A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-21 / 3. szám
Szürke télikabát keakany, nyaktól elálló gallérral. A darák ejtett vonalát nála« tűzés hangsúlyozza Lefelé klceit bővüld ixdrjnebéléeat, kapaonU télikabit Világoskék egybesza boft rnba Keskenykarlmájú ma lnainkalep áe .. • ,. . meleg »drntakncsmi Vastag szövetből készült fehér-szürke kosztüm A tél nagy dtoatszíne a fekete. A o feketével leggyakrabban párosított színek; a szürke, Illa, barna, kék és zöld. Gyakori színek még a piros, barna és a sárga Is. A kabát egyenesvonalú, de laza hatást kelt. Gyakran kapucnival, vagy saját anyagából való sállal készül. Az egyebszabott ruha öve a derékon van, s az elmúlt évek Jazaságat“ után Ismét olyan szoros, hogy a derékrész bósége blúzos, buggyos hatást kelt. Pejrevalók; kötött sapka, szőrme- vagy szóvetkucsmú, enyhébb tdóre klskarlmájú, nem túl magas tetejű nyúlszőr- és meluzlnkalap.-o Négyhónapos születésem napját azzal ünnepeltük meg, hogy akkor kaptam előszűr rántásos főzeléket. Két decls adagomhoz egy kávéskanál lisztből és ugyanannyi vajbői világos rántás készült. Ezt a puhára főtt, átpaszírozott főzeléket saját tevével engedik fel. A krumpllpürébe egy kávéskanál nem felolvasztott vaj Is kerül, de most nem feles tejjel, hanem forralt vízzel eresztik fel. Minden főzelékbe belepasziroznak egy-egy krumplit és egyelőre belekevernek egy kis cukrot Is, mert akkor szívesebben eszem. A doktornéni megmagyarázta, hogy sohase kényszerítsék belém az ételt, annyit egyek, amennyi Jólesik, különben megcsömörlök tőle és nem lesz örömöm az evésben. A mama megfogadta azt az utasítást, hogy evés közben ne mókázzon és ne beszélgessen velem. Szótlanul, csendben és nyugodtan egyek, amit, ha nem vagyok nagyon éhes, meglehetősen tudok. Alig múltam el négy hőnapos, meglátogatott az első betegség. Azzal kezdődött, hogy délben a spenótot, amelyet egyébként nagyon szeretek, kényszeredetten ettem. Egy óra múlva az egészet klhánytam. A mamának gyanús lettem és meghömérózótt. Mondanom sem kell, hogy végbélben. Egy csöppet sem bántott, jóformán alig éreztem. Kiderült, hogy 38,5 fokos lázam volt. A mama rettenetesen megijedt, pedig megmagyarázták neki, hogy csecsemőknek gyorsan felszökik a hőmérsékletük, ez különben sem olyan sok, mert végbélben a hőmérő öt tized fokkal többet mutat. Három napig nagyon keveset ettem. Amíg nem voltam teljesen jól, nem fürdettek, csak olajos vattával jól lemosták a testemet. Levegőre se mehettem, csak amikor már két napig láztalan voltam. Egy Idős néni volt nálunk látogatóban, aki nagyon csodálkozott azon, hogy a fejem alatt nincs párna. Hogy az 0 Idejében Így meg úgy, ez Is másképp volt. A mama büszkén és határozottan elmagyarázta neki, hogy amíg csak lehet, nem Is lesz párna a fejem alatt, mert minél egyenesebben fekszem, annál egyenesebb lesz a hátam. A néni hltetlenkedően csóválta fejét, úgylátsztk, régimódi. A többi rendszabályról majd legközelebb mesélek. e "Se 8 6 o
