A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-03-11 / 10. szám
Lovicsek Béla regényének konfliktusát — és mondanivalóját — két kérdés köré csoportosíthatjuk Az egyik: az egyént és a családi illetve az egyéni és a közösségi élet konfliktusa. Aj író arra a következtetésre jut, hogy boldog családi élet nem valósítható meg pusztán szexuális alapon, másrészt az egyéni és a családi életnek megfelelő összhangban kell lennie a közösségben végzett munkával, sőt sokszor I az egyénit alá kell rendelnünk a közösséginek. Ez a gondolat jelenti a regény bonyodalmát János és Jolán, Pista és Jolán, János és édesapja vonatkozásában. A regény másik kérdése — a mellékes — szintén lényegében az egyéni és a közösség viszonya, de már a közös gazdálkodással, a termelőszövetkezettel kapcsolatban Az író eszmei mondanivalójának kifejezésére igyekszik felhasználni a regény műfaji lehetőségeinek nagy részét — szerkezet, jellemábrázolás, nyelv stb. — de mert ezeket az eszközöket nem mindenütt használja hiba nélkül, a végső összegezés sem lehet mindenben pozitív. A szerkezeti megoldásokból kiviláglik, hogy Lovicsek tudatában van e művészi eszköz fontosságának, mégis sok hibát követ el, §s nem egyszer kihasználatlanul hagyja az adódó lehetőségeket, ami megzavarja az olvasó műélvezetét, élményét. A legnagyobb hibának azt tartjuk, hogy nem eléggé kidolgozott a kompozíciós egységek összeforrasztása, ami néhol olyan érzést vált ki az olvasóban, hogy Lovicsek kisebb novellákat ragasztott össze regénnyé. Ezt a megoldást nem egy regényíró — például Mikszáth — választotta már, de csak akkor művészi, ha az olvasó nem veszi észre, és főleg nem megy az eszmei mondanivaló rovására, nem vezeti félreértésekhez, kétértelműségekhez. Lovicsek regényében sajnos ez történik. Ilyen például a II. részben Pista eltűnése. A 13 fejezetben Jolán még visszaköveteli őt Marikától, de aztán indokolatlanul nem szól róla többet az író. Ebből az látszik, hogy Jolán, Pista és János viszonyát már nem tudta olyan szerkezeti egésszé gyúrni Lovicsek, mint az első rész cselekményvonalát, és úgy tűnik, mintha Pista nemcsak Jolántól szakadna el, hanem az egész regénytől is. Az olvasó nyelvén ez a következő — természetes módon felvetődő — kérdéseket jelenti: csak Jolánnak kellett bűnhődnie? Kinek ad Igazat az író? Vajon Pista méltó Marikához, ,és megérdemli, hogy boldogan éljen vele? Mindez határozatlanná teszi az eszmei mondanivalót. A szerkezet mellett a Csillagszemű aszszony jellemábrázolása is mutatja, hogy a regény inkább összeillesztett novellasorozat, mint regény. Az író egyetlen szereplőt mutat be jellemének fejlődésében: az öreg Gaált. Az ő fejlődése Is erősen sztatikus jellegű, hiszen a regény kezdetén már megindult benne az elkeseredés feloldódása a szövetkezeti gazdálkodással szemben, és csak az alkalomra várt, hogy megváltozott véleményét valakinek kinyilváníthassa. Az fró mindössze annyit tesz, hogy a kórházi jelenettel alkalmat teremt az öregnek erre a vallomásra. A többi főhős esetében még ennyi sem történik. János jellemében csupán hangulati okokból levezetett Ingadozásokat találunk, mint például elkeseredése, a tagság paszszivitása vagy az Idegességében adott pofon amivel az író kissé tompítja egyébként idealizált alakját, fejlődést azonban nem láthatunk. Jolánnál sem Jellembeli fejlődés az, hogy visszatalál családjához, sőt olyan elentmondást teremtett ezzel az Író, amit másnak mint technikai hibának nem is gondolhatunk. Az első részben ugyanis említi, hogy Jolán nem a maga akarátából választotta Jánost, hanem szülei kívánságára lett a felesége. Erről nem esik többé sző, mi viszont joggal megjegyezhetjük, hogy ilyen alapon nem volt-e igaza Jolánnak, mikor Pistához csatlakozott, akit szeretett? Kényszeríthető-e a nő avval a férfival élni, akit nem szeret? Ha pedig Jolán nem ítélhető el, miért teszi mégis az Íré? Pista elszökteti Jolánt, majdnem tragédiába sodorja, és amikor rádöbben, hogy Marikát szereti, Jolánt azzal intézi el, hogy majd úgyis félreáll, ha látja, hogy nincs rá szüksége. Feltétlenül kívánatos lenne itt valamilyen formában az Írói állásfoglalás. Szerintünk talán oly módon, hogy némi fejlődést kellett volna LovI- cseknek belevinnie hősei jellemébe. Sok fölösleges ellentmondást kiküszöbölhetett volna és kevésbé éreznénk a mű szerkezetéből amúgyis adódó novellasorozat-jel*. leget. * Ezzel nem azt állítjuk, hogy Lovicsek figurái sikerületlenek 1 Csupán annyit, mondunk, hogy regényben összettebben kellett volna ábrázolnia őket, a cselekmény sodrása ugyanis olyan erős, hogy a fejlődésükben való jellemábrázolás nélküli hősök bizonyos könnyed pongyolaságot adnak a mű egészének, és azt sokszor kalandregény-szerűvé teszik. Ez azt a veszélyt is rejti magában, hogy a szocialista falu problematikája pusztán betoldásoknak az egésztől elszakadó epizódoknak tűnik. Éppen ebből a szempontból nem érdektelen összehasonlítani a 'Csillagszemű aszszony alakjait a Haragosok című novelláskötet néhány figurájával. Az öreg Gaál hasonmás-elődjét az egész apa-fiú, öregfiatal problematikával együtt több elbeszélésben megtalálhatjuk, ötvözve még az öregkori házasság motívumával is. Ilyen novella például a kötet címét viselő Haragosok és A vén bolond. Jolánt kissé más változatban a Félresiklott életben, Pistát ugyanebben a novellában találjuk, sőt jellembelileg a Rozika című elbeszélésben Is fölfedezhetjük. A főalakokon kívül több epizódszereplő Is azonos a novellák alakjaival, így Nórád bácsi A vén bolond Barsi Mihályának felel meg. Számos motívumrokonság, sokszor szóról szóra való egyezés van a két kötet között. Főleg a jellemábrázolás szempontjából a novellák sokkal jobban sikerültek, és az az érzésünk, hogy Lovicsek kétségtelen tehetsége sokkal inkább kifejezésre jut a rövidebb lélegzetű prózai alkotásokban. A Csillagszemű asszony egyetlen szereplőjének, Jánosnak még nyomát sem fedezhetjük fel a Haragosokban. Talán éppen ezért nem árt, ha röviden visszatérünk a mű főhőséhez. Lovicsek figuráiról — akár a Csillagszemű asszonyban, akár a novellákban — elmondhatjuk, hogy valóságos, hús-vér paraszti alakok, Gaál János jelleme azonban sztatikus voltán kívül is problematikus. Jánosnak alig van negatív tulajdonsága, ami van, az is erősen elnagyolt. Amint például indulatossága — és azon Is lehetne vitatkozni, vajon egyáltalán negatív tulajdonság-e az. A nagyobbik hibának azt tartjuk, hogy az az elnagyoltság jelentkezik János pozitív vonásainak leírásában is, amely ezért néhol mesterkélt, erőszakolt idealizálásnak tűnik, Hogyan váll János olyanná, amilyen? Ebben a kérdésben foglalhatnánk össze kételyeinket a tsz-elnök jellemével kapcsolatban. Ha az író legalább nagy vonalakban, visszaemlékezés formájában bemutatta volna útját a szövetkezeti elnökségig, csökkenne ez az érzésünk, A jellemábrázolás hiánya és a szerelmi jelenetek, sokszor túlzottan bő, csemegéző leírása további tápot ad a már hangsúlyozott véleményünknek, hogy az író nem mindig ment az olcsö-izgató hatás elérésének igyekezetétől, ami levon a regény értékéből Gaál János nem olyan paraszt mint a többi, és ez önmagában még nem lenne hiba. de néhol teljesen elüt az egész mű szellemétől, és betoldásos jellege miatt disszonánsnak hat. Nagy értéke a könyvnek a bátor, realista hangvétel, amellyel igyekszik valós képet adni a falu problémáiról. Különösen az egyik kocsmai jelenet sikerült ebből a szempontból, amit akár modern zsánerképnek is nevezhetnénk Szuggesztív erejű a szövetkezeti taggyűlés alakjainak rajza is, ami azt mutatja, hogy az lró valóban otthon van a faluban. A faluból való gyökerezését, pátriájának szeretetét olyan leheletnyi finom motívumokkal is tudja megkapóan érzékeltetni, mint a többször előforduló, de szimbolikus értelme miatt mindig hatásos kiskapu emle-; getése A regényben két alkalommal, a novelláskötetében pedig egyszer• használja Lovicsek azt a metaforát, hogy mély tenger a falu Nagy értéke a könyvnek, hogy ez a metaforma nem válik pusztán formaliz-, mussá, hanem bizonyos alakok és helyzetek beállításával mesteri módon tölti meg tartalommal az író Ilyen a szövetkezeti gondolái filmszerűen pergetett — de a regény egészét tekintve nem mindig indokolt — eseménysorozatának egy-egy epizódja, főleg jellegzetes figurája, mint például Zsófi néni jelenléte. Erőtől duzzadó parasztromantika jelenkezik Janika alakjában is A gyerek számára a fecskék visszatérése és általában a természeti jelenségek szorosan kapcsolódnak az em-; béri viszonyokhoz. Nem hagyhatjuk említés nélkül ebből a szempontból az igen gyakori természeti képeket, amelyekkel jól emlékezteti Lo-, vicsek a falu emberének összeforrottsá-: gát a természettel, bár néhol ezek a ké-: pék neuralisztikusnak és kissé öncélú sti-i lusgyakorlatoknak hatnak. Lovicsek Béla könyvét nem most olvastam először Már akkor volt alkalmam megismerkedni vele, amikor folytatásokban jelent meg a Hétben. A fentiek már akkor megzavartak, amikor még igazán nem gondoltam arra, hogy egyszer rész-; letesen foglalkozom a regénnyel. Főleg a jellemábrázolás és a szerkezet hibái ron-i tották hatását. A téma érdekes. Talán nem hangzik sablonosnak ha azt mondjuk, hogy többet Is ki lehetett volna hozni belőle. Amint az író mondja: mély tenger a falu... Ebből a mély tengerből éreztet velünk vala-i mit, ami-egy lépéssel lejjebb visz a tenger titkaiba, sajátos, sokszínű, hol fényes, hol szürke, hol viharos, hol nyugodt, de sohasem mozdulatlan világába. Nem állíthatjuk, hogy Lovicsek kiválót! alkotott volna a széppróza történetében. Sem olyant, mint Reymont, a Parasztok-i ban, vagy az angol Dylan és Gwyn Tho-i más prózájukban. Azt sem mondhatjuk, hogy Móricz vagy Veres Péter, Kukuöín' vagy Heőko magaslataira jutott volna el — az összehasonlítás mindenképpen erő-i szakolt, értelmetlen és fölösleges. A fel-i sorolt nevek mindenesetre jelentenek va-i lamit. A csehszlovákiai magyar irodalom sajátosan ötvöződik az említett írókból és irányzatokból, hozzáadva a maga jellegze-i tes és nem hagyománytalan valóját. KÄFER ISTVÁN 14 A csillagszemei asszony — Lovicsek Béla regénye —
