A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-21 / 3. szám
Tragédia ffametsxet, 1M7I A fekete-fehér varázslatok nagymestere Atomháború (lametszet, 1958) O incent Hloinlkot, a kiváló államdljas grafikust nem kell külön bemutatnunk a közönségnek. Háborúellenes és antifasiszta grafikája hazánk határain, sőt tengereken túl Is jól Ismert. Igaz, hogy sok helyen, Így a skandináv államokban Is, V. Hloinlk mint elbájoló illusztrációk (Andersen mesél, Gulliver utazásai, Robinson Crusoe) szerzője nyerte meg a hűvös és kimérten reagáló északi műértő közvéleményt. £s Itt, a nagy illusztrátort még a mai napig sem tudta teljesen kiszorítani a fekete-fehér varázslatok európai színvonalú nagymestere. Akik azonban látták Illusztrációinak néhány év előtt megrendbzett kiállítását, ezt könnyen fneg Is érthetik 1 Am V. Hloinlk — bármennyire közismert és közkedvelt grafikus Is ma — pályafutását mégis mint festő kezdte el. Amikor a harmincas évek végén visszatért a prágai képzőművészeti akadémiáról és svedernlkl magányában letelepedett, művészi fegyverei az ecset és a vászon voltak. Olajjal és guassal festette az Itteni festőktől eltérő képeit, amelyeken határozottan érződött Prága nyugati modernsége, európalassága. Alkotásán mér a kezdet éveiben erősen kidomborodik antlmllltarlzmusa és képeiből kisugárzik népének szenvedése és fasizmusgyűlölete. Egy olyan humanista művésznél, mint V. Hloinlk, mindez természetes folyamat volt. Hiszen a kis Svedernlk község népe — ahol a művész élt — nagyon sokat szenvedett, mind a hitleri, mind a tlsól fasizmus embertelenségétől. A fokozódó politikai elnyomatás V. Hloinlkot mindjobban a szimbólum művészt igénybevételére kényszeríti. Műalkotásaiban a szimbólum — amely egyelőre vallásos, mint maga a festő népe — egyre erősebbé, a sivár jelent vádoló művészi kifejezési eszközzé válik. A Harmadik Birodalom és a plébános-köztársaság fasiszta terrorja végleg meghatározza az érzékeny és Igen becsületes művész további lejlődésl útját. Alkotásainak tematikája főleg két élménycsoportból fakad. Az egyik, a nyomorúságos hegyifalvak földhöz ragadt szegény népének, a parasztoknak és pásztoroknak a tengödése; a másik pedig az emberi szenvedés, amely éppen a második világháború éveiben öltött eddig elképzelhetetlen méreteket. £s éppen a megkínzott, pusztulva pusztuló emberek ábrázolásánál döbbent rá a művész, hogy az émberl szenvedést adekvát módon egyedül a grafikával tudja kifejezni. tgy születnek meg egymás után híres ciklusai, amelyekben eleinte a plcassói anatómiai és lélektani boncolás deformációinak Is részük van. Későbben V. Holinlk megtalálja saját egyéni művészi stílusát, s gyors fejlődéssel európai •Színvonalú képzőművésszé válik. Grafikai alkotásaiban. a tudatosan választott témák humanista tartalma mindig dominál és ezzel Európa nagyjai, P. Picasso, F. Leger, Cutusso és mások mellé emeli a művészt, akinek az „Ember”, a „Háború, a „Fasizmus”, a „Felszabadulás” című ciklusait a világ békeszerető népei nagy becsben tartják. Azt hiszem, érdemes ezúttal megemlíteni a művész „Atomháború" című grafikai sorozatát. Itt V. Hloinlk a szürrealizmus kifejezési formáival él, mégpedig jogosan és logikusan. Mert egy atomháború minden reális gondolkodást kizár és a legsötétebb és legelvetemültebb szenvedélyek, tudatalatti vadösztönök rákfenés, vllágromboló megvalósulása lenne és ezt az embertelenséget a művészi realizmus eszközeivel nem Is Igen lebet kifejezni. Mexikói, színes litográfiái sorozatával V. Hloinlk újabb fejezetet nyitott gazdag művészi ténykedésében. Ez a fejezet azonban mintha leslklana a felsorolt ciklusok fejlődési útjáról és kissé remlnlszcenclaszerúleg hat a nézőkre. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányát Illusztráló és a művész fejlődésének további fokát jelentő grafikai alkotások pedig az előző kitételt teljesen Igazolják. —al— Stefanová (linómetszet, 1958) Mexikót család (színes linómetszet, 1959)
