A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-05-27 / 21. szám

Mint Mária VsssiljMn» CmIiov Vény* MMliiTtl

Mint Munk« • CsedSleio« «risSnybsn

Ezeknek élek én, látod. Az Almáknak és • szerepeknek.

Vigasztalom, hogy van úgy néha. az él raok valóra válnak és egy-két azorepet, malyrs most mint álomra gondol csupán, el is fog játszani a MATESZ színpadán.-~ Emlékszel, mikor tíz éve találkoztunk, elmondtuk egymásnak az álmainkat? Hogy ezt fogjuk játszani, meg azt. És milyen kevés teljesült belőle.

— A következe tíz évben majd pótoljuk, Annuska — nyugtatom meg.

Tovább megyünk a konyhába. Ott folytatjuk a beszélgetést.

— Talán azért kapok olyan kevés sze repet, mert nagyobbrészt mai darabokat játszunk és én valahogy nem vagyok olyan mai leány-típus. Nem gondolod? — Megnyugtatom, hogy színházunk szov jót darabjaiban, amelyekben játszott, vagy más egyidejű darabban is, megállta a helvét. Igaz, a nagy ilkereket kiaszszlkusokban aratta.

Következd színhely mér az előszoba. A bejárati ejtő kilincsén kezével még egy kérdést szegez a mellemnek;

— Annak ld8jén benn volt a dramaturgiai tervben a „Seentivénéjl élőm". Bol dog voltam, hogy eljétszhetom benne Hermla szerepét. Mér a szlnllskolában játszottam vizsgaelőadáson és szerettem volna eljátszani érett színésznőként te. Mit gondolsz, fogjuk még ml azt játszani?

— Erre csak Fellegi elvtárs, a színház igazgatója adhat feleletet — térek ki a válasz elől.

Bevezet a szobájába, Csupa könyv, Udvardy Anna legjobb banátjal. A talon fényképek, régi szerepek emlékei. Az asztalon album, tele e színésznő pályafutásénak legszebb dokumentumaival, fényképekkel, kivágott kritikákkal. Elnézem törékeny alakját, kedvet arcét és eszembe jutnak régi szerepel, az alakítások széles skálája. Annuska 18 éves koréban végezte el Budapesten a azlniitkollt, majd mikor esüleivel hazunkba költözött, a prágai konzervatóriumon folytatta a tanulást. Az 1952-ben megnyílt Magyar Területi Színháznak alapítása öta tagja és sok színházt siker rémeié. Most le megtalálom bane a régi ezerepek nagyszerű alakítóját. „Az aranyember" Tímeája, „A néma levente“ Beatrlxa molyosog rám az asztal túlsó oldaláról. Nehezen Indul a beszélgetés.

— Ogy érzem, a színház kissé mailóz az utóbbi időben. Nem kapok megjelelő szerepet. Amit kapok, azt igyekszem becsületesen eljátszani, ennyi az egész. Egy színésznőnek a színpad az élete ée mostanában vajmi kevés alkalmam van magmutatni mindazt, ami bennem van, Mikor — úgy érzem, jogosan — panaszkodom, azt mondják, hogy klasszikus színésznőtípus vagyok és mostanában esért kell engem oly sokszor pihentetni. Pedig hidd el, számomra az ilyen „pihenés" rosszabb, mintha nagy hidegben faluznt kellene.

Aztán beszélgetünk sok mindenről, kol légákröl, régi szerepekről, színházi emlékekről. Annuska kőnyvekat vesz ki a könyvszekrényből. Shakespeare, Mellára, Vaga, Calderon — ás lapozgatni kezdi:

— Tudod, a színésznő életét két fogalom

jelenti. Ezekben a könyvekben találod meg az egyiket, az álmokat, azokat a sxerepoket, amelyeket el szeretne játszani. A másikat abban az albumban találod, ott az asztalon: szerepek, melyeket már eljátszottál és amelyek között sok olyan van, amelyet szívesen eljátszanál újra.

— Máskor is gyere fel — kérlel Anni — hisz olyan jő így elbeszélgetni. — Belépek a liftbe, Integet utánam: — Jő neked, holnap mehetsz játszani, én meg ülhetek itt a könyveim között.

SIPOSS JENŐ

„A k#ay* • l»«|obb iwrítoml"