A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-22 / 16. szám
m W negyvenes évek végén tant fel Stefan Cptn, mini a ! gyermekkönyvek kiváló Illusztrátora. Alig volt akkoriban meséskönyv vagy tffúságt regény, amelyet ne Cpln Illusztrált volna. A bűbájos rafzok: a mosolygó gyermekfelek, pajkos kis falusi gyerekek és a vörösnyakkendós, komoly pionírok kezdetben nagy közönségsikert arattak. Aztán az Illusztrációk kezdtek ktssé egyhangúkká válni, ismétlődtek az arcok, a mosoly mindig ugyanaz volt. Minden úgy festett, mintha a művész zsákutcába Jutott volna. Ogyldtszik azonban, hogy maga Cptn mester ts rájött, hogy a régi út már Járhatatlanná vált, és ezért új Ösvényeket, kiutat kell keresnie. Cptn Jelenlegi kiállítása pedig azt bizonyltja, hogy a magábamölyedés, önértékelés, valamint a szorgalmas tanulás meghozták a kívánt eredményeketI Aki ugyanis régebbről Ismerte a művészt, meglepődik ÚJ arculatán, a kiállított anyag gazdag skáláján, és talán el sem akarja hint, hogy a régi Illusztrátor és a mostani Pierrot alkotója egy és ugyanazon személy. A festő eddig megtett útja azonban a törvényszerű fejlődés útja volt, és reméljük, hogy Cpln még nem érkezett el alkotö pályájának végállomására. A tárlat anyaga Jellegzetes konfrontációja a festó múltjának és Jelenének. Itt-ott isméi megjelennek a régi korszakára Jellemző, népviseletbe Öltözött falust gyerekek, ám ugyanok kor megszólal a mostani Cpln Is, a modern festő, akt ma már több mint Illusztrátor. A már említett Pierrot mellett, a Hegedű, a Séta a városban, a Szív, a Három asszony, a Lovagok ctmü képei — hogy továbbiakat ne is említsek, no meg a tizenegy színes ablaktervezet, a leíró realizmus talajáról már régen magasabb szintre emelték Cpln művészetét, aki már nemcsak az idillikust, a felszínt látja, hanem felfedezi az ösztönöket, indulatokat és vágyakat is. A tárlat anyagának gazdag tematikája mellett a különböző technikák alkalmazása is Igen üdltőleg hat a nézőre: Láttunk itt guast, a színes linóleum- és fametszet mellett akvarellt és ecsetrajzot, színes krétát és tollrajzot. Csupán az olajfestményt hiányolhattuk, ám ügy látszik, hogy Cpln szándékosan kerülte a legklasszikusabb festőt technikát. A kiállítás szép és tanulságos, valóban érdemes megtekinteni. \ —8i— Praadl Sándor fal rátáiéi A halastónál (»inas ra|i) A legelőn (akvarell) Egy fest A útja Jobbágylány (guas) Tanulmány lecsótra(z)
