A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-17 / 24. szám
r. 7. Elsősorban mire van szükség ahhoz, hogy megszűnjön á nők egyenlőtlen helyzete a családban, a mindennapi életben? Ennél a kérdésnél a lap alkérdéseket Is hoz; valamennyire igenlő választ adtak eddig az olvasók. Tehát szükség van: e közétkeztetés és a szolgáltatások fejlesztésére, a nők munkájának megkönnyítésére, a férjek és a gyerekek „közreműködésére“ a háztartásban. Az első hét kérdésre tehát nagyjából ugyanazt válaszolták a megkérdezettek: a „Komszomolszkaja Pravda" Ifjú ős már nem ifjú olvasói. A következő, nyolcadik kérdéstől kezdve, ahol már „konkrétabb“ dolgokról van sző, a vélemények nagyon megoszlanak, s Itt kezd kialakulni a tulajdonképpeni vita. 8. Ml a véleménye, mennyire felkészültek a házasulandók a családalapításra? Ha nem kellőképpen, miben látja ezt? — A válaszok nagyon differenciáltak. A már említett harminc éves háztartásbeli, aki csak nevének kezdőbetűjét Írja ki: T. S., a maga szomorú példáját mondja el okulásul, hogy „ne menjen férjhez számításból senki . Tizenegy évvel ezelőtt — Írja — hozzámentem egy emberhez, akit nem szerettem, csak azért, mert volt pénze és Jő pozíciója. Mindenem megvan: van tv-nk, hűtőszekrényünk, mosógépünk, Volga gépkocsink. Csak éppen a szerelem hiányzik. És ez a sok „kincs“, amiről mások talán álmodoznak, az én számomra gyűlöletes. A férjemmel nem értjük meg egymást. De van egy fiunk, szereti az apját, s a gyermek érdekében tűrök, szenvedek ... Egy rossz házasság tapasztalatával a vállán válaszol a 27 éves Tamara Vinogradova Moszkvából: kétéves kislánya van, férjétől hatévi házasság után elvált. A többi között ezeket írja: „A szerelemről sokat írnak nálunk, de a családról valahogy elfelejtkeznek. Pedig 18—20 éves korban a fiatalok csak az érzelmeikre gondolnak, de ebben a korban az ember könnyen „vakká lesz", nem tudja megismerni Igazán azt, akit társul választ. Mert 18—20 éves korában mindenki tettre, szépre, jóra kész, csak később válik el, hogy mivé forrja ki magát”, — írja Tamara és keserűen teszi hozzá, hogy az ő térje nem maradt olyan, amilyen 20 éves korában volt, amikor megismerte, eltunyult, közömbös lett, ha most ismerkedett volna meg vele, eszébe sem jut, hogy hozzámenjen. A tanulság: jobban ismerje meg egymást menyasszony és völegényjelölt. A már említett 17 éves moszkvai diák viszont azt írja, hogy csak a szerelem a fontos, annak Igazi voltéról kell meggyőződniük a fiataloknak. A permi nyugdíjas, M-Mocenok, 36 évi boldog házasélet után azonban a maga jó és a mások szomorú tapasztalata alapján meggondoltságra int; tartson kicsit tovább az Ismeretség, s ne akarjanak a fiatalok hűbelebalázs módjára rögtön ez anyakönyvvezető elé állni, hallgassanak ebben az Idősebbekre. B. Ltpegov agronómus, kolhozelnök (35 éves, tizenhárom éve házas, három gyermek apja I) szerint viszont embere válogatja, nincs recept a Jó házasság megalapozására. Hanem — teszi hozzá — segíteni ebben a megalapozásban azért lehet, mégpedig nemcsak jó tanácsokkal, jó példával, hanem anyagilag Is. javasolja, hogy a fiatal házasok kapjanak lakást, esetleg bizonyos I>énzügyl segélyt Is a fészekrakáshoz. Llpegov válasza Itt rokon a már idézett Tamara Vlnogradovával, aki a kővetkező kérdésre adott válaszában pendíti meg ugyanezt a lehetőséget. Lássuk tehát a következő kérdést: 9. Meg kell-e változtatni a házasságkötés meglevő rendjét? Ha Igen, hogyan? (Folytatjuk) Friss söldnéget, tennék! A kora reggeli vonatról keodóa nónikék axállnak le, hatalmaa batyukat cipelnek I Egylkökre ráesői agy fiatalember: — Hová, hová Mari néni? — ZOldaéget vlaaek, lelkem, a plaora. A nagy piactér oaakbamar megtelik, jónnek a vidéki aasaonyok, kibontják batyuikat, kirakodnak as asztalra. Kiesé gyanakodva, féltékanykedve vizsgálgatják egymást, milyen a másik érája, asabb-e, Jobb-e, mint az övék, olcsóbban adják-a? Vajon elkél-e ma az érn? NI csak! Ott, az állami zöldséges üzlet előtt milyen hatalmaz teherautó állt mag, a mennyi árut hordanak bel Igaz, ami Igaz, szép la, friss la, no mag aztán... hát oloaébb la az a zöldség, amit a boltban lehet kapni, űsszenéznek az asszonyok, mindnyájan erre gondolnak: nem adhatjuk drágábban mi vem a portékánkat. Lassan benépesedik az utca, a piac Is megtelik vásárlókkal. Ores táskákkal jönnek a háziasszonyok, válogatnak, alkudoznak Is egy-egy csőmé retekért, néhány fej salátáért. — Hogy a zöldség, néni? — Olcsón adom, lelkem, vegyen belőle, frlssl — a máris a táskába kéről az uborka, retek, saláta, sárgarápa. Miért állnak sorba a zöldaégea bolt bejáratánál f Cseresznye érkezett, mosolygás, piros cseresznye! Néhány pereaa sorbaállás után az is ott lapul a táskában. — MII felejtettem el? Megvettem mindent? — kérdezi magában a háziasszony, aztán még egy utolzé ellenőrzés, s elégedattan Indul haza a táskával, a piacon pádig tovább folyik az eladás, vásárlás: — Friss zöldséget, tesaékl —szcs— A piac megtelik vásárlókkal Tessék venni cseresznyétl Tizenkét kérdés MuCéSva^ 2pk jÁrthrjL. A mérn6k in«lléfog ' Kell«-« próbaházasság? ^ Amin nincs vita a kommunizmusban ||gp€j^ 1Ä5S*« A Komszomolszkaja Pravda w
