A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 1. szám

Sorakozó az udvaron K i éményseprő — szeren­csét hoz. Gyorsan fogd meg a kabátod gombfát, hogy a sze­rencse el ne szaladfon — így tartja a népi babona. De mit csináljon az ember, ha egyszer­re negyvenkét leendő kémény- „ ,6sk a leendö k6ménjiep. seprővel találkozik, még hozzá r#„aitar kora reggeli? A kéményseprőtanoncok It­­getfalusl otthonába látogattunk el. Egész Szlovákiában ez az egyedüli tanonciskola, mely a kéményseprő utánpótlásról gon­doskodik. S hogy ez a szakma nem a legkönnyebb, ml sem bizonyltja jobban, mint a három évi tanulmányi Idő. A másod­évesek már önálló munkát Is végeznek a mesterek felügyele-Karácsonyi mester oktatja tanít­ványait fe mellett, az utolsó évfolyam pedig a járást közszolgáltatást üzemekben tölti el a gyakorlati évét. — Sajnos, baj van az után­pótlással — mondja MtkloSovtó elvtárs, az Iskola vezetője — ez évben egész Szlovákiából hatan jelentkeztek erre a szak­mára. Míg az Irodában beszélget­tünk, nyolcszor vagy tízszer hívják telefonhoz eldugult ké­Hajnalban a háztetőn mények, rosszhuzatú cserép­kályhák és kazánok ügyében. Mindenki sürgős segítséget kér. Nem beszélve a falvakról, ahol eddig ts keveset járt a kémény­seprő. — Látja, — fordul felém mo­solyogva — ezért van szükség még több kéményseprőre. Ez­előtt egy hónappal, mikor meg­kezdődött a fütőldény, éjjel-nap­pal úton voltunk. A november a kéményseprők úgynevezett aratása. Alig múlt el hét óra, a má­sodévesek már az udvaron so­rakoznak a csikorgó hidegben. Négy csoportra osztják a fiúkat és mindegyik csoport egy Idő­sebb mester vezetésével elindul a város különböző pontját felé, hogy a házak tetején, a füstöl­gő kémények százat között pró­bálják ki az elméletben tanulta­dat. Ml Karácsonyi Károly fiatal mester csoportjához szegődünk. A fiúk kettes sorban, teljes fel­szereléssel Indulnak útnak. A Itgetfalust egészségügyi otthon lapos tetejére készülünk. Itt lesz a gyakorlat. A sor hátulján Cabin Gyurka, a csapat benjá­­mtnja lépeget, mindössze tizen­hat éves. Kelet-Szlováktából, Porubkáról került Ligetfalura. Olyan büszkén szorítja az ösz­­szetekert drótkefét, mint kato­na a fegyverét. Karácsonyi, a mester tisztes távolságban ballag utánuk és tanoncévelröl, a kéményseprő munka nehézségeiről mesél. — Ne higgye, hogy könnyű munka ez. Legtöbbször hajnal­ban kell dolgoznunk, hogy mi­re be akarnak fűteni, tiszta le­gyen a kémény. — Es hogy állunk a szeren­csével? — kérdezem mosolyog­va. — Bolondsági Sokszor nevet­ni szeretnék, amikor az utcán elhaladunk és öreg nénikék a gombjaikat szorítják, vagy oda­jönnek hozzánk és észrevétle­nül megsimítják a ruhánkat. Csípős, hideg szél nyargal a tetőn. Televíziós antennák nyö­szörögnek és a feketeszájú ké­mények, mint óriás sípok zen­gik a tél melódiáját. A leendö kéményseprők pi­rosodó fülekkel hallgatják a mester tanácsait, aztán mind­egyik szorgalmasan neki lát egy-egy kémény tisztításához. Búcsúzáskor tíz fiatal ké­ményseprővel fogok kezet és tenyerem fekete lesz mint a kémények torka. OZSVALD ÁRPÁD 5

Next

/
Thumbnails
Contents