A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-17 / 24. szám
falusi gyerek • Grammosx-hegység vidékéről Ax Ókori Hellasz büszkesége ex athéni Akropollsx Egyetlen ország sincs Itália kivételével, mely az európai kultúrtörténet oly számos emlékével rendelkeznék, mint Görögország. Ott vannak mindenekelőtt a hellén s az antik kor köbe vésett remekel: az athéni Akropolisz, Mykéné, Korinthosz, Delphi és Olympia romjai. A római korra többek között Galerlus diadalíve s a szalonikl rotunda emlékeztet. Se szeri, se száma a bizánci kor építészeti emlékeinek. A törökök után alig maradt műemlék: az lzlám nem engedte meg az emberábrázolást a képzőművészetben. Csak a mecsetek s a keleti jellegű romantikus szűk utcácskák, sikátorok emlékeztetnek a gyászos emlékű török elnyomásra. A görögöket, akiknek nemzeti életében nem sok nyomot hagyott a több évszázados török hódoltság, ma az amerikanlzálódás veszélye fenyegeti. Ez a „Snack—Bar“oknál (amerikai hüllőknél) a „Swimming-Pool”-oknál (uszodáknál) és a danclngoknál kezdődik, s az élet minden területére behatol a városokban. Hasonló Jelenség játszódik le többé-Galerius római császár diadalíve a perzsákon 303-ban aratott győzelem emlékére kevésbé a többi nyugat-európai országban is, ahová Görögország — földrajzi fekvése ellenére — számítódik, Ámde kevés helyen olyan elterjedt az amerikai életforma, mint éppen itt. Ennek megvannak az okai. Elsősorban is Görögország gazdaságilag csaknem teljesen az USA és az amerikai monopóliumok kezében van. Azonkívül a görög királyság a NATO tagja; amerikai tengerészekkel a nap vagy az éjszaka bármely órájában találkozhatsz Athénben, Pireuszban és egyáltalán mindenütt. A 6. US-flotílla, moly a Földközi tengert „ellenőrzi”, sorra látogatja az USA szövetségeseit ebben a térségbon. S így aztán a görög főváros széles sugárútjain nemcsak az amerikai haditengerészet, de a katonai rendőrség tagjait Is ott látni. A görögök nem urak többé a saját otthonukban, tehetetlenek a részeg, garázda amlkkal szemben, akik az idegenforgalmat Jelentik Athénben, Korlnthoszban, Mykénében, Olypiában, Delphiben. A görög lakosság nagy részének hlhe-A nagy ami kis Szokratészt vásárol tetlen nyomora mellett aztán nem csoda, hogy a gyerekek tört angol nyelven próbálják egy-két drachma erejéig „megvágni” ezeket a hivatalán turistákat . . . De nemcsak a gyerekek teszik ezt. A felnőttek is igyekeznek megtanulni az Ojvilágból Jöttek nyelvét. Az Óvárosban, az Akropollsz tövében, ahol a lakosság 22 százaléka analfabéta, akárhányszor találkozhatsz egyegy öregasszonnyal, aki „This way, please"! — „Ezen az úton tessék I" — szavakkal igazítja útba az idegent. Lehet, hogy nem tudnak Irnl-olvasnt, sosem hallottak Homéroszról vagy Szokratészről, de kényszerűségből megtanultak néhány angol szót — nyilván a baksls reményében. Az Akropolisz oszlopai alatt utcai árusok igyekeznek silány gipszfiguráikat az idegenek nyakába sózni. S ha egy-egy amerikai tengerész talán nem tartja ldomosnak, hogy egy pucér Afroditét vigyen haza valahová Oklahomába, akkor a házaló „Do you like a little Sokrates?" — „Nem tetszene önnek ez a kis Szókratész?” — szavakkal kínálja erkölcsösebb áruját. S így a mai Görögországban a nagy filozófusból „kis Szókratész” lesz. Az összes kis gipsz Szokratészek, Arisztotalészek, Demokrltoszok, Platonok, Homéroszok, Szophokleszek és Plutarkhoszok az óceánon túlra vándorolnak. Hivatalos adatok szerint Portugália után Görögországban a legalacsonyabb az életszínvonal egész Európában. Mintegy 200 000 ember munkanélküli, és több mint félmillió az idénymunkások száma. Nyolc millió görög közül több mint három millió nem keres többet napi nyolc drachmánál (2 cs. korona). Iparilag Görögország a kevéssé fejlett országok közé tartozik, kereskedelmi mérlege passzív, s a legfontosabb exportcikk, a dohány kivitele az utóbbi években egyre csökken. A mezőgazdaság elmaradt, sok paraszt még ma Is sarlóval arat. Ezeknek a gazdasági viszonyoknak a következménye aztán a nagyfokú kivándorlás. A „nyugati életforma” védelmére azonban nemcsak a 6. US-flotllla van itt; a hazat reakció sem tétlen. Nyugat-Németország kivételével, amely fokozódó gazdasági befolyásra tesz itt szert, sehol sem látni annyi katonát — a lakosság számához viszonyítva — mint éppen Görögországban, különösen a bolgár határ közelében... Az emberben önkéntelenül is felmerül a kérdés: nem lehetne a fegyverkezésre kidobott milliókat inkább a nép életszínvonalának emelésére fordítani? — ta — \ \