A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-08-19 / 33. szám
ül egértelték az idő szavát Rudolf Pribll: Nőm «etemnek A. Trixuljék: A Szlovák Nemzeti Felkelé« élé é* halott bé*el emlékére A Szlovák Képzőművészek Szövetsége nemrégiben értékelte a Pártunk negyven éves fennállásának alkalmából kiirt pályázatot. A bírálóbizottságnak ezúttal' Igen nehéz dolga volt, mivel a pályázaton a most befutott és elismert művészek mellett részt vettek a fiatalok is, akiknek kifejezési formáik lényegesen eltérnek egy Bénikétől vagy Neműiktől, hogy mást ne 1s említsünk. Érdekes, hogy a szobrászaiban 'kőt első dijat is kiosztottak, amelyeken A. Trlzulják és R. Prlblg osztoztak meg. Harmadik helyen a fiatal VI. Kompánek végzett, akinek sablimmentes, erőteljes megnyilatkozása talán előkelőbb helyet is megérdemelt volna. A festők közül JAn Zelibsk? nyerte Weiner-Kráf I.: „Agitátor Kysúcán" meg az első díjat „Az illegális sajtó terjesztése” .című képsorozatával. Úgy véljük, esz alkalommal nem is az a fontos, hogy ki nyerte az első, második vagy harmadik dijat, hanem azt a fényt kell kiemelnünk, hogy a fiattal Kompánek mellett a régi harcos gárda olyan tagjai is részt vettek a pályázaton mint Wedraer-Král Imire ás mások. Ez viszont azt! bizonyltja, hogy a szlovákiai művészeik teljességűikben felsorakoztak a Pár,t zászlaja alá, megértették ez idő szavát, hogy napjainkban a haladó művészeknek erkölcsi kötelességük a pártos művészet művelése. Természetesen nem arról van sző, hogy műveik ezáltal plakátszerűek legyenek, és az életet fotografáló naturalizmusnak hódoljanak be, esetileg a Benczúr, Bohúfi, Mánes vagy pedig az orosz peredvizsnlkek esztétikai mértékével mérjék és aztán ennek megfelelően ábrázolják atomkorunk valóságát. Senki nem kívánja, s legkevésbé a Párt, hogy művészetük anachronlzmussá váljék, de azt viszont mindenki elvárja tőlük, hogy a realizmus talajától ne szakadjanak el. Igaz azonban az is, hogy a realizmust a művészetiben nem lehet unlformálnll —bélsugár György felvételei) 17
