A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-05-13 / 19. szám

E s öttel a Silovik Nemzeti Galéria dunopartl székha­zában találkoztam a nagy cseh fűtő miseivel. Prá­ga ét Brno után városunk mttvő­­• rét kedvel fi közönségének is al­kalma van gyönyörködni a tra­gikus véget ért leírt# életművében. Antonín Slavliek művészetének gyökerei a klasszikus cseh táj­­festészet hagyományaiból nőttek ki, ami csak természetes, mivel tanulmányait J. Mátéknál végez­te, ahol Káván, HudeCek és Csor­dák voltak a tártai. A fiatal tea­­tű azonban rövidesen új, sajátos utakat keres, és az 1893-ben meg­festett „Íriszek" című képe mér arra mutat, hogy függetlenül Clande Monet-tűl ét társaitól, el­érkezett a korai lmpreiszlonlz­­mus problémáihoz. Ezek után, da csapán átmenetileg, a divatos szimbolizmus határait árinti fes­tészetével. Az elkövetkező, úgynevezett okoMi korszak még közelebb hu­ta A. Slevlfieket az impresszió­­nIzmushoz és a cseh tájfestészet egyik vezető alakjává «vatta. Négy évig tartott a színek szim­fóniájának s a fényeknek és ér­­nyaknak a játszi korszaka, ame­lyet a létéért küzdő cseh nem­zet súlyú gondjait mélyen átértő művésznek agy nyersebb, tompább színezetű időszaké váltott fel. Fel­fedezi a romantika nélküli Cseh-Morve-fennslk fostfilotlen, szegényes vidékéi, amelyet ben­sőséges lírájával szépít meg. Itt születnek mag birse kamenlCkyi képei le. Aztán lemét váratlan fordulat következik be. Felfedezi gyermek­korának városét, a régi Prága ódon utcáit és terelt, a színes, tarka ét nyüzsgő óvárosi piaco­kat, a Moldva-partl sétányokat .. . Ez a cseh táj futójából a város futója luz. Majd Párizsba megy, ahol el­sősorban Courbet vonzza öt. Az Impresszionisták közül Degas tet­szik neki a legjobban, bár Pl­­earro, Saural és Slgnsc is ha­tással volt rá — legalábbis át­menetileg Ám — mint sít már emlftettam — ezek csupán műié hatások voltak, de ugyanakkor Igazolták A. SlevICek eddig meg­tett útjának helyességét, amellyel hidat vert s oseh hagyományok ás Earúpa közt, megteremtve az­által a modern caeb (utászét alapjelt. A párizsi élmények, a világvá­ros lüktető élete és fénypom­­péja azonban nem tudják A. Slavifiekke! feledtetni a cseh nép mostoha sorsét, és bizony a hazatérte után festett képein mindenütt észrevehető, hogy íet­­tőállványa mögött mindig ott ki­zártéit a gond: ml luz hazám­mal és népemmel I Ekkor tűn­nek fel a prágai és falusi mo­tívumai mellett a klednél kohók sziluettjei, melyek hangsúlyoz­ták, hogy A. Slavliek hazája mű­vészi tükörképének megalkotásá­nál a teljességre törekedett. A vég váratlanul következett be. Ezerkllenoiiézkilenc augusz­tus tizedikén a „Zamberkl országút” oimfi képit festi, amikor u álnak kor kiragadja keiéből u ecsetet. A szélütött Nálunk Kameniókyben Kraskovi aratás Iámét találkoztam Alit. SlftVÍÜCkKcl Vörös háztetők Zamberkl országút (1909. augusztus 10) (M. Hák felvételei) művész ugyan még egyszer össze­szedi minden energiáiét is ezer­­kllencsxáxtlx februárjában meg­fut néhány tökéletes csendéle­tet. Tudja azonban, hogy soha nem lehet már belőle teljes érté­kű hárem, és ezért önkezével vet véget éltének. A. Slavifiek életműve szervet részévé vált a cseh képzőművé­szet hagyományainak és mindvégig példaképe, sőt próbaköve lelt a festőnemzedékek művészi őszin­teségének, bezártságának és har­cos, haladé szellemének.! —sl-

Next

/
Thumbnails
Contents