A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-08-12 / 32. szám
A férfi töpreng A tárgyalóterem nyitott abba kán bekönyökölt a nyári délelőtt. A jegyzőkön:yjveietőnő szőke hajával fogócskáid szellők játszadoznak. Az emelvényen három taláros ember ül. A felperes — a férj — negyvennyolc éves művezető, már mindent elmondott. Válni akar, mert a felesége „régimódi”, „elmaradt”. 0 meg elidegenedett az asszonytól. A férj már eldadogta kifogásait, elharsogott néhány frázist, meleg szavakkal dicsérte önmagát, iráso’kat mutogatott, a vállalat igazolását arról, hogy ö milyen nagyszerű ember. Mellettem egy fiatal nö ül és, némán bólogatva helyesel. A férfi néha feléje pillant, olyankor a szemük összevillan. A nő huszonöt éves lehet, haja szőkére hidrogénezve, szempilláfa feketére kormozva. Az írógép újra kopogni kezd, a tanácselnök hangosan diktálja az alperes — a feleség adatait. A feleség negyvenhárom éves. Puha, szomorú arca van. Homlokán két mély barázdába szorultak az emlékek. Beszélni kezd. Hangja remeg, arca piros. Mint a szegény vándor, akinek kopott batyuját vizsgálgatják, szégyenkezve húzogatja elő élete meglépett rongydarabjait. Tizennyolc éves korában ölelte asszonnyá a férje. Huszonöt esztendő áll mögöttük. Mikor összekerültek, a férfi elvesztette állását, de a tizennyolc éves asszony arcáról nem suhant el a mosoly, hiszen boldog volt: szeretett, szerették. Házakhoz járt mosni és takarítani, volt újságárus és sütött gesztenyét az utcán, égett a nyári nap tűiétől és hasogatta testéi a tél hidege. Volt kenyérkereskedö, harcos, csacsogó társ és boldog engedelmességgel simult párjához csókszülö percek mámorában. Ezerkilencszáznegyaenliét óla egy bratislavaí gyárban dolgozik. Kétszer kitüntették. Nyolc évvel, ezelőtt új lakást kaptak .. .nagyon szép két szobás lakás. Ö boldog volt. Pedig sokat dolgozott. Nyolc órát a gyárban, azután takarítás, mosás, vasalás. A mellettem ülő szőkített hajkorona alól két szem villogja a feleség felé gyűlöletéi. Az asszony letörüli könnyeit. Nem rósz ember a férje csak — az a fiatal lány — az az oka mindennek. A férfi felpattan: — Nem igaz! A tanácselnök szava egészen csendes, de mlndamgájan érezzük, hogy csattan mint a korbács. — Hallgasson! Akkor beszéljen, ha engedélyt adok! Három éve tűri a feleség a férj durvasságát, a türelmetlenül üvöltött szavakat. Három év óta jár haza a férj idegen kölni illatával az arcán és a ruháján, három év óta ad egyre kevesebb pénzt a feleségének. Az asszony ismét sír. Könynyei a terem parkettjére gördülnek. Ö azért főz a férjének, az ágyát is megveti, és kivasalja a Ingeit. Az egyik népbíró előre hajol. — Dehát miért csinálja, nem érdemli megt Az asszony, a szegény sebesszívű asszony lehatja fejét és halk suttogással válaszol: — Azért kérem, mert szeretem. Húsz perc múlva már állva hallgatják az ítéletet: a bíróság a válókeresetet elutasítja. Azután elhagytuk a tárgyalótermet. A feleség a jobboldali lépcső felé megy. A szerető egy pillanatig várakozóan tekint a férfire, majd megrántja vállát és balra indul. A férfi áll a folyosón töprengve némán, mint aki nem tudja, merre menjen. irssssfSssss/s*/sssssss*ssfssssjfssssssssssfssssss//ssssssssssssssssfm/ssfsfssssfsssssfsssssssssfssssss/ssss*ssssSsssssssssssssssssssssssssssssssssssssssffss*ssssfssssfssfsssss // TUZVIRA1 LOVICSEK BÉL/ — Hogy elolvassa neked az egész könyvet!? — El hát, azt mondta! Bognár félretolja maga felől a tálat, kezefejével megtörti a száját, feláll, fejére dobja a kalapját, miközben morog: — Csak olvassa... Jól teszi!... Legalább nem unatkozol!... Te nem éhezel?... Nekem dolgom van, mennem kell, nem tudom mikor vetődök haza? — Nem ... most nem eszek .. Este jön a Juli néni, majd akkor eszek egy kis levest ... Ekkor perdül be a szobába a tanítónő gyors kopogás után. Bognár láttán kissé meghökken : — Jó napot kívánok! — Isten hozta! — fogadja Bognár öszszeszükülő szemmel, és a kezel nyújtja. — Bognár (ózsef vagyok! — Szalai Terézt — Még nem is láttam a faluban a kisasszonyt... Azt ugyan hallottam, hogy új tanítónőt kaptunk, dehát... Tessék leülni! — Köszönöm .., — Hát csak beszélgessenek, nekem dolgom van.., Bognár elmegy. Restelkedve szidja magát. Meg kellet volna közszönüi a szívességét. Majd máskor, lesz még rá alkalom. A tanítónő pedig leül és olvasni kezd. Bognárné nagy figyelemmel hallgatja. A szíve tele van örömmel és melegséggel. Szalai Teréz hetente kétszer-háromszor meglátogatja Bognárnét. Október közepére elolvassa az első kötetet és megkezdi a második kötet felolvasását. A felolvasott részt mindig megbeszélgetik, ki hogyan értelmezi. Bognár többször ott éri a tanítónőt, vele is elbeszélget. Álmatlan éjszakákon Bognárné elmeséli férjének a hallottat, vitáznak, többször majd összekapnak. Bognár nem sokat törődik a könyvvel, kisebb gondja is nagyobb annál. Hovatovább, mind nagyobb nyűgnek érzi a feleségét, legszívesebben a föld alá tenné már, ha lehetne. Nem is törődik vele sokat. Magában örül, hogy a tanítónő eljárogat hozzá, gondtalanabbul töltheti idejét Jakab Margittal. Minden telte, minden ideje és gondolata Jakab Margit köré fonódik. A szövetkezet meg a munkacsoport? Törődjön vele az, akinek nagyon fontos 1 Este van és Bognár azért dühöng, mert vezetőségi gyűlésre kell mennie. Pedig a bajiokban akarta tölteni, az estét Margittal. Lőttek neki, mert a gyűlés még a legjobb esetben is eltart éjfélig. Kutyafuttában bekapja a vacsorát. Bognárné látva embere rosszkedvét, inkább nem szól -semmit, minthogy ismét valami csúnyaságot, vagy átkot szórjon rá, mint valamelyik nap. Hallgat, jobb sírás nélkül eltölteni az éjszakát. Vacsora után Bognár szó nélkül távozik. Haragosan vágja be maga után az ajtót. Borús az ég, koromsötét az éjszaka, hűvös szél csapkod. Az utcai világítás majdnem semmi. Bognár szidja a parittyázó kölykeket, meg a tanítójukat. A tanító szidását visszavonja, nem érdemli meg, jót tesz a feleségével. Azért ráncba szedhetné a gyerekeket is! Ami Igaz, az igaz! A szövetkezeti iroda ablakaiból éles fény vetődik ki az utcára. Bognár bekukkan az ablakon: mindenki ott van már, akinek ott kell lennie. Káromkodást fojt el magában, aztán nagy mogorván belép az irodába. Az asztalfőn Krnosík járási kiküldött ül. Krnosík már nem éppen új ember a járáson. Több, mint egy éve instruktora a falunak, de közben féléves iskolázáson volt, addig más helyettesítette, nem valami nagy körültekintéssel és lelkiismeretességgel. Mióta hazajött az iskoláról, harmadszor van kint. Alaposan körülszaglászott a szövetkezetben, így tud mindenről. Olyan harmincöl év körüli legényember, középtermetű, vékonyarcú. Szere' sokat mosolyogni, ami gyakran félreértésre 12
