A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-21 / 3. szám

Jiszta kék az égi pálya, füstéig a házak pipája, talpas szán a hóba vág, csfirg a fán a száraz ág. Odalenn a rőt berekben, jég páncélja rengve rebben; prímet furulyái a szél, peng a korsolya-acél. (Somlyó Zoltán), Ipolyhfdvégen esküvő Ki tudná azt leírni, ml minden történik akárcsak egyetlen nap is falun. Hát még évek, évtizedek, évszázadok folyamán? Nincs krónikás, akt képes lenne hűen je­gyezni az eseményeket. Ml is inkább csak annak megírására szorítkozunk, ami Ipoly­­hídvégen nem volt. Szocialista esküvőre! A menyasszony: Repka Katalin tanítónő, a vőlegény: Jámbor József politikai dol­gozó. Az esküvő napja: 1961. december 29. Nem otthon a faluban, nem Is templomban, hanem a lévai HNB dísztermében. A fel­díszített helyiségben orgonaszóval, úttö­rők virágcsokrával, ajándékokkal fogadták az Ifjú párt. A megható pillanat tanúi szülők, roko­nok és kíváncsi Idegenek. Míg esketnek, mutassuk be mindkét rész­ről az örömszülőket. Idősb Jámbor kispa­­raszt s kommunista volt, mióta az eszét tudja — a szécsénkei szövetkezet tagja —■ és mint ilyen: egyenes, nyílt, szóklmon­/*_ MÁCS JÓZSEF ázom dó. Ami a szivén az a száján. Helyesli a fiatalok elképzelését a jövőről, a polgári esküvőt sít. fásképp talán el sem tudná képzelni a fia házasságát! Repka bácsi más. ö jó dolgos ember­nek és katolikusnak tartja magát. Aztán az ő felfogása hogyan egyeztethető össze a fiatalokéval? Repka Katalin és Jámbor József meg­szerették egymást, sokáig jártak együtt, Repka bácsi meg szívósan figyelte őket és egyre gyakrabban eltűnődött, hogy ml lesz, ha a fiatalok nem akarnak majd temp­lomban esküdni? Mit szól a falu, ha ők lesznek a szocialista esküvő úttörői? Fájt a Repka bácsi feje éppen eleget. Értésére Is adta lányának és jövendő ve- Jének, hogy „hitetlen” esküvő eseté­ben hajthatatlan lesz. A fiatalokra azon­ban nem tudott hatni. A kölcsönös vonza­lom, a meggyőződésből fakadó álláspont győzött a Repka bácsi felfogásán. Ennyi dióhéjban az ipolyhldvégl esküvő előzménye. Magáról a dologról még annyit, hogy azon a napon volt még egy lakoda­lom a faluban, és ha nem tévedek templo­mi. Az emberek azonban nem tettek kü­lönbséget. Az Ipoly partján, Repkáék házéban reg­gelbe folyt a jókedv, Betyo zenekara kitett magáért, nem álmosltottak a terített aszta­lok és a borok, nem fáradtak a lábak, a lesők sem úntak bele a kinti ácsorgásba, még éjfél után is ott tanyáztak az ablak alatt. Másnap mondták is szülőknek, szomszé­doknak, barátoknak: — Nagyon szép volt! Deménden tánc Két kislány megy a kétezres falu fő­utcáján. Saróka Katalin és Rehor Gizella. Az élelmiszerüzletből léptek ki. Mi min­denre jó a bolt a fiataloknak? Vásárlás­ra, találkára... A lányok kiváló szövet­kezeti dolgozók — nemrégen tették le a traktorvezetői vizsgát — és ügyes tán­cosok. Három éve ropják a táncot a Cse­­madok tánccsoportjában. Mennek az utcán, jobbra-balra néznek, vajon nem libben-e a függöny valamelyik legényes ház ablakán, aztán traktorok elől

Next

/
Thumbnails
Contents