A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-04-29 / 17. szám

Kinek 4g% van igaza? Már a vitaindítóból kiderül, hogy Gyu­ri célját vesztette. És ebben nemcsak 8 a hibás. Mindent elkövetünk azért, hogy fiataljainkat megnyerjük a mező­gazdaságnak, ami még n»m jelenti azt, hogy teljesen elvonjuk ókét más mun­katerületektől. Persze, szocialista társa­dalmunk célja az, hogy- minden szem­pontból megfelelő embereket állítsunk a különféle posztokra. De ml történt Gyu­rival? Megakadályozták tervei valóravál­­tásában és most gyűlöletet érez min­denki lránt, munkakerülő. Édesanyja veszekedik vele, haragszik rá, pedig nem kis szerepe van abban, hogy a fia Ilyen lett. Kovács Zoltánnal egyetértek abban, hogy a H20 mindig a víz képlete marad. Am ne felejtsük el, hogyha más anyag keveredik bele, megváltozhat a képlet és kialakulhat belőle a „Kinek van lga^ za?“ Miért hivatkozom Kovács Zoltán megállapltás'ra? Kicsit szigorúbban kel­lene vennünk a vallásra nevelés elleni harcot Iskoláinkban. Ezzel elérnénk, hogy tanulóink közül kevesebben kétel­kednének bban, amiben egyáltalán nem szabadna kételkedniük. Mert ml lesz ab ból a gyermekből, amelyik egyaránt ké­telkedik szülei és pedagógusai szavában. Ez az út oda vezet, hogy az Iskolában szüleit, odahaza pedig a tanítóit szégye­níti meg. Ez pedig nem más, mint két­színűségre való nevelés. Art hiszem, a szülőkkel való rendszeres találkozás ve­zethet oda, hogy az Iskolai és a szülői nevelés egységes szellemben történjek. Szőke Ferenc, Dnnaszerdahely Ne nehezítsük meg az iskola munkáját! Nagy figyelemmel kísérem a Hét an­kétjét. Nyilvánvaló, hogy szocialista tár­sadalmunk nagy súlyt helyez a fiatalok szellemi, erkölcsi és kulturális neve­lésére. Sajnos, vannak még hibák, ame­lyeket orvosulnnnk kell. Persze, a gyó­gyítás pedagógus és szülő közös dolga. A szülők .feladata az, hegy jó modorban neveljék gyermeküket. Tapasztalatból mondom, hogy azok a gyermekek, akik jé szülői környezetben nevelkedtek, nyugodt, kiegyensúlyozott életet élnek. Azok viszont, akik nap mint nap tanúi a szülők elvakodásának, haragos össze­csapásának, feltűnően nyugtalanok, ide­gesek, 8 az évek folyamán könnyelművé, esetleg kicsapongóvá válhatnak. Ez az egyik dolog. A másik, hogy a szülők gyakran elkényeztetik gyermekeiket, feleslegesen, sok ajándékkal halmozzák el őket s a gyermekok azt sem tudják, mivel játsszanak, mivel foglalkozzanak. Az ilyen esetek következménye legtöbb­ször az, hogy a gyermekek fel­nőtt korokban sem tudják megbecsülni a munkát, mivel könnyen jutottak ajándé­kaikhoz is. Hadd monjak el egy példát. A szülőknek egyetlen lánygyermekük volt, akit rajongásig szerettek. Amikor tizenhatodik évét elérte, középiskolába |árt a közeli városba. Édesanyja idős és beteg asszony. Egy alkalommal tanúja voltam, amint este az édesanya panasz­kodott a lányának rnhavasalás közben, hogy nagyon fáradt. De ne gondolja ssmkl, hogy a leányt megbotolta édesanyja panaszkodása. Vajon, csak 4 lány hibás abban, vajon nem elsősorban a szülő érdeke, hogy 'gyerme­ke munkaszerető legyen. Ha elhanyagol­juk bizonyos jé tulajdonságok kialakítá­sát gyermekeinkben, otthon a családi környezetben, ekkor nagyon megnehezít­jük az iskola munkáját. Könnyíteni kel­lene pedig, ez lenne a szülők elsőrendű feladata. Kúcs Gyula, Alsószecse Mi tudományos világnézetre nevelünk! Tanulóink négy községből valók. Valameny­­nylen bejárók. Naponta húsz-huszonhat kilo­métert utaznak. Hiányzik belőlük az akaraterő, a tudásszomj és a rendszeresség, Elhatároz­tam, hogy felkeresem otthon őket, megvizsgálom környezetüket. Ugyanis elterjedt nézet erre­felé, hogy az Iskola, a tanltö nevelje a gyer­meket, a szülőnek ne legyen vele semmi gond­ja. Mit tapasztaltam családi látogatásaim során? Egyik tanulóm, aki igen sápadt és a növésben Is lemaradt a többitől, rendszerint álmosan és gyűrött arccal lép be az Iskolába. Édesanyja özvegy, s lakásuk a községből hoz­zánk Jérő tanulók gyülekezőhelye. Ott találkoz­nak, és ott ütik agyon az időt különféle kár­tyajátékokkal. Csoda-e aztán, ha a szülök ész­reveszik, hogy hiányzik a pénzükből ... Az édesanyát megkérdeztem, hogy miért engedi meg a gyerekeknek házában a kártyázást? Nem hallgatnak rám, mondotta. Nem fogadnak szőt. Persze tudtul adtam a szülőknek, hogy gyerme­kük hol tölti Idejét, mert sajnos elég sok az olyan szülő, amelyik egyáltalán nem kiváncsi arra, hogy a fia hol és miv8l tölti szabad ide­iét. Megtudtam azt Is, hogy az édesanya sem tanúsít példás magatartást gyermeke előtt; en­nek tulajdonítható, hogy tla nem tiszteli ben­ne a jóságos, szerető édesanyát. Egy másik látogatás alkalmával a szülő rosszallását fejezte ki afölött, hogy az -ö fia nem tart a többivel. Mindig otthon ül. Olyan, mint egy könyvmoly, állandóan olvas. Hiába küldi kártyázni, nem megy. Nagyon megkönnyebbültem, hogy ilyen tanuló Is akad ebben a faluban. Ennek az édesanyának szin­tén megmondtam, amit kellett. De családi láto­gatásaim során három olyan helyen is jártam, ahol a szülők hallani sem akartak arról, hogy leányaik az Iskolai ünnepségeken szerepeljenek. Könyörögni kellett, hogy engedjék szerepel­ni a három leányt, mert nélkülük a ténccso­­port fellépéséből nem lesz semmi. Miért nem akarták őket engedni? Őszintén megmondták, hogy kinevetnék őket a községben élő hívők, akik így Is Túlságosan világiaknak nevezik azo­kat, akiknek gyermekei bekapcsolódnak a kul­turális munkába és a biblián kívül még szó­rakoztató könyvet Is kezükbe vesznek. Magától értetődő, hogy ml pedagógusok nem aszerint értékeljük a tanulókat, hogy hívők vagy tem­­plombajárök, ateisták vagy mohamedánok, ha­nem aszerint, hogy hogyan tanulnak, hogyan teljesítik kötelességüket. Megmagyaráztam a három szülőnek, hogy számukra kitüntetés, he gyermekük szerepel. Sikerült célt érnem. Nem­csak a gyermekek szerepeltek, de ök maguk is gyönyörködtek fellépésükben. Látogatásom alkalmával megállapítottam, hogy a szülök val­lásos szellemben nevelik gyermekeiket. Ml, ta­nítók pedig a tudományos világnézet csiráit oltjuk beléjük. És tanulóink nem tudják, hogy kinek higgyenek, jogosan gondolják, hogy Itt valaki hazudik. Aztán csodálkozunk, ha a gye­rekek nem őszinték és sokszor a szemünkbe sem mondanak Igazat? Németh Dezzőné, Bodzsásújlak Továbbra is várjuk a hozzászólásokat § Q) C 0> '0 £ « N 0 1

Next

/
Thumbnails
Contents