A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-29 / 17. szám
A. Maillol: Did akt Elkésett megem Két szép, bronzszoborszerfl lába Ady Endre „Májusi zápor után“ című versét és Arlstld Maillol „Pontonná" szobrát Juttatta eszembe. Ugyanakkor bűntudat lett úrrá rajtam, hogy elfeledkeztem korunk egyik legnagyobb szobrászának Jublleumárél. Az elmúlt év végén ünnepelte ugyanis a művelt világ Arlstld Maillol (1861—1944) születésének százéves évfordulóját, aki a Földközi-tenger partján lévő Banyul-sur-Merben, Rouslllon szőlőhegyei között született. A közeli Port-Vendres (Vénusz kikötője) a táj antik múltját Idézi. Valamikor görög telepesek laktak Itt, akiket később a rómaiak váltottak fel. A spanyol határ alig néhány lépésnyire van ettől a francia városkától, amely etnográfiaiig spanyol Katalánénak szerves része. A szülőföld sajátossága nagy befolyással van A. Maillol művészetének későbbi korszakára, amikor Is a művész a festő ecsetjét a szobrász vésőjével cseréli fel. Mert A. Maillol mint festő kezdte pályafutását. Párizsban az £cole des Beaux-Arts-ban végzi tanulmányait, ám az iskola semmit sem nyújt neki és saját bevallása szerint — ezek az évek fölöslegesen elvesztett esztendők voltak. Első példaképe Gaugin, majd Maurice Dents volt. A festő korszakot a taplsserle korszaka váltja fel. A Musée Cluny-ban A. Maillol felfedezte a középkori taplsserle szépségeit, és hazatérve szülővárosába gobelin műhelyt nyit. Szembaja azonban arra kényszeríti, hogy felhagyjon a taplsserle készítéssel. A századforduló meghozza a döntést: szobrász lesz, bár fájó szívvel Jelenti ki, hogy ,,a taplsszerlák korszakában éltem át életem legboldogabb napjait“. Ezerktlencszázkettőben Ambrolse Vollard rendezi meg A. Maillol első kiállítását. Amikor a tárlaton Jelenlévő Rodln megpillantotta a kezdő szobrásznak „Léda“ című apró bronz plasztikáját, elragadtatva mondotta: „Esküszöm, nem Ismerek a modern szobrászatban. még egy ilyen alkotást, amely annyira tiszta és szép lenne, mint ez a kis remekműi" Érdekes, hogy ez a két nagy művész, Eurója két óriása, akikhez talán Maillol földijét, E. A. Bourdellet lehet hasonlítani, nagyon tisztelték egymást, bár művészetük ellentétes volt. Es bizony nagyon nehezen fognánk fel A. Maillol nagyságát, ha életművét nem szembesítenénk Rodlnéval. Rodln és Impresszionista alkotó módszerével, amellyel a röpke pillantott rögzítette, A. Maillol harmóniája és marandóság-keresése Bevallom, Igen furcsa véletlen játszott közre e cikk megírásánál. Az első meleg tavaszi vasárnapon kimentem a város peremére, a szőlőhegyek aljába, ahol a kertek belevesznek a búzamezőkbe és ahol a simogató napsugarak már elővarázsolták a bátortalan halványzöld rügyeket bokrokon, fákon egyaránt. Fiatal lányt pillantottam meg az egyik kertben. Lehajolva, keresett valamit a fűben. A. Malllal: Vénusz A. Maillol: Vénusz áll szemben. Példaképe az antik művészet volt, amit nagyrészt szülőföldje antik múltjának tudhatunk be. Alkotásában a korai görög plasztika eszménye éled újjá. Művét a zári tormák, a három dimenziós és archltektonlkus szemlélet, valamint az anyag egyensúlya Jellemzi. Bátran elmondhatjuk róla, hogy mindig anyagban gondolkozottl Nagyon szerette a természetet, ám mégsem dolgozott a természet után. Ritkán volt modellje. Ennek ellenére mégis a valóságszeretet volt legdöntőbb alkotásában. Meg 1$ mondotta: „Azt mondják, hogy nem szeretem a természetet. Csakis azt szereteml Mindent, amit alkottam, a természetben találtam meg. Am hűen ábrázolni valamit, az még nem Jelent művészetet. Aki, mondjuk, modell után megmintázott egy meztelen nőt, az még nem alkotott szobrot!4 A. Maliiéiról valóban elmondhatjuk, hogy „szobrai az élet költeményei“. Rímek és versek helyett formákkal fejezi ki magát. —el— A. Maillol: Nyár (részlet)
