A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-08-12 / 32. szám
Egy szo színész Innokentl) Szmoktunovszkt) (Jobbra) az Egy esztendő kilenc napja forycitókóriy vénok íróiéval, Daniit HabrovlckJval. L áítuk fit a vásznon Romm filmje, az Egy esztendő kilenc napja három főszerepének egyikében. E filmet a nemzetközi blrálfiblzottség a nágydljjal jutalmazta. Innokentl] Szmoktunovszíkij nagyszerűen alakította Hja Kulikov atomfizikust, s a fesztivál tizennégy napja alatt, melyet együtt töltöttünk Karlovy Varyiban, viselkedésében, fellépésében és beszédében nyomát sem láttam annak, hogy színészsikere elvakltotta volna. Hogy olvasóink némileg megismerjék ezt a nagy színészt, szeretném az életről vallott felfogását legalább azzal Illusztrálni, hogy milyen jövőt kíván \ ötéves fiacskájának, akit divattervező feleségével együtt Le-, nlngrádban nevelnek. Talán, hogy színész legyen, akárcsak az apja? — Mindenekelőtt, hogy rendes, tisztességes és tehetséges ember váljék belőle t— hangzott Szmoktunovszkt] válasza. Ha rátekintünk Innokentij Szmoktunovszklj arcára, lágy vonalaiban nyomban meglátjuk lelke és szelleme gazdagságát, Intenzív Intelligenciáját. Ha elbeszélget vele az ember, Ismét Intelligenciája lepi meg. Az intelligencia nyilvánvalóan karakterisztikus vonása személyiségének s nyilvánvalóan ez tette lehetővé, hogy oly nagyszerű alakítást nyújtson Kulikov atomfizikus személyében. — A ma emberét alakítottam — mondotta nekem e szerepéről — s minden jelenetben Igyekeztem bemutatni bonyolult valójának új, és új vonásait. S hogy a színészetről beszélgettünk, feltettem neki a kérdést, mit tart a legfontosabbnak a színművészetben. — Hogy az embernek joga legyen színésznek neveznie magáti — Szmoktunovszkij aztán megmagyarázta, mit ért ez alett: Az Egy esztendő kilenc napjának egyik jelenete moszkvai vendéglőben játszódik le. Balról A. Batalov, 1, Szuokaiuiovszktj és T. Lavrova. akiről még sokát fogunk hallani SHnoktnnovskij Kulikov atomfizikus szerepé ben — A természetes adottság, a fizikai energia kimeríthetetlen tartaléka és a titánt kitartás egész jő színészt adhatnak. A színésznek azonban gondolkoznia kell. Nem szabad, hogy csupán vak végrehajtója legyen a rendező akaratának, mert különben figurává válik, akit fényképeznek. Ha az ember Szmoktunovszkljjal találkozik, valami kimondhatatlanul oroszt érez rajta, és ősrégi szibírlal keresztneve, Innokentl] eszébe jutettja a színész szülőföldjének régi, szigorú, szakállas öregeit. Szmoktunovszkt] sorsa azonban a mai szovjet nemzedék sorsa. Tizennyolc éves korában a harctérre megy, fogságba esik, a fogságból megszökik, a partizánokkal együtt átverekszt magát a hadsereghez s a háború vége messze Berlin mögött találja. A háború után elvégezte ugyan az orvostudományi egyetemet, azonban mégis színész lett. Színészi és élettapasztalatokat a vidéki színházakban gyűjtött, mindaddig, míg a híres lenlngrádl rendező, Tovsztonogov fel nem . fedezte őt mint nagyszerű Mlskln herceget Dosztojevszkij Idiótájában. Ezt az alakítását a szovjet kritika a legnagyobb elismeréssel fogadta, Innokentl] Szmoktunovszkt] nagyon szereti a színházat, most azonban a filmet részesíti előnyben — már 14 szerepet játszott. Ez idő szerint Shakespeare Hamletijének címszerepére készül, s mivel a külső felvételeket Grlgorlj Kozincev rendező Csehszlovákia valamelyik gótikus várában (valószínűleg Karlátejnben) szándékozik felvenni, Innokentl] Szmoktunovszkljjal rövidesen találkozunk itthon. I. N. A XIII. nemzetközi filmfesztivál szovjet küldöttségének néhány tagja, jobbról: I. Sím ok - tunovszklj, D. Habrovlckl, T. Lavrova szi nésznfl és M. Komm rendező.
