A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-11 / 10. szám
Koionl díszes ház Művelődési otthon „Arass röxsám, arass, megadom a garast, Ha én meg nem adtjj megadja galamb Arattam, arat kévét is köti a babám ta meg is bei — A fiatalok most a bugi-vuglt, meg a charlestont szeretik — szói kőibe Sándor fant. Juj, te Jani! Hát az meg mliDda? — csodálkozik Jnlia néni. Táncok — nevet Jani. Hiába, megöregszőnk — sö— Most a fiatalok csak teák a fejüket, ágy mennek a — Mitől is tudtunk Wf akkor lányt táncra kérni. Valamikor a ilyen szép nótákat dalolni; ,1g Jé- legények, ha az utcán húxatták a zsi?l A hagjliA puktiUU, amit a cigánnyal, csak bekiáltottak ex keresztanyám sütött, oszt són w ablakon: Juli, Marii Már perdül zel megöntözte? As ecetes leves- tünk is elébük. Hogy is mondták töl, mit cseber-puttonyban hozott akkor, Jézsl?... Három éjjel, báutánnnk? Vagy, amit a tarlaznyá- rom nap, nem elég a lábamnak, ba raktunk: kenyeret, agy nőmé Julis néne tölt a poharakba. Az borsos (paprikás) sót... az adta ablakhoz megy és kitekint a havas meg a kedvünk? estébe. , — Fiatalok voltunk, Julis. — Nehogy azt higgyék, hogy — Fiatalok. De hisz most Is van- csak csupa mulatásbél állt az élet. nak fiatalok. Akkor nem volt any- Volt egy ilyen mondás is: Karányi minden, mint most, mégis ősz- csonykor kalácsot, hásvétkor kesxejöttek esténként. Szép, világos nyárét, pünkösdkor, ha lehet. . . éjszakákon énekeltek. Most nem (vagyis ha volt mit enni.) Kilenc járnak a lányokhoz csak nappal, gyerekem volt, abbéi csak három mint valamikor az urak. Mozi, te- maradt életben. Itt virrasztottam, levizlé, rádió. . . Most minden van. búsultam az asztal mellett, mikor Sok is talán. Megunják a társasé- betegek voltak. A jóra szívesebben got. Azt mondják, hogy az csak emlékezik az ember, de a rosszat régi parasztszokás volt. — Emlékszel, Józsi? Mikor a kaszákat fénkövei pengettétek? is el kellett viselni. Hallgatunk. Búcsúznunk kéne, későre jár. Julis néni még ma-Emlékszem, Julis — mosolyodik rasztalna, újabb és újabb elményeel és bajnsxát megslmitja. két elevenít fel fiatalkori éveiből. — Ha hallanám, hogy valaki szé- A két idős emberről Móricz „Bol pen énekel az utcán, még most is dog embere” |ut eszembe, akinek a kinyitnám az ablakom I Akkor lett fiatalságból szintén csak az maradt volna éz a rosszlasx (hangszó- meg, ami Jő. rő) — I OZSVALD ÁRPÁD » Csáüer László felvitelei . í * 2 * I
