A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-06-03 / 22. szám

A bálé nehéz, oMi • iiákmány beírna

„Hell]*? S16I ■ eene, ünnepel a nép; métél kaidra Agy béllé Inak rólunk, hogy Májút S szövetkezet"

Ml lenne, ha szalonna nem lenne ?

Erre a leleszi, a helmed és a bácskai halászoknak kellene telelniük, vagy a klstárkánylaknejk. Ugyanis felcsillant a szemük, hogy a Latorca kilépett a medréből. A sekélyesebb helyeken, gödrükben, árkaikban ott maradt a víz, a vízben a hal, lesz bö zsákmány tavasz utolján. így gondolták a halászok, s nagy testes halak számára készítették a horgot, héjét. Persze a halaknak is van eszük. Dehogy maradtak a gödrökben. Ahogy apadt a vtz,

V lS'£»Zttil ú&úu Lök a íuiyuuö, óó- IUGót uu*

nan kacagják a Bodrogköz leghíresebb balászait, akik eredménytelenül merftgetik alá a hálót, markolgatják a horgászbotot. A Latorcától egy dobásnylra, állévizek partján tanácstalanul kóborolnak a halászok. Vándorolnak a réten, a bokrok között ide-oda, és már restellik is a dolgot, hogy nara fognak semmit. Eljönnek otthonról koráin reggel, azzal a tudattal persze, hogy a halak már csak a kifogásra várnak, s bizony eljön a dél, eljön ez este és hal sehol. Hogyan is mondja a közmondás? Halász, vadász mind éhenkórász. No, ez azért nem áll e Bodrogköz halászaira. Ok már reggel számolnak az ebéddel, szalonnát, kenyeret dugnak a tarisznyába, vizet, vagy bort töltenek a kulacsba. fis halászlé helyett szalonnára Isznak. Amerre jártunk, mindenütt ilyen szalonnázgató halászokkal találkoztunk délben. Mintha a Latorca partján kívül nein is kerülne alkalmasabb hely talatozásre... Ml is lenne a sok bodrogközi szalonnával, ha horgászbot, háló és szenvedély nem lenne a világon? Ml lenne, ha szalonna nem lenne? Talán sertést sem vágnának, mert amint a folyó partján megállapítottuk, a szalonna nem esik Jól otthon. A szalonna csak e Latorca partján esnet jói. sünikor eljön a üéi és uwg mindig üres a háló... Halászlé? No, az nagyon ritka. Csak olyankor fázható, ha a halak beleunnak a. sok ücsörgésbe és szánalomból belefutnak a hálóba. A hídtól pár száz méterrel feljebb szóbaelegyedtünk egy öreg halásszal. Szalonnázott 6 is. Vajon hány oldal szalonnát fogyasztott el életében? Jöízűt nevetett a kérdésünkön, s levágott még egy Jókora darabot. Aztán elkomorult az arca, és mérgesen pislogott a meddő vízre. Érthetői Halpaprikásra Jön ki s be kell érnie a megszokottal: szalonnával, szalonnával....

Interjú névadó ünnepség közben

A 890 hektáros bácskai szövetkezet fennállásának tizedik évfordulóját ünnepli ebben az esztendőben. Ebből az alkalomból . éppen május kilencedikén nevezték el a szövetkezetét Május 9 EFSZ-nek. A falu szélén hosszú terített asztalok körül ünnepeltek a szövetkezet tagjai. Sátorok alól mérték a borokat, a frissítőket, és sütöttek a finom laclpecsenvét. Zeniész is került egy-kettő, s a vidáman dalolók fülébe játszotta a szép nótákat. Este pedig a lamptonos felvonulás és Pandl Gyula elnök ünnepi beszéde után dzsessz-zenekar szolgáltatta a talpalávalót... Délután a szövetkezet telepén Jártunk, és hosszan elbeszélgettünk Kardos András sertésgondozóval. Persze, a nótázók kedve ide is elért, de ml nem zavartattuk magunkat s természetesnek vettük az interjút: — Nem rossz magának? — kérdeztük az élelmet készítő Kardos Andrástól. — Megszoktuk már, hogy nekünk sertésgondozóknak nincs ünnep. Nekünk akkor van ünnepünk.

Bodrogközi

Híre* bor * bodrogssentesi. Hajdék Eriaébet a szőlőben

Van ■e a panasznak helye Bodrogszentesen ?

Az elnök, Szűcs Ferenc, nagyon szerény, már-már tartózkodó. Éppen Klrályhelmecről tért vissza motorkerékpárján, amikor a szövetkezeti iroda közelében elcsíptük. Takarmány után Járnak, kifogytak a takarmányból ... Beszélgetni szeretnénk vele, ám ö meglehetősen rossz riportalany. Dicsekedni nem szeret, panaszkodni annál Jobban. Az eszmecsere is úgy indul; hogy rossz a föld, agyagos a talaj, ha esik, lefolyik róla a víz, ha meg száraz, megrepedezik. És ez nagyon nagy baji Többen is belekapcsolódnak a beszélgetésbe: az agronóipus, a könyvelő és tréfásan-komolyan állítják, hogy jó a szövetkezet, csak éppen ez országhatárokon belüli föld nem felel meg a nagyüzemi gazdálkodás céljainak. Persze, mi korábban tüzetesen szemügyre vettük az 1100 lakosú falut, megcsodáltuk az ú] nagy háztömböket, illetve egész utcasorokat, és most nem értjük, ml az oka a panaszkodásnak. Nem is Alijuk meg, hogy ellenvetést ne tegyünk. Ha Ilyen szegény a szentesi szövetkezet, akkor miből épült tel ez a sok szép családi ház? Akiket vallatnánk, ravaszul összemosolyognak, és az elnök beismeri: a

szövetkezeti tagok kerasétéböl. A végén kiderül, bogy negyvenöt szövetkezeti cseléd épített magának házat. No ]6, de alig Jegyezzük be noteszünkbe az adatot, valamelyik szentesi ismét panaszt sóhajt. — Csak objektív nehézségek ne lennének! — mondja. — És az ml? — kérdezzük. — Azok objektív nehézségek. Nem Is érdemes beszélni róluk — magyarázza az, aki panaszt sóhajtott. — Nem megy a munka? — fordulok az elnökhöz. — Az megy. Kilencven hektár kukoricát, huszonhat hektár burgonyát, húsz hektár zabot és ötvenöt hektár cukorrépát elvetettünk. A vetéssel április végén már készen voltunk. Nálunk a munka nem probléma. Akkor mi a probléma? Az idő. Nem akar