A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-22 / 16. szám
Illlllllllllilllllllllll Keselylábű csikókorom — Cselényi László versei — Szokatlan formájú és hangvételű verseivell a költö gyorsan ismertté tette a nevét. A Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájában megjelent Számadás és Bordal című költeményei új színnel gazdagítot'ák Jíránkat. Cselényi akkor jelentkezet, amikor líránk természetes folyása megrekedt. Akkor figyeltetett fel magára, amikor már-már el kellett hinnünk, hogy nincs tovább! És mi a lapokban publikált versek sorsa? Kö*etbe állnak s bemutatkoznak az olvasónak. A cím persze — Keselylábú csikókorom — nem a legszerencsésebb. Sokkal kifejezőbb és az induló költőre sokkal jellemzőbb lett volna A legenda az ifjúság vízéről című verséből kiragadott sor: Húsz évem álmai e versek. Végeredményben fiatalságát, emlékeit, élményeit szőtte bele költeményeibe ... Nem'tudtunk semmit róla s egyszercsak hozta líránkba a főiskolásokra jellemző komolyságot, a fiataloktól elválaszthatatlan merészséget, valamint a századunk második felére jellemző töprengést, hová ér majd egykor az ember, ha már most a Hold a legközelebbi kiszemelt bolygója? Címadó versében kicsit juhász Ferences hatással bár. de kimondja, hogy „Csillagok társa a testem, meteorként földre estem". Metamorfózisában meg már természetesnek vesszük magáratalálását, szerepének korai felismerését: Elhulltak mind a szép napok, most már akárhol járhatok, nem úgy már, mint rég, gondtalan, de mint akinek gondja van, egy mindenséget átfogó, világot megváltoztató; Persze, mindjárt vitába szállhatnánk vele, hogy vajon a költőnek a világot kell-e megváltoztatnia, vagy az embereket? ö is érzi, hogy túlságosan általánosra sikerült szerepének ars poetica szerű megfogalmazása és egy másik versében, a Sajóparti elégiában már szebben hangzik a hitvallásnak is beillő strófa: „Fogadj be, új haza, lehessek én is még kemény, fagyok edzette legény, ki nem fél, ha dúlnak a vad viharok... Ember, kit nem sodor hol jobbra, hol balra a sors szele, magyar, kinek már új, épülő világért kopik a keze, makacs-vérű palóc gyerek, ki elhagyta az őshazát a nagyvilágért, hogy megválthassa létét és önmagát”. Érdekes lenne versről versre menni s kimutatni Cselényi képalkotó erejét. Az Alkonyati órában „ólomlábon közeleg az este”, egy másik versében a teste füstölög, mint ős tűzhányó, a Virágének pedig az erős indulatok, a „dörömbölő” vér költeménye. Ugyanakkor a Vándordal korábbi versek egyes gondolati és érzelmi motívumainak ismétlését sejteti. Többször elindul, nekivág a világnak, s az ember, az olvasó, önkéntelenül is arra gondol, hogy miért megy, mit akar látni, tapasztalni? Próbaszüret című költeményének eredeti címe Számadás. Az az érzésünk, hogy a himnikusan áradó vers a Bordallal együtt a legnagyobbak közül való líránkban! Ebben írja: „ember vagyok, küzdenem kell végig a harcot, rímmel, ha másképp nem lehet, hasonlatokkal szedni a markot” ... s ami még ide kívánkozik belőle: „mert ha a rész tökéletlen is, ha úgy érzi is a költő, egymaga van, s elbukik, de a tömeg, az egész, ömlő nagy folyammá izmosodik s fénnyel árasztja a világot”. Milyen kár, hogy a költő változtatott eredeti versén, törölt belőle néhány sort! Idéztük már Legenda az ifjúság vizéről c. költeményéből: Húsz évem álmai e versek. Emlékezzünk csak! Hányszor követeltünk Cselényitől eszmeiséget, pártosabb állásfoglalást, s még véletlenül sem jutott eszünkbe arra gondolni, hogy ő maga a felszabadult ifjúság, az a boldog fiatal, aki a múlt keserves küzdelmeit a kenyérért szülei elbeszéléséből vagy olvasmányokból ismeri... „Füstös-vén kocsmaaljban borozgatja emlékeit nyolc-tíz öreg diák... virágot bontó március surran közöttük halkan, fejük komoly, vállukon nyugszik a fél világ”. Ugye, ez már a gondjaitól megszabadított fiatalok hangja? Érthető hát, ha ifjúságát „nagyságos ifjúságomnak”, nevezi 1 Jó lenne merész hasonlataiból is ízelítőt adni. Fehér lányok c. versében azt írja, hogy, bőrük alatt húszezer hegedű siratja az elpártolt szeretőt”, Virág Anná jában pedig: „Iszonyú vak szenvedélyek, szenvedések szörnyű tánca ez a kép itt, őrült lelkek roggyant térdű lázadása”, majd tovább: „gyöngyvirág testemet kérik az ördögök”, „ráérsz még te, fiatal vagy, a fényes lánggal mulatni", és végül: „testemben a szörnyű kínok: ordas farkasok loholnak” — hosszan lehetne beszélni e képek erejéről 1 Egyébként a Virág Anna balladás hangvételű költemény, persze, nem régebbi sablonok mintájára. Húsz év álmai e versek. Arra gondolunk, hogyan élt József Attila húsz éves koráig. Milyen gondokkal küzdött! És hogyan élt Cselényi? A költő világnézetének kialakulását erősen befolyásolják az első élmények, az első benyomások életről, világról. Mi mégis a különbség József Attila javára? Hogy Cselényi nem tudja és talán nem is akarja osztályához kötni magát. Persze, nem lehetünk egészen elfogultak, hiszen a kötet néhány verse a megváltozott élet tavaszát zengi. Tavaszi énekének utolsó strófáját idézzük: Köszöntsétek az élet ezerszeres csodáját, dicsérjétek a földek gyümölcs-ígéretét, örüljetek a rétek virágos szőnyegének, s daloljatok, mert íme, megújult a világ. Szerelem, szerelem c. költeményében csak megerősíti feltevésünk helyességét a mai fiatalok életérzésének, gondolkozásának kifejezéséről. Szőkébb hazájában, Gömörben kívánkozik ki belőle: „az én kedvem immár határtalan”. És ha már a hazáról van szó... Tőzsér Árpád hazájának a nagyvilágot tartja. „Anyánk képén a világ a ráma”. Cselényi hazája elsősorban Gömör, csak aztán a nagyvilág. Vagy fordUva is igaz lenne ez? Címadó verse szerint „Csillagok társa a testem, meteorként földre estem.” Érdekes, hogy nála a végletek szembetűnők. Egyszer Gömör a szőkébb hazája, ott is a faluja, másszor Tornaija, diákéveinek élménymelengető fészke, aztán a Csallóköz, álmának, szerelmének földje, aztán a Nap, a Hold és a csillagok, aztán a... és most Romantika című verséből idézünk: Minket a lárma izgat. Próbáljuk elviselni a kor, e hangos század zakatoló világát. Rakéták, forradalmak — el kéne már dalolni ezt is, a gép, a gyárak modern romantikáját. És még írjuk ide az utolsó versszak négy sorát: Hajnalban csorda ébreszt. Én a porba tiportam emlékeim világát, töretlen úton járok. Emelkedünk: az álmok tűnnek, s a láthatáron jelentkezik a holnap: a gyár, a füst, a lángok. Földem c. versében mesterkélt, erőszakolt az indítás: „Ezen az édes hazai földön be rég is jártam: kr ét a-k oromba n". De szép a harmadik strófa: „Aratnak, gép zúg, pöfög a traktor, kinn a határban dübörgő láz van — merészt jelző — Most nóta harsan — ezek a lányok — izzad a homlok az aratásban. S a Kistelekben új falu épül — valaha szántó, ma volt cselédek — juhászok csőszök — kétszoba-konyhás lakása. Hegy zúg, szárnyal az ének!“ Harangvirág, Elégia, Csallóköz virága és Mindennapi zsoltár c. költeményeiben Ancsival, nagy szerelmével foglalkozik, aki Csehországban, valahol Prága mellett telepedett le. A Csallóköz virága nagylélegzetű, váltakozó sodrású vers, míg a Mindennapi zsoltár Ady Elbocsájtó szép üzenetének a rokona. Egyébként ezek a versek is, mint a többiek, aláhúzzák, hogy Cselényi költeményeiben is megmarad fiatalnak: temperamentuma és szenvedélye alakítja ki nagyon sokszor versének témaköreit! A Csallóköz virágá-nak indító sorai nem is mentesek Ady hatásától... A Hidak sorsa ciklusban Históriás énekét a felszabadulását ünneplő Komáromnak szenteli. Néhány odavetett jelzővel szégyeníti a múltat, majd így folytatja: „mégis él a nép, nem csügged el soha. Átvészelte a nagy telet’... Halljátok költők, hogyan kell néhány szóval frappánsan kifejezni a súlyos múltat? Ám ebben a költeményében pontatlansággal is találkozunk. „Annyi baj, bú, szenvedés és annyi vész után, a háborúk, tizenkilenc és negyvennégy után, lesz még gyümölcs a fán”. Románc az erdei fenyőkről c. költeményében is megfogja az olvasót lelkes ujjongásával: „Soha ily könnyű tavaszt, nem riaszt már, nem fojtogat az álom... A tavaszt énekelem, a földet, gyárat s a gépet.” Fekete vér című versében a koncentrációs táborok áldozataira emlékezik s noha erősen lebilincselő erejű a vers, mégis az a benyomásunk, hogy a költő nem egészen ura indulatainak. Legtöbbször nem rendszerez és a csiszoltság sem érdekli, azt adja vissza, amit látott vagy olvasott dolgok rögtön kiváltottak belőle! Nagyobb lélegzetű versei vulkanikus erejű kitörésekhez hasonlíthatók: ám a sok értékes kő mellett a salak is felszínre kerül! A Hidak sorsa c. ciklusban foglalnak helyet a kötet leggyen-14
