A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-07-01 / 26. szám
Műtermük légkörében Eső veri, lágyan paskolja a Hviezdoslav tér asztaliját, a gyalogjárón sietés léptek koppénak előttünk. ízléses cipő, formás néi lábszárak, szürkés jcék esőkabát, karcsú derék, törékeny váltak, s a kámzsa alól huncutul előkunkorodő tincseket clbál a nyári szél. A két cipősarok ütemesen koppon: kipjkop, kip-kop, s a fiatal leány már el is tűnik a Képzőművészeti Főiskola kapualjában. Mi is oda igyekszünk, követjük a koppanásokat. Sajnos, még sem követhetjük teljesen oda, ahol az olajfesték jellegzetes szaga árulkodik: műtermieket rejt a folyosó ajtaja. Meg kell állnunk az első emeleten, be jkell kukkantanunk Őrlik kvesztorhoz, neki kell engedélyezni a látogatást a felsőbb emeletek műtermeibe. A fogadtatás nagyon barátságos. Olyanannyira, hogy a kvesztor maga vállalja a kísérő szerepét és (közben egy kis tájékoztatót nyújt a képzőművészeti főiskoláról. Volt idő, amikoT a képzőművészetek iránt nem tanúsítottak túlságosan nagy megértést a hivatalos körök, és hát az érdeklődés sem volt nagy. Aztán utat tört a szép, a maradandó alkotások iránti vágy, a művészetek úttörői megvetették a (komoly munka alapját. A modell, a kéip és alkotója, a harmadéves Stsaklas, valamit Mudroeh mester. Ez egészen természetes, hiszen tudjuk, hogy a jóra, maradandóra, művészi tökéletességre való törekvés nélkül nem lenne fejlődés. A művész igyekezete a szép, a jó, az időtálló alkotásiok létrehozása, és ez a törekvés már évezredekkel azelőtt kifejezésre jutott. A művészetek istápolósa, támogatása (különösen erőteljes a szocialista társadalomban és ez leginkább a képzőművészeti iskolákban nyilvánul meg. A képzőművészeti iskoláknak réA monumentális grafika növendékei Is szép fejlődést tanúsítottak az Idei évfolyamokban gi hagyományuk van, egy-egy képzőművészeti ágazat fejlődése szlovákiai viszonylatban is sok-sok évtizedre nyűli)k vissza. Lőcsén például Czausig József, Eperjesen Rombauer János már 1800 tájén művészi képekkel keltette fel a közvélemény figyelmét és csakhamar „rajztanodák’1, rajzrjkolák nyíltak városunkban, továbbá Kassán, Lőcsén, Késmárkon, Nyitrán és Körmöcbányán. A besztercebányai Libay Károly Lajos nevét Eurőpa-szerte ismerték a „minta rajztanodák” biztosították a festészet és egyéb képzőművészetek fejlődését és ezekből a „tanodákból” fejlődött ki a képzőművészeti főiskola. A Hviezdoslav téri palotában főképp a festészet művelői kaptak helyet. A főiskola tehetséges nővend'jkeint k műtermein vezetett végig Őrlik kvesztor, s közben vázolta az iskola keletkezését, fejlődését, gondjait, sikereit. — A képzőművészeti főiskola főképp a munkásosztály győzelmének eredményeképpen alakulhatott meg. A győzelmes február után a Szlovák Nemzeti Tanács törvénye alapján nyílt meg festészeti, szobrászati, grafikai osztályával, és mint külön részleg, a műemlék-restauráiő osztály. A főiskola még most sem tagozódik karokra, csupán tanszékekre. A festészeti tanszék vezetője Csemicky László tanár. A festészeti tanszéknek több szakosztálya «van. A potréosztály vezetője fán Mudroeh tanár, a tájkép-al^kfestészeté Zelibsíky tanár, a monumentális festészet osztályának élén pedig Peter Matejka tanár áll... Paletták, ecsetek, állványok, vásznak tarka összevisszaságában, színfoltok, a vásznaikon kibontakozó alakok, fejek, «(tetők, olajfestékszag, főiskolai növendékek munkaközben, modellek, s a tarka kép {közepén fehér (köpenyében nyugodt biztonsággal Mudroeh mester. Elégedetten nézi tanítványainak munkáját, harmad-ötödévesek alkotását. Itt-ott kifogásol valamit, enyhén korhol, dicsér, biztat, munkára ser kent, mindezt barátságosan, szeretettel, tanáros jóakarattal. Igyekszljt útnak indítani a jövő művészeit, mutatja a követendő utat, hogy az eljövendő nemzedék sok szépet, (ót és maradandót alkosson. ; — sf — A munkaszünetben jólesik egy kis napozás az erkélyen 17
