A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-09-16 / 37. szám
KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTESE. Rejtvényünk X. része, a nyíl Irányéban folytatva (zárt betűk: b, S, t, 1, a, á, t). XI............Madrid, híres spanyol labdarúgó bajnokcsapat. X2. Francia névelő. 13. Árboc hiányosan. 15. Fordítva: csapadék. 16. Finom műszerész. 18. Erre felé. 20, Groteszk. 23. Tüzér betűi felcserélve. 26. Halom. 28. Visza. névelő. 30. Barát közepe. 31. Dán váltópénz. 32. A legmagasabb értékű kártyalap. 33. Folyó Erdélyben. 35. Tartalom nélküli. 37. Sándor Tamás. 39. Lágy fém. 40. Vastag, szőrös gyapjúszövet. 42. Hóléc. 43. Beteget gondoz. 45 Füzet. 46. Tibor Gábor. 48. Tárol betűi felcserélve. 50. Antal Rezső. 52. Ady Endre. 53. Való. 54. Nem ül. 55. Végnélküll nóta. 57. Igavonó. 58. Mutatószó. 59. Túr. 61. Énekhang. 62. Ítél. 64. Ékezettel keresztül. 65. Ária németül. 67. Cipész szerszám. 68. ’álna hiányosan. 70. A Remeselnícke potreby vállalat nevének rövidítése. 72. Ékezettel fedd. 74. Vissza: tizenkét hónap. 76. Juh. 78. Fürdünk benne. FÜGGŐLEGES: 1. Papírra vet. 2. Szóösszetételekben: új- (gör.j. 3. Francia játékkártya egyik színe. 4. Válás közepe. 5. Táncmulatság eleje és vége. 6. Kerék hiányosan. 7. A rádium vegyjele. 8. Nem használ. 9. ... Ferenc, híres magyar író. 10. Angol tagadás. 14. Rejtvényünk 4. része (zárt betűk: o. h). 17. Rejtvényünk 3. része. 19. Rejtvényünk 5. része. 21. Z. K. Ä. 22. Rejtvényünk 2. része, a nyíl irányában folytatva (zár betűk: a, y, a, s, n, k, y). 24. Lakat. 25. Szlovák számnév. 27. Kerti szerszám. 29. Igavonó névelővel. 34. T. D. I. 36. Ékezettel kötőszó. 38. Lök. 41. Korszak. 44. L. R. A. 47. Gyom. 49. Azonos a vlzsz. 54-el. 51. Király franciául. 56. Trombita hang. 60. 0 németül, (nőnem.). 63. Nincsenek szülei (ékezethiba). 64. Fehér latinul. 68. Híres kávéház \ Budapesten. 69. Kar németül. 71. öt szlovákul (ékezethíba). 73. Betűpótlással mutatószó. 75. Lángol. 77. Kicsinyítő képző. Beküldendő a kövéren szedett sorok megfejtése, legkésőbb: szeptember 23-ig. A helyes megfejtők közt minden héten öt könyvet sorsolunk ki. Az előző rejtvény megfejtése: Eljön a nap, amikor a kommunizmus napja az egész világ fölött felragyog. A 35. számú rejtvény megfejtői közül könyvjutalomban részesül- jános, Féder; Pataki lózsefné Sotek: mórja; Riflik Kálmán, Bratislava; Bús Zoltán, Zemplén; Köteles Rosenthál Janka, Léva. ss/ssss/sss/s/ssss//sssss/ss/sssssss/ssssss//sssss/sss///ss/s/ssssssjrsss///ssss/sssssss/sss////ss.’///s/ss/sssssssssssss/s//s/sssssssss/ssssss/ss//sssssssssssy/ss/ss/s/ss/sss/ssi hogy betyárból nemzeti hőst csinált s különféle ürügyekkel akarták megbontani hitelét. Kitalálták, hogy külsőleg nem jól ábrázolta Rózsát. Én egy régi somogyi levéltárban rábukkantam Rózsa Sándor hiteles személyielrására. „Hosszú szőke, vagy zömök barna ember volt Rózsa Sándor?” címen a Kis Újságban írtam cikket s az osztrák eilfogatóparancsot szószerint idéztem. Zsiga bácsi mosolyogva megcirógatott. A Magyar Kultúra című lap is ránktámadt, valahogy így: „Móricz Zsigmond jó kereskedő módjára kínálja lapját a közönségnek, jobbján egy bakfis, (Móricz Erzsi) a népi írók könyveit tukmálja, balján egy kamaszfiú (jómagam) a „Magvető”-t eszményíti. A Vásár hangszórója valóban sűrűn bemondta.: „Megjelent a Megvető, a magyar irodalom kisbibliája, 320 oldal, ára ugyanannyi fillér.” Bizony vigyáznunk kellett Zsiga bácsira, mert ha félrenéztünk, negyedáron elvesztegeti a könyveket. Különösen a fiatalokkal szemben volt engedékeny. „Legszívesebben ingyen adnám a diákoknak a Magvetőt, de méiscsak kérek egy pengőt érte, hogy nagyobb maradjon a becsülete.” Egy pengőért adta a Magvetőt a fiataloknak. Talán azért esett meg, hogy vásár végeztével, noha csaknem elfogytak a könyvek, nem maradt pénz se. A fizetésemből is csak húsz pengőt kaptam meg Erzsikétől, noha ötvenre is felment már utóbb. De amikor Ady novelláskötetét nézegettem a polcon, Zsiga bácsi mosolyogva leemelte s utolsó kézírásával nékem ajánlotta. S egy napon átnvűitntt tíz pengőt, iratkozzak be nyelvtanfolyam - ra. „A magyar író Ismerje meg a világot I” mondta s számonkérte másnap a beiratkozási cédulát, nem költöttem-e másra a pénzt. A Vásár vége felé járt. Kértem, menjen haza korán, vagy ne is jöjjön be, de ő hajthatatlan volt. Dedikálta könyveit még leülni se nagyon akart, rátámaszkodott a könyvespultra s kitekintett a Vásár forrongó zsivajába. De éreztem, hogy messzibbre néz vagy gondol, mert szeme réveteg volt s még azt sem látta ami előtte történik. Ám, ha ískolatáskás fiúcska vagy nagyobb diák közelgett, ő kereste az alkalmat, hogy beszélgetésbe kezdjen vele. Aztán egy nap kiürült a vásár, csak a vásárosok csomagolták portékáikat. A Kelet Népe is hazatért megmaradt könyveivel az Eötvös utcába. A meleg napok megenyhültek, reggelenként már hővös is volt. A zajongó napok utáni bágyadtságban ültünk a szerkesztőségben. Ekkor történt, éppen egy reggel, hogy Erzsiké ráborult az asztalra és sírva fakadt. Faggattam, mi baja, míg végül is megesketett, hogy senkinek nem árulom el, ha megmondja. — Apika agyvérzést kapott... — sírta el magát újra. MegdObebnten halgattam. Felocsúdva, összebújva megtárgyaltuk, hogy egy léleknek sem áruljuk el, mert ártana a hír. Egyedül csinálta a Kelet Népe szeptember elsejei számát. Némán folvt a munka. Még idegeskedtünk, mert Németh László az utolsó pillanatban küldte az „Iszony” folytatását a Balaton mellől. Kelemen Jancsi még mindig katona volt, az ő segítsége nagvon hinvázott Zsiga bácsi hiába futkosott felmentése ügyében, csak nem sikerültt A titkolódzás sem tarthat örökké. Zsiga bácsit beszállították a Herzog klinikára és csaknem egyidöben egy' újsághír kipattantotta a szomorú eseményt. A Kelet Népe csendes szerkesztőségi szobája felfordult. A telefon percenként csöngetett. ű csendesen feküdt ágyán. Féloldala megbénult. De csodálatosan kék szemeiből mélységes nyugalom áradt. Amikor a várvavárt Kelet Népét megpillantotta, még csak felderült Megnézte a címlapot, aztán lassan megofrdult, még épen ma-' radt kezében a szeptemberi szám Az utolsó. Csütörtökön — ötödiké volt — későn mentem haza a szerkesztőségből. A légoltalmi elsötétítés már erős félhomályban hagyta az utfcákat. Nem is hazafelé igyekeztem, — egyenesen a légoltalmi állomásra. A beosztásom oda szólt. Éj-i szaka kínzó gondolataimtól kísérve sé-' tálgattam a sötét udvaron A szerkocsik' mozdulatlanul pihentek a söté*ben, az ügyeletes egykedvűen ült a telefonnál. Nem tudom, hány volt, amikor megszólaltak a légvédelmi szirénák. Budapest felé első ízben közeledtek idegen bombázógépek. A légelhárító ágyúk ugatása verte föl az éjszakát, a felrobbanó bombák és épületek tüze világított. Világító ráké'ák röpködtek a levegőben, s ezen az éjszakán Móricz Zsigmond csendesen elszenderült. Pénteken volt a temetés. A Kultuszminisztérium elfelejtette képviseltetni magát, de a magyar írók megjelentek. A' sajtó s folyóirataink kisebb-nagyobb nekrológokban emlékeztek meg róla. Nem úgy, ahogy a külföldi megbecsüli legnagyobbjait, csak magyarmódra. De azért szépen írtak ellenfelei is; az egyik író nagyon a mélvére talált, amikor ezt írta: „Megnyugodva látom, hogv akik nemrég kedvtelve vadászták fejére, mosf gyöngéden Zsiga bácsinak becézik.” ÖRVÖS LAJOS (Budapest) 15
