A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-06-03 / 22. szám

De Gaulle és az ODS Algériai „csendélet”. A francia rendőrség semlegességének köret keiménye-~r efejeződött Salán extá­­bormoknak, az OAS vezérének világszerte nagy figyelőimnél kí­sért pere, amely lényegében a degauilelsta rezsim algériai politikájának lett a próbaköve. Bár e közvéleménynek jouha­­ud tábornok halálos ítélete el­halasztása óta nem voltak kü- 1 »nősebb Illúziói a degauilete­­ta kormányt Illetőleg; azért senki sem várta, hogy a bíró­ság elveti az államügyész ha­lálos ítéletet követele javasla­tát és igen kétes értékű eny­hítő körülmények figyelembe vételével megelégzík egy élet­­ftjgytlglemlgra szóié börtön­büntetéssel ! Ezt az ítéletet nagyon hely­telen volna pllltlkai ballépés­nek minősíteni, mivel a Salam­­per, amelynek tárgyalását tá­bornokok, püspökök, magas rangú gyarmati tisztviselők ta­núvallomásaikkal befolyásol­ták, és maga az ítélet Is a framűta nagypolgárság, a de­­gaullelsta rezsim, a kormány és a de Gaulle elnök valódi, lemeztelenített érzéseinek, né­zeteinek és álláspontjának volt a tükörképe. Kik Is voltak tulajdonképpen azok a tisztek, papok és hi­vatalnok, akik Sálán érdeké­ben tanúskodtak? Nem másak, mint a francia nagytőke és ne­hézipar, valamint a francia gyarmatbirodalomban álcázot­tén serénykedő külföldi érde­keltségeknek kiszolgálói és támaszai, csak úgy, mint az OAS terroristái vagypedlg, akár de Gaulle tábornok is. Hiszen valamennyinket, vádló­kat és vádlottakat, tanúkat és esküdteket a pénz imádata, a demokrácia és a haladás gyű­lölete, a független és szabad Algéria ellenzése s nem utol­só sortban a fasizmus eszméje láthatatlan vagy látható szálak­kal köti össze. És ez a mély asz tál ysz olida rl tás, amely meg­menti a íőbandibák életét, ugyanakkor biztatás minden OAS terrorlegény számára, hogy folytassa véres ténykedését, pusz­títson és gyilkoljon, s félemlítse meg úgy az Algériáikat, hogy a július elsejei referendumnál ne merészeljen eszükre jutni a független Algériának még a gondolata sémi Hiszen az Algériából jövő jelentések sem bizonyítanak mást. Á francia kormányszervek most már nyíltan szabotálják az evianl egyezményeket, az, algériai ideiglenes végrehajtó szerv­nek jóformán annyi hatásköre és hatalma sincs, mint egy só­­hivatalnak. Az OAS-legények a francia katonaság szemeláttára gyilkolják! az algériatkat és a tisztek nem engedik, hogy a köz­katonák közbelépjenek. Az algérialkat pedig nem sorolják be a rendfenntartó egységekbe, úgyhogy az arab lakosság ki van szolgáltatva az OAS terrorjának. Az algériai bennszülött ne­gyedek a hírhedt hitleri gettókhoz hasonlítanak, ahol éhhalál és járványbetegségek pusztítanak 1 A, rendőrség és a katonaság pedig tétlen, és az is marad. Ezt a valóságot a Francé Observateur párizsi burzsoá hetilap mun­katársának eilgértai riportja bizonyítja a legjobban. Philippe Hernandez felkereste Algírban az egyik magasrangú francia tisztet, aki kérdéseire a többek közt így felelt: „Sohasem fo­gunk franciákra lőni (már mint az OAS tagjaira). Ez nem a ml melónk!... A muzulmánok felpanaszolják, hogy a hadse­reg nem tesz semmit az OAS ellen! De még egyszer Ismétlem: ez nem a ml melónk 1 És ha megszervezik az önvédelmi cso­portjaikat, igazuk van: ez az 6 melójuk!“ Ennél valóban nem lehet őszintébben beszélni 1 De hát akkor mire van a francia hadseregfőparanesnokség, mire a hadügy­miniszter és mire van maga de Gaulle' tábornok, az ő lotharin­­glal kettőskeresztjével? Ogy Látszik, de Gaulle a üugenottalrtó Gulsektől nemcsak a jelvényüket vette kölcsön, hanem parancsuralmi törekvéseiket és egyben a haladás elleni megátalkodottságukat Isi Ma már nyilvánvaló, hogy de Gaulle nem gondolja komolyan a függet­len Algériát, és eddigi manőverezése csupán a francia töme­gek nyomásának a következménye volt, ki kényszeri tett valami, amelynek megtorpedózására és más belpolitikai célok megvaló­­sísására a tábornok-elnök az OAS kommandókat tartalékolja, s ezért érthető, hogy nem akarja őket megsemmisíteni! Merít de Gaulle tudja, hogy a népi, sőt a polgárt ellenzék IS növekszik, s hogy a Pompidou-kormány napjai meg vannak e parlamentben számlálva. Ám a tábornak, ahogyan ezt közép­­íranolaországl útján töbször kijelentette, nem hajlandó Francia­­országban visszaállítani a demokráciát... ,kezeskedem, amíg erőmből telik, az ország élén maradok 1 — mondotta egy alka­lommal. F.s nincs kizárva, azért hogy a nyíllt válságot elkerül­je, életbe lépteti majd a degaulle-í alkotmány tizenhatodik pa­ragrafusát, amely az államfő már amúgy is rendkívül széles jogkörét még jobban kiszélesítené s lényegében az elnököt diktátort hatalommal ruházná fel. Ez azonban már féUg-meddlg államcsíny lenne, amelyet a parlament feloszlatása követne, és De Gaulle jól tudja, hogy ehhez az államcsínyhez az OAS-berér tisztikar, sőt az OAS közvetlen segítsége IS jól jönne. BARSI IMRE

Next

/
Thumbnails
Contents