A Hét 1962/2 (7. évfolyam, 26-52. szám)

1962-07-29 / 30. szám

Slrakónó és Tomanné a tyúkfarm gondnokai Furlnda szövetkezeti elnök, aki büszkén mutogatja a barom­fifajTM épületeit Régen nem volt ilyen jú lucernater més a tSTrel szövet­kezetben, mAnyuk. hogy lucernát etethetnek egész évben. 1 — Jé, jő, ez mind szép, de még mindig nem tudom, hová lett a kétszázötvenezar — nyugtalankodik az Idegen. — Hová? Jöjjön csak velem — törtet át az idegennel az elnök az emberek közt, kik elállták a fél udvart és a szövetkezeti iro­da folyosóját. — Tessék, Itt van Krajcso­­vlcs Erzsiké, ő a pénz őrzője. Az Idegen csak nézi a szőkehajú lényt, aki az asztal fölé hajolva tömérdek pénzt rendezget, s ügy elkábította a pénz, vagy az Erzsiké varázslő két szeme, hogy le­ereszkedett egy székre és csak ült, mint akit odaenyveztek. Észre sem vette, hogy eközben megindultak az emberek s egy­más után lépték át a küszöböt. Csak ne­veket és számadatokat hallott, ceruzát és papírt vett elő és jegyezgetni kezdett, a fényképész pedig alig győzte katogtatnl a gépet, hogy el ne szalassza az egyedülálló alkalmat: Toman Gyula, tehéngondozé 2857 korona, Zima P61, sertésgondozó 3378 korona, id. Koncz Károly tehéngondozé 3403 ko­rona, Tormáné, tyúkgondozó 1500 korona, Simkéné, tyúkgondozó 1500 korona. s így következtek a többiek. Kétszáz»­­zennyolc ember, akik egymás között meg­osztották a kétszázötvenezret. Nem, ez nem évvégi osztalék, csupán a Júniusi hónap fi­zetése a tőrei szövetkezetben. így keres­nek Itt az emberek, amióta áttértek (a pénzbeli) szilárd jutalmazásra. — Ez az eredmény nem a véletlen műve, magyarázza a szövetkezet elnöke, ötven­kilenc párttag van a községben, ezek a mo­torjai a szövetkezetnek. No meg a fiata­lok. Nélkülük nem is tudnám, ml lenne velünk. Minden munkában az első helyen vannak s ennek ellenére be kell vallanom, hogy nincs Itt minden rendben. Aranybá­nya lehetne ez a szövetkezet, ha szakem­berei lennének. Csak az a konzervativiz­mus ne vert volna gyökeret annyira az emberekben. Mert eddig nem akarták a szü­lők Iskolába engedni a gyermekeiket. No, de unit ér az ifjú lelkesedés a mai világ­ban tudás nélkül. De most már talán meg­törik a jég. Krajcsovics és Levlcky most tériek haza az agyéves szakiskoláról, Cson­té Laci Kassára ment gépészeti főiskolára, Bálint pádig katonaságtól egyenest a nyit­nál mezőgazdasági főiskolára megy. Legyen belőlük szakember, agronómus vagy szö­vetkezeti elnök. Szép magábaszállás ez az öreg Furlndától — gondolja a figyelő. S most már azt is megértette, mi vonzza a fiatalokat ebbe a szövetkezetbe. Mi vonzotta Franyó Gézát, aki Tflnecböl jött vissza a községbe. S a nép mit csinál ezzel a sok pénzzel? Krajcsovics Erzsiké örül legjobban a jó tojó tyúkoknak Hogy mit. A féléves Valkovlcs Mártuskát hiába kérdeznénk, ő csak mosolyog, anyjá­ra néz s örül a sok pénznek anyja kezé­ben. De elég a faluban körülnézni az Ide­gennek, száztíz ház közül már ötvennyol­con televíziós antenna díszeleg. Negyven motorkerékpár van a községben, kultűrház és modern óvoda a gyerekeknek. A Torma család 5000 koronát keres egy hónapban, a kis unokának autót vesz a nagymama ajándékba. S hogy ml köze mindehhez a halászbot­nak és pálinkás üvegnek? Csak annyi, hogy egyesek a kocsmába siettek, felhör­pinteni egy felet a fizetés örömére, má­sok a Garam parijára mentek megpihenni a halászbot mellett, szlne-java pedig csa­ládi körben emlékezett meg az elvégzett munkáról, szőtte a terveket. A há­rom idegen pedig búcsút vett a községtől, s nem bánta meg, hogy Ilyen emberek közé sodorta a véletlen. MAJOR ÁGOSTON Frany» Géza Trinecról jött vissza a szövet­­kezeibe

Next

/
Thumbnails
Contents