A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-15 / 15. szám
Megtalálták 0Z&NC3SZ RÓí síriát ? 1961 nyarán dr. Johannes Schubert professzor vezetésével egy kelet-német tudományos expedíció járt Mongéliában s a mongolok Őstörténetének értékes nyomaira bukkant a Kentaj hegységben. Schubert frofesszor kutatásairól a berlini „Frei Welt“ hetilap hasábjain számolt be. Beszámolöjábél az alábbiakban idézünk. n U|is kutatócsoportunk — rajtam kívül egy archealógus, egy geográtus, egy néprajzkutató és egy zoológus — 1961 Júliusában érkezett repülőgépen Ulan Bátorba. Nem volt már elóttem Ismeretlen az ország, hiszen 1957-ben tóbb mint 14 000 kilométer utat tettem meg, keresztül-kasul utazva a Mongol népköztársaságot a Goblslvatagtól a tajga borította északi hegyláncokig és az élénk forgalmú fővárostól, Ulan Bátortól (az egykori UrgátólJ a Dzslnglsz kán alapította Karakorum romjaiig. Tötrénelml kutatással bárhol lehet Mongóliában foglalkozni, mert már Időszámításunk kezdetén lakott volt ez a terület, s egyik nép a másikat váltotta: hunok, szlenblk, toba-welek, dzsüdzsök, törökök, kirgizek, ujgurok, kldanok és végül mongolok. Célunk ezúttal mindenek előtt a KentaJ-AJmak volt Ulan Bátortól keletre. Itt van a mongolok történelmének legrégibb színhelye az Ónon és a Kerulen folyók forrásvldékének környékén. Itt akartunk néhány, a régi mongol krónikákban és történelmi munkákban említett fontos helyet identifikálni és pontosan meghatározni. Ezúttal a Szaari-pusztát, a Khödöö Arait és elsősorban Dzslnglsz kán szent hegyét, a Burkhan Khaldunt kerestük. A régi és az új Mongólia képviselői: balra Darlagang tBrxsbell asszony hagyományos viseletben, jobbra fiatal lány Ulan Bátorból. Naadam — „a férfiak játéka“. Több napon át tart a mongoloknak ez a legnagyobb népünnepélye, mely július 11-én éri el tetőpont ját. Ezren és ezren gyűlnek össze egy-egy vidékről a mongol pásztorok, hogy lóversenyben, nylllövésben és ökölvívásban összemérjék erejüket. Ez a „szent hegy nyújtott menedéket az Ifjú Temundzsinnak (Dztngisz kán felvett név. melynek jelentése „az ég küldöttje“), amikor menekülnie kellett ellenségei elől. A régi krónikákban, mindenekelőtt „A mogolok titkos történetében“, amely 1240-ben Íródott, szerepel a Burkhan Khaldun leírása: mocsaras, Ingoványos vidék, vadban bővelkedő, füves, cserjés puszta, sámánfák, (ezeknél mutatták be a táltosok az áldozatokatl. Hasonló leírás Mongólia sok vidékére ráillik, mi azonban kutatásainkat három területre akartuk korlátozni, amelyek a történelmi munkák adatai alapján szóba jöhettek. A fővárostól 55 kilométerrel keletre tartottuk az első pihenőt, ahol lB97-ben egy óturk „miniszter“ síremlékére bukkantak.) 1957-ben aranyleleteket találtam Itt. Ezúttal azonban a síremlék környékére összpontosítottuk figyelmünket. Füves puszta számKőemlék a Khödöö Arat, az ..Országsziget“ bejáratánál. Több mongol kánnak volt Itt egykor a székhelye. tálán egyedülálló halommal. A Szaari-puszta is innen vette nevét, jelentése „halmokkal teleszórt puszta“, mely pihenőhelyünktől kelet-délkelet irányban húzódott a Kerulen felé. Átkeltünk a folyón és bal partján haladtunk tovább, míg ahhoz a helyhez nem értünk, amelyben a mongol krónikák alapján a „Héthalom“-ra ismertünk. A környék alapos átkutatása után két óturk síremléket, sok szabályosan rakott lapos kúnhalmot és egy fal nyomait fedeztük fel. Találtunk kengyelvas-darabokat, porceláncserepeket és két ókinai ércpénzt. Egy kis ásatás még több XII. és XIII. századból származó leletét tárta fel a mongol kornak. Tehát kétségtelenül település volt itt valaha. A „Héthalom“ és a keletre emelkedő sziklák fekvése azt bizonyította,, hogy ez csak a Khödöö Arai, az ún. „Országsziget“ lehet, ahol Dzsinglsz kán főtábora volt. Expedíciónk sikerein felbuzdulva, tovább folytattuk utunkat a Burkhan Khaldun felkeresésére. Először a Kentaj-Ajmak környékén kutattunk, ahol néhány hun és mongol korból származó település nyomaira bukkantunk. De aztán kelet-északkelet irányba, Dzslnglsz kán születési helye felé fordultunk. Innen a Nagy Kentaj hegyvonulat felé tartottunk, amelynek legmagasabb hegye a Kentaj Khan (2600 m). Egy öreg mongol medvevadász mesélte, hogy ez a hegy a régi Időkben ismert zarándokhely volt és Burkhan Khaldunnak hívták. Möngön Morltban lovakat és tapasztalt vezetőket szereztünk, mert a Kentaj Khan környéke rendkívül nehezen járható, sok a láp, mocsár, ahol ló és lovas — ha bele kerül — 15 perc alatt elmerül. De szerencsénk volt — egynapi nehéz menetelés után, 1961. szeptember 5-én délután felütöttük sátrainkat a Kentaj Khanon. Már másnap beigazolódott sejtésünk helyessége: megtaláltuk a szent hegyet. Számtalan „oboo“ állt Itt — kőrakások, amilyeneket mongol zarándokok szoktak összehordani, hogy legyen hol elhelyezniük az áldozati tárgyakat. Az egyik oboo mellett egy magas fákkal benőtt halmot találtunk, amely szemlátomást kiütközött a lejtős hegyoldalból. Közelében az ómongol időkből származó három nagy vas-teáskatlan, agyagedény-cserepek és más bizonyítékai feküdtek annak, hogy itt valaha emberek éltek. A Khentaj Khanról a Bogdin Goi völgyre és az Ónon forrásvldékére táruló kilátás biztossá tette előttünk, hogy megtaláltuk a szent hegyetl A szomszédos hegyről vetett pillantás is megerősítette sejtelmünket: mocsaras, ingoványos, vidék, vadban bővelkedő füves, cserjés puszta — Itt volt a sámánfa is, noha ez már természetesen nem lehetett ugyanaz, amelyről a krónika beszél. Valamivel távolabb délre ért azonban a legnagyobb meglepetés. Az egyik hegynyereg déli lejtőjén, egyenes vonalban a Kerulen forrásával, a sámánfával és a Burkhan Khaldunnal, amelyek délről északra egy irányban feküsznek, még egy feltúrt kúnhalmot találtunk. Ez lenne talán Dzslnglsz kán sírja? Sajnos, sem időnk, sem lehhetőségünk nem volt az ásatásra, s Így sejtésünk egyelőre nem Igazolódhatott be, csak későbbi kutatások vethetnek fényt a valóságra. — ta— 19
