A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-09-16 / 37. szám

KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTESE. Rejtvényünk X. ré­sze, a nyíl Irányéban folytatva (zárt betűk: b, S, t, 1, a, á, t). XI............Madrid, híres spanyol labdarúgó bajnokcsapat. X2. Francia névelő. 13. Árboc hiá­nyosan. 15. Fordítva: csapadék. 16. Finom műszerész. 18. Erre felé. 20, Groteszk. 23. Tüzér be­tűi felcserélve. 26. Halom. 28. Visza. névelő. 30. Barát közepe. 31. Dán váltópénz. 32. A legmaga­sabb értékű kártyalap. 33. Folyó Erdélyben. 35. Tartalom nélküli. 37. Sándor Tamás. 39. Lágy fém. 40. Vastag, szőrös gyapjúszövet. 42. Hóléc. 43. Beteget gondoz. 45 Füzet. 46. Tibor Gábor. 48. Tárol betűi felcserélve. 50. Antal Rezső. 52. Ady Endre. 53. Való. 54. Nem ül. 55. Végnélküll nó­ta. 57. Igavonó. 58. Mutatószó. 59. Túr. 61. Énekhang. 62. Ítél. 64. Ékezettel keresztül. 65. Ária németül. 67. Cipész szerszám. 68. ’álna hiányosan. 70. A Remeselníc­­ke potreby vállalat nevének rövi­dítése. 72. Ékezettel fedd. 74. Vissza: tizenkét hónap. 76. Juh. 78. Fürdünk benne. FÜGGŐLEGES: 1. Papírra vet. 2. Szóösszetételekben: új- (gör.j. 3. Francia játékkártya egyik színe. 4. Válás közepe. 5. Tánc­mulatság eleje és vége. 6. Ke­rék hiányosan. 7. A rádium vegy­­jele. 8. Nem használ. 9. ... Fe­renc, híres magyar író. 10. An­gol tagadás. 14. Rejtvényünk 4. része (zárt betűk: o. h). 17. Rejtvényünk 3. része. 19. Rejt­vényünk 5. része. 21. Z. K. Ä. 22. Rejtvényünk 2. része, a nyíl irányában folytatva (zár betűk: a, y, a, s, n, k, y). 24. Lakat. 25. Szlovák számnév. 27. Kerti szerszám. 29. Igavonó névelővel. 34. T. D. I. 36. Ékezettel kötő­szó. 38. Lök. 41. Korszak. 44. L. R. A. 47. Gyom. 49. Azonos a vlzsz. 54-el. 51. Király fran­ciául. 56. Trombita hang. 60. 0 németül, (nőnem.). 63. Nincse­nek szülei (ékezethiba). 64. Fe­hér latinul. 68. Híres kávéház \ Budapesten. 69. Kar németül. 71. öt szlovákul (ékezethíba). 73. Betűpótlással mutatószó. 75. Lángol. 77. Kicsinyítő képző. Beküldendő a kövéren szedett sorok megfejtése, legkésőbb: szeptember 23-ig. A helyes meg­fejtők közt minden héten öt könyvet sorsolunk ki. Az előző rejtvény megfejtése: Eljön a nap, amikor a kommu­nizmus napja az egész világ fö­lött felragyog. A 35. számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesül- jános, Féder; Pataki lózsefné So­­tek: mórja; Riflik Kálmán, Bratislava; Bús Zoltán, Zemplén; Köteles Rosenthál Janka, Léva. ss/ssss/sss/s/ssss//sssss/ss/sssssss/ssssss//sssss/sss///ss/s/ssssssjrsss///ssss/sssssss/sss////ss.’///s/ss/sssssssssssss/s//s/sssssssss/ssssss/ss//sssssssssssy/ss/ss/s/ss/sss/ssi hogy betyárból nemzeti hőst csinált s különféle ürügyekkel akarták megbonta­ni hitelét. Kitalálták, hogy külsőleg nem jól ábrázolta Rózsát. Én egy régi somo­gyi levéltárban rábukkantam Rózsa Sán­dor hiteles személyielrására. „Hosszú szőke, vagy zömök barna ember volt Ró­zsa Sándor?” címen a Kis Újságban ír­tam cikket s az osztrák eilfogatóparan­­csot szószerint idéztem. Zsiga bácsi mo­solyogva megcirógatott. A Magyar Kultú­ra című lap is ránktámadt, valahogy így: „Móricz Zsigmond jó kereskedő módjára kínálja lapját a közönségnek, jobbján egy bakfis, (Móricz Erzsi) a népi írók könyveit tukmálja, balján egy kamasz­fiú (jómagam) a „Magvető”-t eszményíti. A Vásár hangszórója valóban sűrűn be­mondta.: „Megjelent a Megvető, a ma­gyar irodalom kisbibliája, 320 oldal, ára ugyanannyi fillér.” Bizony vigyáznunk kellett Zsiga bácsira, mert ha félrenéz­tünk, negyedáron elvesztegeti a könyve­ket. Különösen a fiatalokkal szemben volt engedékeny. „Legszívesebben ingyen adnám a diákoknak a Magvetőt, de mé­­iscsak kérek egy pengőt érte, hogy nagyobb maradjon a becsülete.” Egy pen­gőért adta a Magvetőt a fiataloknak. Ta­lán azért esett meg, hogy vásár végez­tével, noha csaknem elfogytak a köny­vek, nem maradt pénz se. A fizetésem­ből is csak húsz pengőt kaptam meg Erzsikétől, noha ötvenre is felment már utóbb. De amikor Ady novelláskötetét nézegettem a polcon, Zsiga bácsi moso­lyogva leemelte s utolsó kézírásával né­kem ajánlotta. S egy napon átnvűitntt tíz pengőt, iratkozzak be nyelvtanfolyam - ra. „A magyar író Ismerje meg a vilá­got I” mondta s számonkérte másnap a beiratkozási cédulát, nem költöttem-e másra a pénzt. A Vásár vége felé járt. Kértem, men­jen haza korán, vagy ne is jöjjön be, de ő hajthatatlan volt. Dedikálta könyveit még leülni se nagyon akart, rátámaszko­dott a könyvespultra s kitekintett a Vá­sár forrongó zsivajába. De éreztem, hogy messzibbre néz vagy gondol, mert sze­me réveteg volt s még azt sem látta ami előtte történik. Ám, ha ískolatáskás fiúcska vagy nagyobb diák közelgett, ő kereste az alkalmat, hogy beszélgetésbe kezdjen vele. Aztán egy nap kiürült a vásár, csak a vásárosok csomagolták por­tékáikat. A Kelet Népe is hazatért meg­maradt könyveivel az Eötvös utcába. A meleg napok megenyhültek, regge­lenként már hővös is volt. A zajongó na­pok utáni bágyadtságban ültünk a szer­kesztőségben. Ekkor történt, éppen egy reggel, hogy Erzsiké ráborult az asztalra és sírva fakadt. Faggattam, mi baja, míg végül is megesketett, hogy senkinek nem árulom el, ha megmondja. — Apika agyvérzést kapott... — sír­ta el magát újra. MegdObebnten halgattam. Felocsúdva, összebújva megtárgyaltuk, hogy egy lé­leknek sem áruljuk el, mert ártana a hír. Egyedül csinálta a Kelet Népe szep­tember elsejei számát. Némán folvt a munka. Még idegeskedtünk, mert Németh László az utolsó pillanatban küldte az „Iszony” folytatását a Balaton mellől. Kelemen Jancsi még mindig katona volt, az ő segítsége nagvon hinvázott Zsiga bácsi hiába futkosott felmentése ügyében, csak nem sikerültt A titkolódzás sem tarthat örökké. Zsiga bácsit beszállították a Herzog kliniká­ra és csaknem egyidöben egy' újsághír kipattantotta a szomorú eseményt. A Ke­let Népe csendes szerkesztőségi szobája felfordult. A telefon percenként csönge­tett. ű csendesen feküdt ágyán. Féloldala megbénult. De csodálatosan kék szemei­ből mélységes nyugalom áradt. Amikor a várvavárt Kelet Népét megpillantotta, még csak felderült Megnézte a címlapot, aztán lassan megofrdult, még épen ma-' radt kezében a szeptemberi szám Az utolsó. Csütörtökön — ötödiké volt — későn mentem haza a szerkesztőségből. A lé­goltalmi elsötétítés már erős félhomály­ban hagyta az utfcákat. Nem is hazafelé igyekeztem, — egyenesen a légoltalmi állomásra. A beosztásom oda szólt. Éj-i szaka kínzó gondolataimtól kísérve sé-' tálgattam a sötét udvaron A szerkocsik' mozdulatlanul pihentek a söté*ben, az ügyeletes egykedvűen ült a telefonnál. Nem tudom, hány volt, amikor megszólal­tak a légvédelmi szirénák. Budapest felé első ízben közeledtek idegen bombázógé­­pek. A légelhárító ágyúk ugatása verte föl az éjszakát, a felrobbanó bombák és épü­letek tüze világított. Világító ráké'ák röpködtek a levegőben, s ezen az éjsza­kán Móricz Zsigmond csendesen elszen­­derült. Pénteken volt a temetés. A Kultuszmi­nisztérium elfelejtette képviseltetni ma­gát, de a magyar írók megjelentek. A' sajtó s folyóirataink kisebb-nagyobb nek­rológokban emlékeztek meg róla. Nem úgy, ahogy a külföldi megbecsüli leg­nagyobbjait, csak magyarmódra. De azért szépen írtak ellenfelei is; az egyik író nagyon a mélvére talált, amikor ezt ír­ta: „Megnyugodva látom, hogv akik nem­rég kedvtelve vadászták fejére, mosf gyöngéden Zsiga bácsinak becézik.” ÖRVÖS LAJOS (Budapest) 15

Next

/
Thumbnails
Contents