A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-06-03 / 22. szám
A Hold, a Mars, a Venus felé A szovjet űrhajók fő tervezője a bolygóközi térsőg meghódításának problémájáról Írott cikkében a további távlatokat vázolja. Ennek kapcsán beszól a bolygónk körül egy napos keringési Idővel, kb. 40 km magasságban haladó szputnylkok rendszeréről, amely lehetővé teszi a rádió és televíziós adások korlátlan közvetítését. Ez a megoldás gazdasági szempontból lényegesen kedvezőbb lehet, mint ha az egész Föld felületén reléállomás-hálozatot létesítenének. E szputnyikok rendkívül pontos mozgása a tengeri és légi navigációs feladatok megoldásához is megbízható alapot teremt. A Föld közelében levő kozmikus térség meghódítása nem a távoli Jövő feladata. Az ember eljutása a Holdra és a Naprendszer legközelebbi bolygóihoz vezető utazás — a legközelebbi években már teljesen megvalósíthatóvá válik. Feltételezéseink szerint kezdetben önműködő űrállomások repülnek majd a Holdra, és ereszkednek le felszínére. Azután már ellátogat oda az ember is. Egy állandó tudományos állomás, majd később egy Ipari objektum létesítése a Hold felületén lehetővé teszi, hogy Földünk őrök útitársának eddig még Ismeretlen kincseit Is felhasználjuk. Ezután kerül majd sor a Naprendszer legközelebbi bolygóihoz, a Marshoz és a Venushoz vezető' utazásokra. A főtervező rámutat arra, hogy e repülésekhez óriási, több tucat tonna súlyú bolygóközi űrhajók szükségesek, amelyek sok embert tudnak befogadni. Ezeken az űrhajókon 2—3 évig tartó űrutazásokat Is meg lehet majd tenni. pülö pilótáik 2730 km/őra sebességet és 34741 m magasságot értek el. Hatalmas lehetőségek nyílnak a szuperszóntkus polgári repülőgépek előtt Is, amelyek érámként 3000—3500 km-es utazósebességet képesek elérni. A Föld felületén bárhol levő két pont között meg lehet teremteni a közbeeső leszállás nélküli összeköttetést. Feltételezhetjük, hogy a közeljövőben még sokkal szorosabb kapcsolat létesül a repülőteohnika és a rakétatechnika között. Közbenső láncszem lesz közöttük az a repülő berendezés — repülőgépnek is nevezhetjük — amely Földünket körülrepülheti. Az ember az űrállomásokkal való összeköttetés fenntartására Is megfelelő közlekedési alkalmatosságokat szerkeszt. Minden valószínűség szerint — írja a tervező — a bolygókhoz vezető repülőutat három szakaszra lehet majd osztani: a Földtől a mesterséges holdig vezető út a hiperszénlkus repülőgéphez hasonló rep'ülő alkalmatosságon; a mesterséges holdtól a másik bolygó körül létesített mesterséges holdig vezető űrhajé utazás; végül pedig a közvetlenül a bolygóhoz való eljutás az űrhajóhoz és a hlperszónlkus repülőgéphez hasonló készüléken. A visszavezető út ugyanilyen szakaszokból áll. E címmel közli a lap N. Kondratyev repülő vezérőrnagy, V. Ogytncov ezredes és V. Szavcserifco alezredes cikkét. Önirányítás mesterséges holdakkal A repülőgéptől az űrhajóig Az ú] repülőgépek jellegzetes sajátossága — állapítja meg cikkében A. Mikoja-n, a szocialista munka hőse címmel kétszer Is kitüntetett főtervező —, hogy a szárny és a farok hordozófelületei egyre kisebbek lesznek. Ma már olyan megoldások is vannak, mint pl. a faroknélküll repülőgép. A hajtóműveket nyilvánvalóan (kombinálják, és ma már a gázturbinás és tolósugárhajtómüves, valamint a folyadékos rakétahajtőtművek különféle együtteseit alkotják meg. A repülés sikereiről és fejlődésének távlatairól szólva a szerző emlékeztet arra, hogy 1907-ben a legnagyobb repülőmagasság 12 m, a sebesség pedig éránként 53 km volt. 1961-ben a szovjet bere-Vajon a navigátorok közül ki ne Ismerné a repülési szekszténst (tájolót)7 — Írják a szerzők. Ennek segítségével meg lehet határozni a repülőgép helysjetvonalát és helyzetpontját repülés közben: ennek alapján Irányítják a repülőgépet és a hajókat a látható égitestek helyzetéhez Igazodva. A repülőgépek navigációjában régéta felhasználják a Napot és a Holdat, a négy legfényesebb bolygót (Mars, Jupiter, Saturnus és Venus) és az égbolt 25 legkönynyebben megtalálható csillagát, amelyeket aeronavigáelós csillagoknak neveznek. De ez a módszer, amely két égitest emelkedési szögének megméréséből áll, nem eléggé pontos, ráadásul a mérési eredmények feldolgozásához és a repülőgép helyzetpontjának a térképen való megállapításához a navigátornak 5—8 perc szükséges, ami a nagy sebességű repülőgépeken gyakorlatilag már alkalmatlan módszer. Ezért fordítottak az utóbbi években annyi figyelme olyan készülékek kidolgozására, amelyek segítségével automatikusan lehet bemérni és kiszámítani a repülőgép helyzetét. A szerzők azt Írják, hogy az előre meghatározott pályára felbocsátott és különleges rádiótechnikai berendezéssel felszerelt szputnylkoknak sok előnyük van az égitestekhez képest, elsősorban az, hogy a navigációs bemérést függetleníteni lehet a légkör viszonyaitól. Ha kellő számú mesterséges holdat bocsátanak fel, akkor olyan navigációs rendszert dolgozhatnak ki, amellyel akár az egész főldgömböt be lehet hálózni. Az Ilyen rendszer pontossága Igen nagy. Ezenkívül ez a rendszer független a napszakoktól és a navigációs meghatározások elvégezhetők olyankor Is, amikor a közönséges csillagászati eszközök használhatatlatlanok. így pl. lehetővé válik a szputnylk Jelelnek vétele a tengerszint alá merült tengeralattjárókon is, ha ezeknek felbocsáthatö úszó’ antennájuk van. Persze Itt, Is felmerülnek nehézségek. Az égitestek mozdulatlanok az égbolton, vagy viszonylag lassan változtatják helyzetünket, a szputnylkok viszont nagy sebességgel haladnak. Ezért érdekes a navigáció szempontjából a stacionárius mesterséges hold, amely a Föld felszínen levő megfigyelő számára mozdulatlanak tűnik. Ennek a feltételnek az a szputnyik í|elel majd meg, amely az Egyenlítő síkjában nyugatról kelet felé 35 £00 km magasságban, pontosan akkora sebességgelhalad, mint a bolygónk. (A Szovjetunió c. folyóirat cikke nyomán)
