A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 1. szám
Sorakozó az udvaron K i éményseprő — szerencsét hoz. Gyorsan fogd meg a kabátod gombfát, hogy a szerencse el ne szaladfon — így tartja a népi babona. De mit csináljon az ember, ha egyszerre negyvenkét leendő kémény- „ ,6sk a leendö k6ménjiep. seprővel találkozik, még hozzá r#„aitar kora reggeli? A kéményseprőtanoncok Itgetfalusl otthonába látogattunk el. Egész Szlovákiában ez az egyedüli tanonciskola, mely a kéményseprő utánpótlásról gondoskodik. S hogy ez a szakma nem a legkönnyebb, ml sem bizonyltja jobban, mint a három évi tanulmányi Idő. A másodévesek már önálló munkát Is végeznek a mesterek felügyele-Karácsonyi mester oktatja tanítványait fe mellett, az utolsó évfolyam pedig a járást közszolgáltatást üzemekben tölti el a gyakorlati évét. — Sajnos, baj van az utánpótlással — mondja MtkloSovtó elvtárs, az Iskola vezetője — ez évben egész Szlovákiából hatan jelentkeztek erre a szakmára. Míg az Irodában beszélgettünk, nyolcszor vagy tízszer hívják telefonhoz eldugult kéHajnalban a háztetőn mények, rosszhuzatú cserépkályhák és kazánok ügyében. Mindenki sürgős segítséget kér. Nem beszélve a falvakról, ahol eddig ts keveset járt a kéményseprő. — Látja, — fordul felém mosolyogva — ezért van szükség még több kéményseprőre. Ezelőtt egy hónappal, mikor megkezdődött a fütőldény, éjjel-nappal úton voltunk. A november a kéményseprők úgynevezett aratása. Alig múlt el hét óra, a másodévesek már az udvaron sorakoznak a csikorgó hidegben. Négy csoportra osztják a fiúkat és mindegyik csoport egy Idősebb mester vezetésével elindul a város különböző pontját felé, hogy a házak tetején, a füstölgő kémények százat között próbálják ki az elméletben tanultadat. Ml Karácsonyi Károly fiatal mester csoportjához szegődünk. A fiúk kettes sorban, teljes felszereléssel Indulnak útnak. A Itgetfalust egészségügyi otthon lapos tetejére készülünk. Itt lesz a gyakorlat. A sor hátulján Cabin Gyurka, a csapat benjámtnja lépeget, mindössze tizenhat éves. Kelet-Szlováktából, Porubkáról került Ligetfalura. Olyan büszkén szorítja az öszszetekert drótkefét, mint katona a fegyverét. Karácsonyi, a mester tisztes távolságban ballag utánuk és tanoncévelröl, a kéményseprő munka nehézségeiről mesél. — Ne higgye, hogy könnyű munka ez. Legtöbbször hajnalban kell dolgoznunk, hogy mire be akarnak fűteni, tiszta legyen a kémény. — Es hogy állunk a szerencsével? — kérdezem mosolyogva. — Bolondsági Sokszor nevetni szeretnék, amikor az utcán elhaladunk és öreg nénikék a gombjaikat szorítják, vagy odajönnek hozzánk és észrevétlenül megsimítják a ruhánkat. Csípős, hideg szél nyargal a tetőn. Televíziós antennák nyöszörögnek és a feketeszájú kémények, mint óriás sípok zengik a tél melódiáját. A leendö kéményseprők pirosodó fülekkel hallgatják a mester tanácsait, aztán mindegyik szorgalmasan neki lát egy-egy kémény tisztításához. Búcsúzáskor tíz fiatal kéményseprővel fogok kezet és tenyerem fekete lesz mint a kémények torka. OZSVALD ÁRPÁD 5
