektronsug&r hegesztette a csövek végeit, valamint azt Is, hogy a szakemberek vizsgáló és ellenőrző készülékeikkel miként vizsgálták íelül a csövek megbízhatóságát. Egyébként minden művelet ellenőrzéssel kezdődik és végződik. Láttuk ezt az egészen bámulatos, finom művű munkát és mégis minduntalan bizalmatlanul teklntgettünik a kis csövek vékony falára. Erre Így szólt a mérnök: — Ügy látom, aligha tartottak eddig cirkóniumot a kezükben . . . — Cirkóniumot? És ekkor tudomást szereztünk arról az igen alapos és hatalmas lendületű kutatómunkáról, melyet a legkülönbözőbb szakértők — a geológusoktól a fémek tudósaiig — folytattak annak pontos megállapítására, hagy miből és milyenre kell készíteni ezeket a „törékeny“ csöveket. Elhatározták, hogy a Novjj Voronyezsi atomerőmű részére cirkóniumból készítik őket. Ugyani® ez a ritka fém sokkal szilárdabb, mint a hódító acélok. — Hát a belojarszkojei erőmű részére vajon miből készítik őket? A kicsitől az óriásig. Emberek a tűznél Valójában ezek az emberek képtelenek 1« lennének másképpen dolgozni, mert elméleti tudásuk és gyakorlati tapasztalataik Ilyen magas színvonalúak. Az állandó tanulás és képzés szükségességéről feltett kérdéseinkre váratlanul és kategéríkusan így válaszoltak: a munkások képzettsége? A legrosszabb esetben Is A szállító tartály a „Tiszta, nine* szennyeződést“ — változatlanul ez a jelzés a műszak különleges vagonra utáni mindennapos ellenőrzésnél „Hogy milyen középfokú. Most egy másik műhelybe vezettek. A méretek az eddigiektől eltérően Itt „kozmikusak“ voltaik. Hatalmas íémállvényok emelkedtek valahová a magasba, a mennyezetlámpfilg, olyan volt az egész, mint egy négyemeletes ház magasságú „stelázsl“. Az emberek, akik a legfelsőbb „polcon“ dolgozták, köpenyükben apró fehér faltoknak látszottak. Az állvány támasztóvasaira csillogó és nagyon hosszú csöveket erősítettek. — Nos, ezek a belojarszkojei erőmű csövei —, egyhén szólva kissé hosszabbak, mint amazok voltak . . . — Hosszuk 13 méter — három emelet. A falvastagságuk viszont — ránézésre — olyasféle, mint a Novlj Voronyezsieké. Vajon hogyan óvják meg ezeket az óriásokat akár a legcsekélyebb deformálódástől, a mikroszkopikus karcolásoktól vagy horpadásoktól? Erre Ismét megmutatták nekünk ez ellenőrző készüléket, amely lehetővé teszi nemcsak az egyébként szabad szemmel nem látható kis karcolások észlelését (Ez nagyon egyszerűi), hanem akár az Igen vékony faiakon keresztülhatoló egyetlen molekula (I) vagy természetesen egy rosszul hegesztett Illesztés helyének felfedezését Is. Azután a 3. emelet magasságába emelkedő lifthez vezetnek. Fülkéjében — a függő cső mentén elhaladva — az ellenőr újra meg újra aprólékosan megvizsgálja a csövet, melyet közben „terhelés alatt“ U kipróbálnak, a reaktoréhoz hasonló körülmények között. A belojarszkojei atomerőmű részére rozsdamentes acélból készülnek a csövek. Ezek a Novlj Voronyezsiektől szerkezetükben, s a beléjük töltött tüzelőanyag tekintetében Is különböznek, hiszen a két erőmű mindegyike tulajdonképpen egy-egy teljesen újfajta műszaki és tudományos kísérlet. A működésük során leszűrt tapasztalatok nagy hatással lesznek a jövő atomerőműveinek megtervezésére. Ezt nagyon jól megértik a tudósok és a tervezők, de az egyszerű munkások Is. Ök mindannyian részeset a legnagyobbszabású kísérleteknek, és sem gyártmányaik mérete, sem a jövendő erőművek kapacitásának nagysága sem téríti el a legjelentéktelenebbnek tűnő apróságról sem a hegesztők, fémmunkások, ellenőrök figyelő szemét, ilyen munkánál minden fontos! Daru emeli a belojarszkojei atomreaktor kész csövét. Irány a csomagoló! Mit láttunk, hallottunk, tudtunk meg (MZ őíőllíUáiÚSÍ — És a jobbik esetben? — Sok dolgozónknak technikai diplomája van. Túlnyomó többségük tanul, egyesek technikumban, mások főiskolán. — Műszakiakban? — Ugyan miért? Kl-kl kedve, hajlama szerint . . . Tamara Krutova például az orvosi egyetemre készül. A beszélgetés hirtelen arra a témára fordul, amiről az atomlétesftmények látogatóinak néhanapján teljesen helytelen fogalmaik vannak, nevezetesen a foglalkozás veszélyességére. Informátoraink nem igyekeztek meggyőzni minket. Csak megismertettek bennünket olyan idősebb emberekkel — családapákkal, családanyákkal, nagyapákkal És nagyanyákkal — akik már sok éve dolgoznak a gyárban, mégsem volt soha okuk amiatt egészségükre panaszkodni. Elnéző mosollyal hallgatták az egészségűkre vonatkozó kérdéseinket, és értetlenül vonogatták v álluk at. — Hét nem, nem voltam soha beteg . .. Semmi különösebb bajom nem voltl Megmutatták az ebédlőt, ahol a. dolgozók ingyenes ellátást kapnak: megkértek, hogy nyissam ki az üzem ajtaját, de az nem engedett, bár nem volt semmiféle rugója, iám így dolgozik a pompás szellőztető rendszer; elvittek a mosóda-kombtaátba Is, ahonnan minden munkás naponta megkapja hófehér munkaruháját. Rábeszéltek, hogy zuhanyozzam le magam, és haladjak el a hűtőszekrényhez hasonló, magas, sugárzás-ellenőrző készülék előtt. Műszerei még sohasem mutattak más jelzést, csak ezt: „Tiszta, nincs szennyeződés!“ Többet azután már nem is kérdezősködtünk a sugárveszélyről. Olyan erővel Ismerkedtünk meg ma Itt, amely még a hasadó atom energiájánál Is hatalmasabb: az ész és az emberi szellem erejével. És olyan egyszerű, mindennapi emberekkel is megismerkedtünk, akik egyáltalán nem egyszerű és nem mindennapos dologgal foglalkoznak. Ű) tüzet gyújtanak az emberiségnek, és vallóban, miért ne szólnának róluk Is legendák, akárcsak, Prométheuszról.
