A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-08-26 / 34. szám

Egy város Augusztus 23 — a Román Népköztársaság államünnepe Araikor 1944-ben Galac felszabadult, csaknem valamennyi 6pillőte romokban hevert. Mintha minden összeesküdött volna a város ellen. Azzal kezdődött, hogy 1940. november 10-6n szörnyű föld­rengés sújtotta. S az élet még alig tért vissza a régi medrébe, mérVs megkezdőd­tek a szövetségesek bombatémadésai. £s ami meg épen maradt, azt levegőbe röpí­tették a néclk, amikor a szovjet hadse­reg kiűzte őket a városból. Igazét megvallva, Galac a m últban nem tartozott a szép városok közé. Mi is szépítette volna meg? Százezer lako­sa élt, ahogy tudott, a munkások többet jártak munka után, mint munkába, és örültek, ha jóllakhattak. Csak a város szivében állt néhány szép utca, a ha­talmas területet elfoglaló külvárost kü­lönböző formájú ás alakú fából vagy téglából épített vitylllók jellemezték. S 1944-ben éppen a város központja és a kikötő pusztult ejl. Galac ma jelentős román folyami és tengeri kikötő, noha a Fekete-tengertől légvonalban 130 km távolságban fekszik. De ma nemcsak a Dunán jutnak el a hajók Galacba, hanem ftt is születnek. „Saxvtierul naval” — a galant hajógyár hetvenéves múltra tekinthet vissza, bér őszintén szólva, a múltban aligha hason­lított hajógyárra. Inkább hajójavltómfi­­hely jellege volt, legefeljebb néhány halászbárkát vagy kisebb hajót építettek itt. A háború után gyökeresen megválto­zott a helyzet. A Román Népköztársaság­nak különböző máretú hajókra,, s első­sorban nagy fehérhajókra volt szüksége. Ogyszólvún a „térdükön” fogtak hozzá Galacban az ezer tonnás vontatóhajók és a 2000 tonna vlzkiszorftésú tartályba­­jók megépítéséhez. Akkoriban a szege­­cselük voltak azok, akik mindent elsöp­rő munkejlendttletűkkel magukkal ragad­ták a többieket. Mindez még 1949-ben történt. Ma mér a Duna-parton senkit sem fo­gad a vasból készült hajótörések döre­je. A szegecselő-kalapács nyugalomba vonult, s a hegesztők vették ét az ural­mat. A Duna tükrén vadonatúj teher­­szállitóhajó ringatózik, a 4900 bruttó regisztertonna vlzkiszorftésú Victoria. KI ne kapna kedvet egy ilyen pompás hajó meglátogatáséra? Azonban a Vic­­toriéra nem hívhatjuk meg olvasóinkat, ugyanis első próbaútj&ra készült, s ilyenkor nincs idő kiváncsi látogatók fo­gadására. Helyette meghívjuk önöket Ws­­huga, a Cluj fedélzetére. Még ez sem ké­szült el teljesen, a parancsnoki hídon éppen most szerelik a műszereket, a tengerészek füjlkéiben rögzítik a bútort, a gépházban még hegesztőnek és mázol­nak. Sodronyok, huzalok, tömlők, töm­kelegéből formálódik e karcsú tengeri királynő, s fedélzetén már érezzük a dé­li tengereken tett hosszú utak és a passzátszelek édes Illatát. Ion Dravoseenu agg 34 éves, s mér a hajógyár igazgatójának helyettese. Ta­lán éppen azért vonzódott a vízhez és a hajókhoz, mivel az ország belsejében, az erdélyi hegyek között megbúvó Túlié­ban ringott bölcsője. A tengert először alighanem Leningrédban pillantotta meg, .ahol tanulmányait végezte. Dratoveanu mérnök sokat tud beszélni a hajógyár óriási fejlődéséről és nagyszerű távlatai­ról. A Victoria vagy Cluj megépítéséhez szükséges időt több mint egyharmadé­­ra, 36-ról 23 hónapra csökkentették. De ez még csak a kezdet. Dédelgetett tervük — a tfztonnés vlzkiszorftésú ha­jók építésére készülnek. Egyébként itt fejezik be néhány folyami hajó szere­lését is, amelyek Komáromban épültek a Szovjetunió száméra. Galacban találkozhatunk hazánk szá­mos őszinte barátjával is. Ezek egyike Mihail Ionét, a hajógyári szakszerveze­ti csoport elnöke. A romén felszabadító hadsereg katonáiéként majdnem egész Szlovákiát bejárta, jól ismeri Zólyomot, Besztercebányát, Pöstyént és Bratislevát. Kifogyhatatlan a szavakban, ha arról be­szél, milyen sok barátra lelt Csehszlo­vákiában és mennyire tetszettek neki városaink ée falvaink. A hajógyár megtekintése után nézzünk be a városba. Aki 1949-ben járt itt ntol-Nővakedlk a hajúgyár éa egyre szaporodik a hatalmas daruk száma Huzalokból, árbocokból meg kábelekből születik az ttj hajó. A „Cluj“ fedálzetén seré­nyen folynak a befejezési munkálatok. Jéna, alighanem rá sem ismerne. Az egy­kori külvárosi nyomortanyák és a rom­­badőlt házak helyén ma bájos város álL Fánycsővilágftotta széles sugárutak fa­sorral és pázsittal szegélyezve, pasztell­színű derűs házak megszámlálhatatlan erkéllyel és széles ablakokkal, szállo­dák, vendéglők, korszerű üzletek és mo­zik fogadják az idegent. £s Galac szakadatlanul növekszik, 1970-re lakosainak száma eléri a ne­gyedmilliót. Mert az újjászületett város mögött, a brailnl orszőgűt mentén már áptyl Kelet-Európa leghatalmasabb kohó­­kombinátja, amely évente 4,9 millió ton­na acélt termál majd... őr

Next

/
Thumbnails
Contents