A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-28 / 4. szám
Jn ultink kettesben a kisasztalnál. Barna, •jellegzetes arc mosolyog reám — Csemiczky mester markáns, mongolos arca. Hallgatom ahogy beszél múltról, Jövőről, küzdelmeiről, terveiről... Hallgatom rágismert, kedves hangját, szenvedélyesen hömpölygő szőáradát. Csak amikor szóba kerül a Városi Galériában megrendezett jelenlegi kiállítása, mondanivalóját akkor szakítom fölbe. Megkérdem, mi célt is szolgál ez a kis kiállítás, amely végeredményben még akkor te csak torzó, ha harminc év szorgalmas munkájának az eredményeiből van kiválogatva. A művész rám néz, kamaszos mosoly suhan át arcán — megértette a kihívást és feleletét máris jegyezhetem. — Ez a kiállítás a véletlen szülötte, ha egyáltalában szabad a véletlenről beszélnünk. Egy közeljövőben megjelenő monográfiához a szerző és szerkesztő anyagot kért. Hoztam nekik egy marokra valót... Amikor meglátták az anyagot, rábeszéltek, rendeztessek rajzaimból egy kiállítást. A Jelenlegi tárlat — folytatta a mester — egy olyan művész fejlődését dokumentálja, aki 1929 óta pártmunkát végez s egyben demonstrálja, hogy politikai állásfoglalása, ténykedése mennyire befolyásolta művészetét. — Ezt a miniatűr kiállítást én olyas valaminek tartom, mint amikor a zeneszerző egy kle kamarazenekar részére komponál zenét — mondom és kérdőleg nézek Csemiczky Lászlóra, aki csak bólint, majd Így folytatja: — Igazad van, de én Inkább emlékkönyvként kezelem, amelyben lapozgatva Itt egy nagy festményem, kompozícióm vázlatára Ismerek rá, amott pedig egy híres portrém Borzalom Padlésúrolék tanulmányára. És van itt bőven olyan rajz, tanulmány Is, amely megmaradt ötletnek, gondolatnak — sohasem érett alkotássá. Ezetkután régi közös Ismerősökre terelődik a sző, majd a csemlcel vágpartl kis műtermet emlegetjük, no meg az atyai házat, ahonnan a művész elindult a nagyvilágba. Szóba kerülnek a pesti diákévek, a nuszonkilences év, amikor a mester bekapcsolódott az illegális kommunista párt munkájába. Szívesen beszél párizsi éveiről, amikor annyit éhozett. Pór Bertalanra emlékszik, Bőlönl Györgyre, az olasz Chlrlco-ra, V. Nezvalra, G. Braquera, és egy pillanatra megáll Károlyi Mihály emlékénél. Aztán Ismét a festészetről beszélünk. Felemlítem a mesternek, hogy őt nagyon sokan elsősorban Is akvarellfestőnek tartják. Tudtam, tiltakozni fog, s ez be Is következett: — Portrétlsta vagyok és kompozíciót festek, az akvarell számomra csak pihenő. Lehet, hogy akvarelljelm éppen ezért olyan üdék és ezért Is van olyan nagy sikerük. Én művészetemmel mindig harcoltam 1 És ezeket a háborúellenes, a kapitalizmus embertelenségét vádoló műveimet Is akkor csináltam, amikor a legégetőbb szükség volt reájuk. Ezen nem utólag dátumozott rajzok, tanulmányok ... Csemiczky mester hevesen magyaráz, gesztikulál, tűzbe jön és én csendes meglepődéssel figyelem ezt a metamorfózist, amely előttem most Itt végbement. A kamaszos mosolyú bohémből percek alatt kemény harcos lett. Ma Ismét felfedeztem — ős a jó ég tudja, hogy már hányadszor — ezt a nagy művészt, a régi harcos barátot, az energiának ezt a kimeríthetetlen forrását I Ezt az embert valóban a Párt nevelte harcos művésszé. Csók Istvántól csupán az Impresszionizmus pasztellszíneinek varázslatos tátikáit sajátította el, művészi fejlődése azonban más Irányba fetlödötf. mint egykori mesteréé. Csemiczky László útja a harcos kommunista művész egyenes útja volt. Hogy ez az út nem volt mentes a hibáktól, csak természetes. De megcáfolhatatlan valóság marad, hogy még az úgynevezett formalista korszakában sem volt érthetetlen, akkor Is megmaradt realistának, az elnyomottakért harcoló kommunista művésznek. Mint sok más becsületes művésznek, neki Is sok gondot okozott az ötvenes évek roszszul értelmezett szocialista realizmusa. Ma azonban a mester túllutott a buktatókon. Oj utakon Jár, alkotásaiban a hangsúly mint mindig, ezúttal Is az emberen van. Csemiczky László nagyon jól tudja, hogy az újat, a jelent nem lehet a XIX. század realistáinak szemével nézni, az 0 kifejezési eszközeikkel, módszereikkel, formáikkal ábrázolni. Az új világ, a kommunizmus felé menetelük világa, új, modern művészetet követeli És ml, hívei, barátai és elvtársai, hisszük, hogy a mester útkeresése sikerrel jár majd, és ő lesz egyike a kommunista avantgárdista művészet megalapítóinak. Gyerekek Gondolkodó BARSI IMRE Tíz perc Cscmiczky Lászlóval
