A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-08-12 / 32. szám

Hétvége a Rendszeresen, minden szombaton megtörté­nik . . , Az üvegszekrényből az elmosott tá­nyérok és csészék várakozva nézik, ahogy a nagy sztlrke fazék bőségesen, zubogva önti meleg vizét * deszka teknőbe. A kockás terítő alatt a kenyér semmit nem lét, de várja, mér a, sikongást, és mintha magában szélesen mo­solyogna. Nyolo Óra lehet. Párás és otthono­san Jószágé a konyha ... Egy hett „nehéz munka“ után Jön a felüdü­lés. . Ne gondoljuk, hogy' a gyerek szer mindennapi dolga nem munkai Figyeld meg, amikor Játszik, homokvárat épft, vagy a ked­venc babájának varr bőráncé, tarka ünneplő szoknyát, figyeld meg az arcán a felelősség­tudat komolyságát és az elmélyűléstl A duz­zasztógátat tervező mérnök arcán sem látsz több ügyeimet. Nem csoda hát, hogy a heti becsületesen elvégzett „munkája“ után fáradt teste kívánja a felüdülést ... — Gyertek, gyerekek — mondja az édes­anyjuk —, készen vsn a víz, vár már, csak égy gőzölög : : : I konyhában Az édesanyjuk pnhaszavé, melegkezd asz­­szony, ruhájából a konyha Jó Illata árad. A vékony testecskékről lekerül a harisnya, a nadrág, az Ing, fehér bőrük halványan felvillan a hatvan égő fényében. Ilyenkor a csészék, a tányérok, a nagy szürke fazék és a sarokban álló fanyelű clrokseprü szinte hahotáznak. Milyen vékonykák a karjai, nézd ... I A melegvíz bugyborékolva kacag és a páré olyan puhán lengi körül a gyerekeket, mint a legfinomabb salyemkendő. A szappanhab buborékjai meg egyenesen megpnkkadnak nagy Jókedvükben. Tiszták lesztek kicsikéim, mondja az édes­anyjuk, olyan tiszták, mintha ma születte­tek volna... A telketek la tiszta less — gondolta ma­gában, akit minden szombaton megfürdet az édesanyja, annak a lelke is tiszta marad. —du— C O • * * a legkönnyebb becsapni, aki bízik ben­nünk, akinek eszébe sem jut kételked­ni. Miehal Pisár azt mondta a luőivnai szövetkezet elnökének (akinek szintén juttatott építőanyagot): — Az EFSZ-től szükségem van egy nyugtára, hogy az MNV bizonyos mun­kák és szolgáltatások fejében kifizetett a szövetkezetnek X összeget. A mun­kákat persze nem kell elvégezni, a szol­gáltatások nem fontosak, a nyugta a fontos... A nyugtát megkapta, harminchatezer koronáról szólt. Két további szövetkezettel megcsinál­ta még ugyanezt a műveletet, és így a nyugtákra a HNB pénztárából 71 ezer korona készpénzt vett fel, amelyel ön­állóan gazdálkodott. Felmerül a kérdés, mindez hogyan volt lehetséges? Miért kaphatott ilyen nyugtákat a szövetke­zetektől? A járásban bárhová ment, is­merték a nevét. Pisár volt itt, mondták az emberek, és ezt és ezt mondta... Fémjelzett neve volt, amelynek hitele van. Hitele van, igyekezett hát kama­toztatni a hitelét, mert ekkor már ..üz­letember” volt. „Ügyes üzletember...” — Rendben van — mondta a falu cigányszármazású lakosainak, akik egészségtelen kunyhókban laktak és építkezni akartak a falutól kaptak házhelyeket, de az árát fizessétek ki előre! Az építkezni akaró cigányok a nyug­ták szerint 9700 koronát fizeiték Mi­­chal Pisáinak a házhelyekért, amelye­ket azonban a mai napig nem kaptok meg.-Kaptak ellenben a fial, az ismerő­sei — ingyen. Hol itt a lelikílsmeret, kérdezhetnénk, hol a szocialista ember erkölcsi felelősségtudata? Ne felejtsük el: „üzletembernek” nincs, nem lehet lellklismerete, mert a haszonért dolgo­zik, és az üzleti haszon legtöbb eset­ben más munkája gyümölcsének a jog­talan megszerzéséből ered. S a szocia­lista ember erkölcse? Mi köze az üzlet­ember típusnak a szocializmushoz? Mi köze Miohal Pisár magatartásának a szocialista erkölcshöz? I Diktátor születik Nem, az embereik nem buták, és nem is végletesen hiszékenyek, bizonyos ha-, tárokon túl. elvesztik a bizalmukat, felfigyelnek a jelenségekre és látni kezdenek. Miehal Pisár négy éves tit­kársága alatt nemcsak anyagi károkat okozott a társadalomnak. A legnagyobb kárt éppen azzal okozta, hogy az embe­rek elvesztették az iránta érzett bizal­mukat. Vezető volt és méltatlannak bi­zonyult tisztségére. Felbecsülhetetlen erkölcsi károkat okozott. — Pisár elvtárs —, jöttek hozzá a HNB részére dolgozó brigádmunkások —, nem jól számolták el a fizetésün­ket. Megrövidítettek . . . Négy év alatt huszonnégyezer koro­nát „szerzett” a titkár a brigádmunká­sok fizetésének igazságtalan elszámo­lásával. Mit mondjon, most nekik? Mentege­­tődzön, mondja, hogy tévedés történt, beismerje, hogy ő is hibás? Akkor visz­­sza kell fizetnie a hiányzó összegeket. Miohal Pisár nézi az előtte álló em­bereket, elvörösödik a szeme, vérbe bo­rul és villámokat lövell. Kiabálni kezd. Ki vagyok én, hogy gyanúsítani mer­tek ... Hát nem tudjátok, ki vagyok én?l Fenyegetődznl tanult. Majd én meg­mutatom nektek, rázza az öklét,... s a módszer bevált. Az emberek meghu­nyászkodnak. 1958 ... 1959 .,. 60 ... 61... Hosszú idő négy év, kedvező körülmények kö­zött az erőshangű és céltudatos falusi titkárból keménykezű diktátor fejlőd­het ki ezalatt. Kedvező körülmények kö­zött ... A körülmények semmilyen eset­ben nem szabad hogy termékeny talajt nyújtsanak a helyi diktátorok születé­séhez. És ha mégis? Hol vannak a kommunisták, akiknek a születő „oroszlánkölyölk” körömnyitogatására kötelességük figyelmeztetni a felső pártszerveket? Hol vannak a párton­­kívüliek, a falu lakói, akik — ez ter­mészetes — semmilyen basáskodást nem kötelesek eltűrni. Luőivnán 1957—61 években a párt hatalmát Miehal Pisár sajátította ki magának. Igyekezett képviselni a pártot, Azért csak igyekezett képviselni, mert az erkölcsi helytállás, a társadalom érdekelnek a védelme, az emberiesség és közösségi gondolkodásmód — a párt alapvető programjának szerves ré­szei — mindezek két kommunista elv­­társ magatartását jellemezték. Nevez­zük őket panaszttevőiknek ... Miohal Pisár oldalán álltak az összeköttetések, a diktátor által a falu lakóiba oltott félelem, a jogtalanul magához raga­dott és érvényesített erőszak és az ita­lozó ember gáláns bőkezűsége; a pa­nasztevők oldalán az igazság, a követ­kezetes és megfélemlíthetetlen kiállás, a felelősségérzet és a jő ügybe vetett törhetetlen hit maradt. Miehal Pisár párttag volt, ők kommunisták ... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents