A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-03-04 / 9. szám

Rumba A szabadságáért hősiesen küzdő kubai nép zenéje, tán­ca már a múltban Is igen nép­szerű volt nálunk, és most hogy Kuba népe a szocializ­mus építésének az útjára lé­pett, még erőteljesebbek, ben­sőségesebbek, meghittebbek a közvetlen kapcsolatok a szo­cialista országok és e hős szi­getlakók között. Szakértőink, sportolóink látogatják a do­hányáról ős cukornádtermelé­séről nevezetes szigetet, a Zá­topek házaspár, a Bánik Ostra­va labdarúgúi és még sokan mások behatóan tájékoztatnak bennünket a kis nép életéről, szokásairól, tehát zenéjéről, táncairól is. Kubai eredetű tánc a rumba, a társadalmi táncoknak ez a népszerű változata. A rumba is olyan latin-amerikai tánc, amelyben megtaláljuk az arab, a spanyol és főként a néger táncelemeket. A néger elem a tánc ritmusában nyilvánul meg. A kubai néger eredetű táncok egész sora Ismeretes, ezek között természetesen szoros a kapcsolat, ezért ne­héz pontosan megállapítani, melyik táncból fejlődött ki eredetileg a rumba. Nem új tánc ez nálunk. Már 1923-ban táncolták először Európában, azután egy kissé háttérbe szo­rult. Nem ment ki teljesen a divatból, később újból előre tört, az 1930-as évek táján. Akkor már európai felfogás­ban táncolták, mésem lett be­lőle tömegtánc. Erre már csak a második világháború után került sor, amlkoris meghódí­totta Európa valamennyi tánc­­parkettjét. Főképp az ifjúság soraiban hódított és csakha­mar egyik legnépszerűbb tár­sadalmi táncukká vált. A rumba négynegyedes tánc Aránylag lassú, 34—40- a per­cenkénti ütem száma. A test­tartás igen fontos, a szép tar­tás lényeges elem. A férfi könnyedén fogja táncosnőjét, nem szorítja magához, a kéz­tartás valamivel magasabb, mint a klasszikus táncoknál. A tánc kivitele igényes, a me­rev kéztartás, a rossz testtar­tás torzítja a mozgást, erősen lerontja ez összharmónlát. A rumba zenéje örömet, vidám­ságot fejez ki, ‘alán ez is egyik oka, hogy a fiatalság szívesen, igyekezettel tanulja, élvezettel táncolja. Tánctanl­­tásunk tervében kötelező tánc­ként szerepel az ifjúsági al­kotóversenyek keretében, még­pedig a kezdők kategóriájá­ban. A tánc mozdulatai kecse­sek, finomak, nincsen benne Alapállás torz rángatózás, szerény, egy­szerű, harmonikus. Az alaplépés a tánc legne­hezebb része. Ha ezt a táncos nem tanulja meg tökéletesen, a további figurákat sem ta­nulhatja meg. Legnehezebb a csípő mozgatása, pedig ez teszi jellegzetessé a rumbát. Ajánlatos tehát, ha a tanulók tükör előtt gyakorolják a csí­pő mozgatását. Az alaplépés­nél a bal lábbal egy kis oldal­­lépést teszünk, azután a jobb láb ugyancsak oldallépéssel követi a ballábat, azután bal lábbal a tánc irányában egyet előre lépünk, ebben a helyzet­ben egy kissé várunk és köny­­nyedén megemeljük a bal csí­pőnket. Ez az első ütem. A második ütemben a jobb láb­ba] lépünk oldalt, a bal lá-Oldallépés bat a jobb mellé csúsztatjuk, azután a tánc irányában Jobb lábbal lépünk egyet, egy kissé várunk — könnyedén emelve a jobb csípőt. A táncosnő ugyanezeket a lépéseket végzi, természetesen hátrafelé és el­lenkező lábbal. Az alaplépést fordulóval variáljuk. Ezek a fordulók teszik jellegzetessé a rumbát, ez«k teszik széppé a táncot Az alaplépés elsajátí­tása után könnyen megtanul­hatjuk a nyitott rumbalépést előre, ám túlságosan ne alkal­mazzuk, mert a rumbában is a változatosság emeli a tánc szépségét. Erre kell töreked­nünk, hiszen ennél a táncnál is ez marad a jelszavunk: Táncol) szépen mutatósán! KemUovssky József tánc­­mester Elegáns. világosáéin(1 mohai kabát, fabár gytagyhitgombol két As «gyauré subáké ki bét - t kimosó eMofc, o lm iát bevágott aaabaU-, alakra magtalalS Hétköznapi történtük: f»kmt»-f»hér Néha sok elintéznivalóm gyűlik össze, ilyen­kor aztán Járom • várost, ás ldönklnt a kis cédu­lára pillantok, amire feljegyeztem tennt-vennl­­valótm sosrendjét, hogy minél gazdaeégosabben használjam tel a rendelkezésemre éllé Időt. Ezeken az utakon rendszerint nem létok, nem tapasztalok semmi említésre méltót, néha azon­ban előfordul, hogy akad valami, amin egy ideig elgondolkozbatom. Legutóbb mér elmúlt dél, mire mindennel végeztem, s mivel ezt gyomrom is Je­lezte, betértem a legközelebbi étterembe. Körül­néztem ée első pillantásra úgy látszott, nincs subád asztal, de még üres széket is aligha talá­lok. Végül megpillantottam a helyiség túlsó végé­ben egy Asztalt, amelynél csupán egyetlen vendég ült. Habozás nélkül arrafelé tartottam, s endedélyt kérve leültem. Szomszédom nemcsak barétségosan biccentett, jeletve, hogy a hely szabad, hanem udvariasan köszönt Íz. Kérés nélkül átnyújtotta az előtte fék­­vő étlapot, z mikor hozták a megrendelt ételt, kedvesen jó étvágyat kívánt, miközben fekete ér­céből kivillant húlehér fogsora. Mint mondom, fekete arcéból, mert asztalszomszédom néger volt. Közvetlensége arra Indított, hogy beszélgetni kezdjünk. Kissé tagoltan, de érthető, tiszte szlo­váksággal fejezte ki magét, ezért mindjárt az iránt érdeklődtem, hogy mlőta tartózkodik ha­zánkban. Megtudtam, hogy nyolc hónapja él ná­lunk. Magamban ellameréssel vettem tudomásul meglepő nyelvismeretét, amelyet lehat, hogy egy­részt kiváló nyelvérzékének, másrészt kltertó sxorgelménak köszönhet. Elmondta, hogy a kelet-afrikul Kenyából valö. öt testvére közül az idősebb három már kenyér­kereső, míg bugának éa neki sikerült tanulmányait külföldi egyetemen folytatni. Húga az EAK-ban ta­nul, míg neki hazánkban nyílt lehetősége, hogy megszerezze a gépészmérnöki oklevelet. Miután ebédemet befejeztem, barétségosan bú­csút vettem Philipp Mbehaetól. A ruhatárnál a számomat nyújtottam, de akkor valaki félrelökött, talán úgy vélte, hogy Útja sürgősebb az egyéni­nél. Sikerült is előttem kijutnia a forgóajtón, amelyet olyan gondtalan lendülettel perdftett hát­ra — hiába kopogtak lépteim közvetlenül mögöt­te — hogy kis híjén majdnem fejbe vágott. Alig léptem ki az étteremből, mikor agy jól öltözött fiatalember előzött meg s oly ügyesen lépett bele egy tócsába, hogy harisnyám egyszerre tale lett fekete pöttyökkel. Felszisszentem bosszú­ságomban, mire megfordult, közönyös pillantást vetett bemocskolt harisnyámra, s mint aki jól végezte dolgát, fútyörészve továbbment. Fekete asztaltérsan lépett ki ekkor az étterem ajtaján, arcén szánakozó mosollyal. Mintha bo­csánatot kért volna pillantása fehér férfitest­vérei gorombaságáén. 0. K.

Next

/
Thumbnails
Contents