A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-04-01 / 13. szám
ßk * * z érvai havasok fenyveseinek közepette él és dolgozik Mária Medvecké, az árvái tá] festője. Bár leghíresebb művei: A partizán anyja, az Árvái beszolgáltatás, A Béke gyermekei, a Partizán, a Felkelés előestéjén és Az árvái vizierőmü építése a bratislavai Szlovák Nemzeti Galéria kiállítási termelt díszítik, a művésznő nem vágyik a dunapartl metropolisba, ahol pályáját megkezdte. Az árvái parasztok, favágók és kohászok között éli gazdag életét, azon a tájon, amelyet hazánk legszebb tájának tartok. Mária Medveckát nem kellett meggyőzéssel rábírni, hogy menjen a nép közé és éljen köztük egy-két vagy öt évet. 0 saját elhatározásából, önként tért vissza árvái szülőfalujába és ott egybeolvadt a szép árvái tájjal és e tájnak még szebb emberével, aki már réges-régen kinőtte Móricz Zslgmond, a nagy magyar Író által is felpanaszolt árvái Ínség foltos köntösét. fis a művésznő alkotásain a hazai táj szeretető dicséretté, apoteózlssá lelkesül. Ez az apoteózis azonban egy cseppet sem mesterkélt, hanem lélekből és szívből Jövő, természetes valami, ami M. Medvecká képein igen sajátosan Jelentkezik. Nála a táj és az ember szerves egységet jelentenek, mintha a tájnak lelke lenne, és az ember a táj lelkének meg*estülése. A téli tájban lépdelő fejkendős lány arca például visszatükrözi a kemény hegyes vidék hangulatát, a krumpllszedőnöknek pedig arcába lehel a rozsdabarna, nedves árvái föld. Az ember és az 0 munkája egyek a tájjal, uralja a tájat. Azt hiszem, hogy nincsen hűbb krónikása az árvái népnek és az árvái földnek, mint Mária Medvecká, ez az ötvenhez közel Járó nagy festőnő. A negyvenötben megfestett „Szegények vacsorája” egy letűnt korszak hattyúdalát örökíti meg az új, szebb idők küszöbén. M. Medvecká megfesti az árvái nép hősies elszántságát a Szlovák Nemzeti Felikelés napjaiban, vászonra veti a nagy építkezések döngő ritmusát (Az árvái vizlerőmfl építése) és képein beszámol szerelmetes népe kötelességtudásáról (Árvái beszolgáltatás), gyermekeinek gondtalan és örömteli életéről (A Béke gyermekei). A művésznő annyira együtt érez népével, hogy velük együtt látja és érzi az élet minden megnyilvánulását: munkát, örömöt, tavaszt és őszt. Hősei pedig nem ismeretlen alakok! így a partizán, vagy a partizán anyja, a mérőléces fiú mind, mind élő személyek, akiket az egész Árva ismer és akik nemcsak ural a vidéknek, hanem oltalroazól is. fis éppen ebben, a néppel és tájjal való egységben van M. Medvecká művészetének legnagyobb ereje. —si — A partizán anyja (olaj, 19591 Szegények vacsorája (olaj, 1945) Az árvái táj testűje Árvái táj (olaj, 1959)
