A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)
1962-08-05 / 31. szám
Zdravsztvnjtye, lavarls Üdvözöllek, elvtárs! Újsághír: A csemöi teherpályaudvaron, hazánk keleti szárazföldi kikötőjében 1961-ben 48,5-szer Bitnyi árut raktak iát széles nyomtávé szovjet vagonokból csahszlcvák vasúti kocsikba, mint 1946- ban. T Uenöí hflsz miter magasságban acélhíd vasét a pályaudvar felett. AUak rajta és nézem magam alatt a fekete vonataikat. Hány azorelvény, hány barna tetejű tehervagon? A vidék felett fűit, fehér périkat lévé gözmozdonyok füttye ét harsány munkazaj. A vagonokban szén, vasérc, gsbons, fa és hűt... A vonatok között toronymagas, vaskonstrukciók nyüjtézkodnak a kék ég fölé — a világítótornyok. Lámpáik nyomán éjszaka Íz nappali fényben Ősznek a vonatok, zavartalanul végezheti mun kéjét as éjszakai műszak. A pályaudvarnak nlnca nappala vagy éjszakája, állandóan jönnek kelet felül a széles sínpárokon a szovjet vasát! kocsik, s a gabona- és vssércfolyé Hiú papok és csilingelő főurak A „borjúszájú cipő“ onnan kapta a .nevét, hogy nagyon hasonlított a borjú szájához, széles, kerek elejét keresztben felhasltották és a hasítékba más színű anyagot dugtok, mintha csak az állat nyelve ílttyedt volna ki belőle. Épp oly csúnya volt, mint az elődje, a csőrorrú cipő. De még mielőtt a „borjúszáj” divatba Jött volna, a populaln-őrúlet a tetőfokéra hágott. Ezért érdemes a XIII. századhoz még egy kissé visszakanyarodnunk .. . Amikor a csőrorr mér nem tudott hová növekedni, a divat, a poulaln clcomázáséba kezdett. Addig Is díszítették a cLp&kunkort drágakővel, gyönggyel, ezüst foglalattal — ez még csak hagyjén. De a XIII. században divatba Jön a csörgő ás a csengő, ruhára, csuklyára, Övre vanrva. Fejedelmek és magasrangú előkelőségek aggatják tele magukat vele, hogy zejos közeledtük megkülönböztesse őket a köznéptől ás e tolongásban utat nyissanak nr,kik. Akadt olyan főúri jelmez, amelyen 24 csengő csilingelt, — s féltucat ebből a olpőre Is Jutott. Ünnepélyes menetben, udvarhölgyek, és lovagok közelében tartózkodni, felért egy kisebbfajta megsüketüléssel. Abban az Időben a lovagi ruha a papagály minden színében tarkállott, — gyakran lelemás színből állították Ossza, úgy hogy a ruha bal és jobb oldala, tökéletesen különbözött egymástól. A cipőt is rendszerint felemás színű bőrből készítették — vagy úgy, hogy a bel láb és jobb láb cipője volt més-más színű, vagy pedig mindkét cipő belső oldata készült más színből. Erre a farsangi maskarára tették rá a csörgőt . . . Több évtizedes csilingelős után 1343-ban eltiltották a csengők viselését, — akkorára ugyanis ez az őrült divat odúiig fajult, hogy még a templomi szenteket sem kímélte. Híres a hallel Szent Maurlciusz oltárképe, amelyen a szentet csengőkkel teleaggatott XIII. századbeli, divatos ruhában ábrázolja festője, — úgy Is nevezik ezt az oltárképet mindmáig: a „csengős Móric”. A csörgők, csengők elhallgatásával azonban újabb dlvatbolondségot kellett kitalálni: most meg apró, kerek tükröket varrtak a cipőkunkor hegyére. Ennek a divatnak különösen a papok hódoltak, akik akkoriban még világi ruhában jártak és éppúgy alávetették magukat minden dívatszeszólynek, mint a többi ember. Szemüket lesütve, a cipőjükre szerelt kerek tükrökben nézegették magukat, — egészen a reformáció kezdetéig, amikor eltiltották a katolikus ipapok számára a világi öltözködést. Dámáit faállványén A cipőket finom szattyánbörből, bársonyból, selyemből, brokátból verték. Hogy -telpjük kevésbé kopjon, lábra szljjazható, vastag fatalpakat viseltek alá, különösen télvlz idején, hogy a drága lábbeli át ne ázzék. Ez a fatalp sem volt éppenséggel ű] találmány, — hiszen a régi görögöknél a színészek viseltek sarujuk alatt magas fatalpat — koturnuszt — hogy alakjuk a legtávolabb ülő néző számára Is jól látható legyen. Tőlük vették át a görög, később a római nők ezt az ötletet, hogy sudérabbnak tűnjenek. A XVI. század dámái sem voltak restek, előha laszták a régi elfeledett divatot, mivel a renaissance-korban Ismét a fejedelmien magas termetet tartották szépnek. Ennélfogva minden nó fél rőflel „megnövekedett“, s hosszú uszályos ruháik alatt valóságos emelvényeket cipeltek magukon, annyira, hogy egy korabeli történetíró gúnyosan meg Is jegyzi: „A férjek othon csupán a feleségük felének örvendhettek", — mivel a fatalpakat a házba érve levetették. Brantőme pedig emlékirataiban azt meséli, egy „Igen csinos és jótermelü" dámáról, hogy egy képktéllltás alkalmával kaján megjegyzést tett egy előtte ágaskodó aprócska udvarhólgyre: „No kicsikéim“ — mondta a sudár dáma, — te ugyan hálát adhatsz a divatnak, amely uszályos szoknyát Ír elő és elfedi félröínyl fasarkaidat, mert ha két veszekedő ember meglátná a faállványaidat, furkósbotként használná fel azokat, s míg egymást dögönyözmék, te mezítláb szégyenkezhetnél". Ebben a korban nemcsak a nők cipőit látták el magas sarokkal, hanem a férfiakét Is. Nemes urak cipőjük sarkát pirosra festethették, királyi hercegek a cselédeiket, lakájaikat is piros sarkú cipóben járathatták, — de erre a királytól kellett írásban engedélyt kérni. Nemes úr számára a csattal, vagy hatalmás szalagcsokorral ékes, magas sarkú félcipő volt a kötelező viselet (a csizmát nem tartották finom dolognak), a nók magas cipősarkait pedig drágakő és gyöngyházberakás díszítette. És mert a követkzó divat minden korban az előzőnek mindig éppen az ellenkezője, nem is lehet csodálkozni azon, hogy a francia forradalom utáni években eltűntek az emeletes sarkú, nőies férflclpők — helyettük csizmát viseltek, a nők pedig kibújtak magas sarkú cipellőikből, hogy sarkaltén sarut húzzanak meztelen aranyperecekkel felékszerezelt lábukra ... Szenvedélyes ctpőgyüjtőkről Is tud a krónika: a cipőgyűjtés mániákusa volt például Pierre Lamésanger, a divattörténet egyik legérdekesebb figurája. A dlvatíl eredetileg pap volt, s egyik vidéki városkában filozófiát tanított. A francia forradalom után a párizsi „Journal des Dames et des Modes" című divatlaphoz került munkatársnak, később szerkesztője, majd tulajdonosa lett a lapnak. A nyilván jó üzleti érzékkel rendelkező filozófus-paphoz dűlt a pénz, minden estéjét színházakban és mulatóhelyeken töltötte. Halála után egy áruházát megtöltő ruhatár és 2000 pár cipő maradt utána . . . (Folytatjuk)
