A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-25 / 12. szám
STANISLAW JERZY LÉC SZABÓ ERZSÉBET rajza bizonyos értelemben mégis állandósult, sztereotip formái. Soka*, járkáltam az építkezések körül, a peremváros negyedeiben, s tapasztaltam, hogy milyen friss, űj minden. Nálunk viszont a belváros öszszehasonlíthatatlanul nagyvilágibb, ragyogóbb. Azelőtt alig fordultam meg a keleti- övezetben, s most meglepett, hogy nemcsak politikai megfogalmazásban beszélhetünk Kelet- és Nyugat-Berlinről, de a városnak valóban két arca van. Bärbelnek néha eredeti gondolatai vannak. Múltkoriban, mikor szóbajött köztünk a nyugati város magával ragadó képe, szédítő forgalma, fcsillogása, azt mondta: — Igen ám, de nálunk a szemetet az ágy és a szekrények alá söprik. Filozófus elme el is bogarászhatna rajta. Nekem sem filozófálásra, sem politizálásra nincs tehetségem. Brutálisan gyakorlati ember vagyok. Számomra egyedül az mérvadó, hogy alaposan megnövelték étvágyamat az itt elébem táruló lehetőségek. Most nem financiális meggondolások vezetnek, de a fejlődésre gondolok, legújabb megrendeléseim kitűnő alkalmat nyújtanak. Elégedett lehetek. Egy nagy munkásszálló felépítése vár rám, s később a lakótelep. Érdekes megoldásokra lesz módom. Rossz rágondolni, hogy életem végéig villákat építsek, bár igaz, hogy az első nagy pénzeket az hozta. — önnek még a múlt héten el kellett volna hagynia Kelet- Berlint, vagy megszereznie megfelelő indokolás alapján az itt-tartozkodási engedélyt, hivatalos dolgai elintézésére. Ezt elmulasztotta — fordult felém a rendőrtiszt, miután a civil újra elhagyta a helyiséget. — Igen, ez így van, be kell ismernem. Sajnos, roppant hanyag- vagyok ilyen tekintetben. Nincs bennem semmi német fegyelem s rendelettisztelet. Persze, tudom, ez nem mentség, de abban a hiedelemben voltam, hogy minisztériumuk természetszerűleg biztosítja... — Erről szó sincs. Mivel előzetes vizsgálatunk mindent megállapított a mérnök úr kilétével kapcsolatban, készek vagyunk egy bizonyos időre szóló it-tartózkodási engedélyt kiállítani, hogy munkájú* befejezhesse. Befejezhessem? De mikor még annyi mindent akartam volna kezdeni. Az ödögbe is! Nagyon szívesen dolgozom itt. Berlin az Berlin. Miért trancsírozzák szét a várost? Mikor lesz ennek vége? Hogyne ... ismerem. Mégis, talán lehet ezzel a rendőrtiszttel okosan beszélni. Nem vagyok én spekuláns. Hogy szükséges a szigorú intézkedések betartása? Igen. Hát ezt önök jobban tudják. Akkor semmit sem lehet csinálni? Persze, tudom. Van egy lehetőség... de odaát van »z otthonom ... meg Bärbel. Munka is vár rám bőven. Csupán arról van szó, hogy ezt itt szívesebben csinálom. Nem lesz könnyű lmondani róla, mert nekem nem egészen mindegy, hogy mit csinálok. Hát akkor ... ez nem olyan egyszerű. Többé nem Kelet-Berlinben vagyok csupán, hanem egy másik Németországban. De ... jói érzem itt magam, mert... és Bärbel mit mondana? Átjönne hozzám? Talán. Mert jó háziaszszony. Nem szereti a bútorok alá söpört szemetet. Fésületlen gondolatok I S. J. Leo 1909. március 6-én született Lembergben. Becsben, majd szülővárosában tanult, ahol 1933-ban |ogi végzettségre tett szert. Költeményei 1929 óta jelennek meg, s négy esztendő múlva napvilágot lát első szatírája. A haladó szellemű lengyel sajtó munkatársa. Emiatt le akarják tartóztatni, ezért kénytelen Romániába menekülni. Visszatérte után irodalmi pályafutását derékba töri a második világháború. A nácik koncentrációs táborba hurcolják, ahonnan két ér múlva sikerül Varsóba szöknie. Kijátssza a Gestapót, amely halálra ítélte. A baloldali illegális mozgalom katonai lapjának szerkesztője lesz, majd később partizán a Lublint Övező erdők** ben. Itt éri a felszabadulás 1944 tavaszán. A Szpilki lengyel szatirikus lap szerkesztőjeként folytatja irói munkásságát, majd 1946-tól hat éven keresztül Bécsben és a Közép-Keleten tartózkodik diplomáciai küldetésben. A háború utáni években kötet alakjában megjelentek régebbi szatírái, partizán versei, és új aforizmái. S. j. Lee különben kitűnő műfordító; főleg német nyelvből fordít. A legnagyobb sikert aforizmáival érte el, amelyeket folytatásban közölt a Przeglad Kulturalny című hetilap, s amelyek Fésületlen gondolatok címen kötetben 1957-ben jelentek meg. Ma őt tartják a legnagyobb élő lengyel aforizma-írónak. Az -alábbiakban néhány tömör megfogalmazású szellemes és találó gondolatát közöljük Gály Iván fordításában. Haladásnak mondható, ha a kannibál késsel és villával^ eszik? ¥ A nem gondolkodás öl. Másokat. « Olyanok látom öt, mint a tetőt a kopasz fejen. Körülötte minden csillog — de a tető, tető marad. • Egyes emberek gondolatai oly sekélyek, hogy a fejükig sem érnek. Ha a társalgás nálunk maqasabb színvonalat érne el, jelena tősen alacsonyabb volna a népszaporulat. ff A rendkívül szűk látókör az embernek gyakran a legszebb, kilátást nyújtja. X költö mindig jó lóra fogad. Sohasem a Pegazusra. Ö? Minden közlekedési szabályt megszegve száguldott át az. életemen. A tehetetlen düh csodákra képes. ff Benső énedbe kopogás nélkül nyiss be. ff A perspektíva nagyszerű dolog! Milyen kicsiknek látjuk eh lenségeinketl ^ Az, hogy meghalt, még nem jelenti, hogy élt. Minél magasabb az ember képzelő ereje, annál szegényebbA nek érzt önmagát. ff Bűntettet követett el: Embert ölt! Önmagában. Egyes jellemek törhetetlenek, mert rugalmasak. El akarod fejteni arcodat? Menj ki az utcára meztelenül. ff Minden madárijesztőben él a becsváau. hogy rémületet keltsen. Nem egy nulla azt hiszi, hogy ellipszis, amely mentén, a Föld kering. Sok barátom ellenségemmé vált, sok ellenségem megbarátA kozott velem. Csak a közömbösek maradtak hozzám hűek. * Nem szép dolog gyanakodni valakire, ha biztosat tudunk. ff y valóban nagy emberke. ff El tudnák képzelni olyan nőt, aki eltűrné, hogy választottja 1001 éjszakán keresztül mesével szórakoztassa? ff Ismertem, egy embert, aki annyira botfülű volt, hogy ha ezt elméletileg kifejtette volna, minden bizonnyal úttötrő szerepet töltene be a zene történetében. 11
